Ian R. MacLeod brit

Talán elkerülhetetlen volt, hogy Rob ízlése és az enyém könyvek terén eltávolodjon egymástól. Ő felfedezett egy régi műfajt, a tudományos fantasztikumot, amit a tanszékem MI tanársegédei különösen lenéztek. És ahogy megpróbált magával vinni, meg is értettem, miért. A próza jobbára fénytelen volt, a karakterek vázlatosak, és noha a történetek zöme a jövővel foglalkozott, a jóslatok röhejesen nagyot tévedtek.
Rob viszont azt hajtogatta, hogy nem ez a lényeg, hogy az SF alapvetően az ötletek irodalma. És a csoda átéléséé. A csoda neki különösen fontos volt. Néha – ahogy az a magányos űrhajós átlépett a csillagkapun, vagy a hatalmas férgeknél arról a sivatagvilágról szóló könyvben – megértettem mire gondol…

550. oldal, Látogató Tauredből · Ian R. MacLeod

Miközben megmutattam neki a polcokat és a szerzeményeimet, szellemujjai végigfutottak a Gatsby első kiadásának lapjain […]

Látogató Tauredből · Ian R. MacLeod

A horizonton kövek álltak, egy tó végén bálnavadász-állomás, egy domb tetején középkori templom törzsfőnökök holttesteivel, akik olyan vad hírét keltették a szigeteknek a véres csetepatéikkal. És közben két fekete lyuk ütközésének kozmikus hulláma tartott felénk fénysebességgel.

557. oldal, Látogató Tauredből · Ian R. MacLeod

'Hopes are such brittle things, and they can hurt you when they break.'

Part Four: Citizen, Chapter V

The one overriding rule which was beaten into the mind of every apprentice was to Do Things In The Way They Have Always Been Done. For aether was magic.
Aether was dangerous.

Part Five: Anna Borrows, Chapter IV

This realm of the rich truly was another England, threaded deep within our own, yet totally invisible until you stepped through the right door, found the right key, the right spell, the right bank account.

Part Four: Citizen, Chapter III