!

Ian McEwan brit

1948. június 21. (Aldershot, Nagy-Britannia) –

Tudástár · 16 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv · 10 film

Teljes névIan Russell McEwan
Nemférfi
Honlapianmcewan.com
Facebookhttps://www.facebook.com/pages/Ian-McEwan-Website/305499726425

Képek 4

Könyvei 40

Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Ian McEwan: A Chesil-parton
Ian McEwan: Amszterdam
Ian McEwan: Szombat
Ian McEwan: A gyermektörvény
Ian McEwan: Mézesmadzag
Ian McEwan: Dióhéjba zárva
Ian McEwan: Atonement
Ian McEwan: A képzelgő
Ian McEwan: Idegenben

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Rakéta Regénytár Magvető · JAK Világirodalom · Vintage Classics Vintage

Antológiák 3

Szilárd Gabriella (szerk.): Drága illúzió
Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1978-79
Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1981

Népszerű alkotóértékelések

Izolda P>!

Ian McEwan

Nagyon szeretem McEwant, pedig nem mindig könnyű olvasni. Vesz egy konfliktust, valamit, amin a szereplők élete elcsúszik vagy amitől alaposan megváltozik, és könyörtelen alapossággal bemutatja az okokat, a résztvevők érzelmeit, jellemét, motivációját, és az egész összeáll. És persze ez nem hangzik túl jól, pedig nagyon jó. Elemez, lecsupaszít, jellemábrázol, hihetőn, nagyon jól.

BarbieB>!

Ian McEwan

A brit szerző stílusát a tűpontos mondatok, a rövid, de komplex regények fémjelzik. Ő az, aki röpke 200 oldalban képes megidézni egy egész történelmi korszakot, megteremteni a hozzáillő hangulatot, részletes, élethű jellemrajzokat kidolgozni és megfejelni az egészet egy lebilincselő cselekménnyel. McEwan regényei közül talán azok a kedvenceim, amikben betekintést nyújt olyan zárt „világokba”, mint a bíróké (The Children Act), a tudósoké (Solar), a zeneszerzőké (Amsterdam) vagy éppen az agysebészeké (Saturday). Valójában ezek a különleges foglalkozások csak ürügyet jelentenek egy-egy izgalmas erkölcsi-társadalmi kérdés körüljárásához. Az emberi kapcsolatok több könyvében is főszerepet kapnak, legyenek azok tragikus családtörténetek (The Child in Time, The Cement Garden), vagy párkapcsolatok (Enduring Love, On Chesil Beach). Igazi posztmodern íróként néhol kihívás elé állítja az olvasót (Atonement, Sweet Tooth), és egy regény végén elhelyezett csavarral zárójelbe teszi az addig olvasottakat, egyszersmind új értelmet ad az irodalmi szövegnek.


Népszerű idézetek

tataijucc >!

A szerelem összeköt.
A félelem elválaszt.
A remény összehoz.

Kapcsolódó szócikkek: félelem · remény · szerelem
1 hozzászólás
Algernon P>!

Az írás várhat, amíg a szerző rá nem ér.

45. oldal

tataijucc >!

Az elbeszélés a telepátia egyik formája. Tintajeleket pötyögtetve egy üres lapra képes elküldeni az olvasónak legbensőbb gondolatait és érzéseit. Varázslatos eljárás, mégis oly mindennapi, hogy senki sem áll meg csodálkozni rajta. Elolvasni egy mondatot annyi mint megérteni, mintha csak az ujját görbítené, itt sem férkőzik közéjük semmi.

1 hozzászólás
giggs85 P>!

A világ vallásai és nagy irodalmi művei világosan mutatják: tudjuk hogyan kell jónak lenni. Versbe, prózába és dalba foglaljuk vágyainkat, és tudjuk, mi lenne a teendő. A következetes és tömeges végrehajtás volt mindig a bökkenő.

97. oldal

giggs85 P>!

Minden hároméves tudja, milyen nehéz zoknit húzni.

34. oldal

Avilda >!

Nem a történet gerince hiányzik. Hanem a gerinc.

304. oldal

giggs85 P>!

Tudósok közt is akad, aki egész életét egy albán csiga vagy egy vírus tanulmányozásának szenteli. Darwin nyolc évet áldozott kacslábú rákokra. Bölcsen és idősebben pedig a földigilisztára. A Higgs-bozont, ezt a parányi részecskét, ami talán még részecskének is kicsi, ezrek keresték egy életen át. Dióhéjba zárva élni, kétujjnyi elefántcsontra ráfesteni vagy egy homokszembe belelátni a világot. Miért ne, hiszen minden, ami irodalom, művészet, emberi törekvés, csupán aprócska pötty a lehetséges dolgok univerzumában.

Kapcsolódó szócikkek: Charles Darwin · Higgs-bozon
Szelén>!

A szavak, kezdem érteni, képesek igazzá tenni a hamisat.

64. oldal

Szelén>!

Van olyan nézet, mely szerint a fájdalom szülte a tudatot. Egyszerű élőlények csak úgy maradhatnak életben, ha kifejlesztik saját ösztönzőrendszerüket, mely mélyen átélt tapasztalatokon alapul. Nekünk sem elég, ha kigyullad a piros lámpa a fejünkben – amúgy is, ki látja? –, olyan kell, ami csíp, sajog, lüktet, fáj. Viszontagságaink kényszerítették ránk a tudatosságot, és ez azóta is így van: éget, ha túl közel megyünk a tűzhöz, ha túlságosan szeretünk. Ezekből az átélt érzetekből épült fel apránként az én. És ha így van, miért ne undorodnánk a szartól, miért ne félnénk a szikla szélétől vagy az idegenektől, miért ne emlékeznénk sértésekre és szívességekre, miért ne szeretnénk a szexet és az evést? Isten azt mondta: Legyen fájdalom. És lőn költészet. Végül.

53. oldal