Ida Hegazi Høyer norvég

Az ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy azt higgye, hogy nem lehet rosszabb. Ezt ne felejtsd el. Mindig lehet rosszabb.

202. oldal

Egy család voltunk. A legjobb volt az ébredés. Az ébredés is álom volt.

88. oldal

Honnan tudhatnánk, hogy mit fogunk csinálni néhány év múlva, hogy mire vágyunk majd, mire leszünk képesek, mit kell majd megtennünk és mit lesz merszünk megtenni?

157. oldal

Nagyon közel ültünk egymáshoz. A bőr is lehet egy nyelv.

Az élet arra tanított, hogy mindig lehet rosszabb, mondta. Végszóként talán. Az ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy azt higgye, hogy nem lehet rosszabb. Ezt ne felejtsd el. Mindig lehet legrosszabb.

202. oldal

To say I love you, one must first to be able to say the I. Emlékezz erre, mondta anya, rád nézett felemelte a mutatóujját, majd azt mondta: Hogy képes legyél szeretni, tudnod kell hogyan, nem igaz? A szeretet képességét kezd önmagaddal, nem igaz?

97. oldal

Szerettem a gondolataidat. Új környezetet adtál nekem és felnőttéletet.

13. oldal

Mennyi időre van szükségünk?
Azon tűnődtünk, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy elkezdjük az életünket.

36. oldal

Egy ágy állt a járdán.

(első mondat)

Emlékszem, hogyan váltunk jelentőségteljesebbé egymástól.