Iain M. Banks skót

– Az ember nem alázhat porba másokat, még ha hatalmában áll is.
– Ó, ez igazán szép és nemes gondolat. Kár hogy az emberek többsége nem így gondolja.

311. oldal

– Hogy érted, hogy végre valamiben egyetértünk?
– Úgy értem, végre belátod, hogy a hajónevekkel remekül el lehet szórakozni.
– Elszórakozni? Én évekkel azelőtt idézgettem hajóneveket, hogy te megszülettél.
– Ahogy a bölcs mondja: Elsőkből Lesznek az Utolsók
– Tessék?
– Jól hallottad.
– Pfh! Ezt kapd ki: Mindig Melléfogsz, de Most Különösen
– Ne már! Ez kiverte a Hitetlenségi Maxot
– Érved Bájos ám Logikátlan
– A tiéd meg Hülye de Határozott
– Nem Te Vagy Itt Az Ász
– Ezt most találtad ki.
– Nem, dehogy… várj csak, bocs; az előbbi tényleg hajónév volt?
– Nem, de ez az lesz: amiről beszélsz, az Kristálytiszta Blődség
– Fejjel a Szarnak
– Képszerűen Képtelen
– Visszaeső Pancser
– A Baromság Művek Újabb Sikergyanús Darabja
– Kölcsön Zen Visszajár
– Egyik Fülemen Be
– Amíg Nem Jöttél, Minden Jól Ment
– Kend az Őseidre
– Rossz Válasz
– Pillanatnyi Elmezavar
– Latens Pacifista
– Elkefélt Jófiú
– Sokat Akar a Szarka
– A Térdszalagrend Keresztje
– Ez Mind Miattad Van
– Ide Puszilj!
– Nézzék, ha maguk ketten ölre akarnak menni, csinálják odakint!
– … szerinted ez is az volt?
– Nem hiszem. Persze elképzelhető.

250-251. oldal

Kollektív felelősség. Más néven felelősségtologatás.

Mindennek van értelme és célja. Maradjunk annyiban, hogy a dolgoknak megmagyarázhatatlan késztetésük van arra, hogy túlmutassanak önmagukon. Viszont nincs végső igazság, csupa nagybetűvel, még akkor sem, ha sokan hajlamosak ebbe az illúzióba ringatni magukat.

165. oldal

– Az egészséges cinizmus olyan, mint egy pajzs: felfogja a mocsok nagyját.

165. oldal

Az életnek önmagában nincs értelme. Vagyis van: maga az élet.

164. oldal

Aztán minden eltűnt, mintha sosem lett volna: az érzések, emlékek, illúziók, s velük együtt elszivárgott a látens bizonyosság az egó és a világ létezésében – mindez egyetlen pillanat leforgása alatt megszűnt, semmivé foszlott, és a veszteséget csupán múló hiányérzet kísérte, majd az is eltűnt, és egy homályos végtelen pillanatra nem létezett más, csak egy testetlen önazonosság, egy amorf valami, aminek nem voltak célja, nem voltak gondolatai, s ami csupán egyetlen dolgot tudott; hogy ő van.

(első mondat)

Régesrégi korokba az ég tele vott madarakkal csak ugy hemzsektek feketéllet tölük a ládhatár azám! Ök vottak a levegö urai no meg a bogarak. Más világ van azota minden meg váttozott. Jöttek az emberek keszték irtani tört vetni gyilkonni öket minden eszközzel bár mostanába már nem csinánnak ijesmit mégis ök az urak a háznál már annyi fajt ki irtottak. Rájadásul tudnak repülö szerkezeteket csinánni ami kicsit bosszanto lehet a madarak szempontyábol nekik bezzeg millijo éveken át kellet ugránni a szirtekröl meg fákrol és le zuhanni a föddre ahol bumm össze törték magukat asztán keszthették megin elörröl; femmászni le ugránni amig 1szer nem estek akkorát hanem siklottak 1 kicsit asztán 1re többet és többet siklottak s ugy áttalába fejlöttek ebbe az ekképesztöen komplikátt irányba. (Gondojjunk csak bele gyikbört madártollá növeszteni! s az üreges csontokrol akkor még nem is beszéttem.) Ezek az átkozot csupasz seggü pávjánok pedig akiket a lekkevésbé se izgatott a repülés és a gizdány véktagjaik se akkammaszkottak a levegöben levö élethez 1szer csak repünni kesztek a szárnyas csudamasinájukkal körbekörbe csak a hecc meg a moka kedvéjér hogy nem sül ki a szemük nekik.
     Nincs igasság láccik is. A 2lábuak arra se vették a fáraccságot, hogy lassan fokozatossan csinájják; a gépeik 1ik pillanatban papirmassébol meg páccikábol vottak össze tákovva aszt 1 evolucjos pislonkodás muvva a varacsdisznok már a hoddon osztyák a makkot.

98-99. oldal - Három - 4.

A sikerélményt a csúcsra vezető út jelenti, nem pedig az, hogy valaki a csúcson áll.

304. oldal 13. Meghalni így is lehet

A fajtátok tízezer éve játszik katonásdit, de közben teljesen elpuhultatok. Mi ezer éve megnyertünk egy galaktikus háborút, és azóta igyekszünk civilizált civilek módjára viselkedni. Mit gondolsz, ha harcra kerülne sor kettőnk között, melyikünk kerülne ki győztesen? Te legfeljebb a meglepetés erejében bízhatsz, nekem viszont komoly fejtörést okozna, hogyan lőjek rád, hogy ne pusztulj bele az első találatba. Hidd el, nem túlzok.

370. oldal, Huszonhárom (SZ-0)