!

Hubert Selby, Jr. amerikai

1928. július 23. (New York) – 2004. április 26. (Los Angeles)

Teljes névHubert "Cubby" Selby, Jr.
NemFérfi
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Hubert_Selby,_Jr.

Könyvei 5

Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért
Hubert Selby, Jr.: Utolsó letérő Brooklyn felé
Hubert Selby, Jr.: Requiem for a Dream
Hubert Selby, Jr.: Last Exit to Brooklyn
Hubert Selby, Jr.: Der Dämon

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek, FilmRegények


Népszerű idézetek

>!
Algernon +SP

Shakespeare azt mondta, Mindenek fölött légy hű magadhoz. Lehet, hogy Polonius bolond, de rengeteg bölcsesség van ebben a sorban. Azt hiszem, a mai világnak ez az egyik problémája, hogy senki nem tudja, kicsoda ő valójában. Mindenki csak rohangál és az indentitását keresi, vagy megpróbál kölcsönvenni egyet, csak nem tudják, mi az.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: William Shakespeare
>!
Algernon +SP

Szeretettel ajánlom e könyvet Bobbynak, aki megtalálta az egyetlen tiszta cuccot: a szerető Istenbe vetett hitet

Ajánlás

6 hozzászólás
>!
julietbordeaux

… és az ember alig várja az estét, amikor egy kis megkönnyebbüléshez jut a nappal támadásai után, és amikor feljön a hold, elkezd élni, de azt a tökéletes megkönnyebbülést sosem kapja meg, amire vár, amire számít.

19. oldal

>!
Katze

Mi haszna annak a sok szónak, ha nincsenek mögöttük érzések. Azok csak szavak. Mint amikor ránézek egy festményre, és azt mondom, szép vagy. Mit jelent ez a festménynek? De én nem festmény vagyok. Nem kétdimenziós. Én ember vagyok. Még egy Botticelli sem tud lélegezni, és nincsenek érzelmei. Szép, de akkor is csak festmény. Nem számít, milyen szép a külső, a bensőnek akkor is vannak olyan érzelmei és igényei, amiket csupán szavakkal nem lehet kielégíteni.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szó
>!
Ciccnyog IP

(…) Egyszerűen elképesztő, hogy egyesek milyen vakok tudnak lenni az igazságra. Ott van az orruk előtt, és nem látják. Egyszerűen elképesztő.

183. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság
>!
Batus

A tolókocsihoz szíjazták, és a feje folyton előre csuklott, amikor végigtolták a folyosókon, levitték a lifttel, aztán újabb folyosókra, miközben időről időre felpislákolt benne az értelem és eszébe jutott hogy aznap reggel nem kapott reggelit és boldog volt hogy nem kellett átesnie az evés megpróbáltatásán ami miatt maradt elég energiája ahhoz hogy arra gondoljon talán van némi remény hogy talán találkozni fog azzal a kedves fiatal orvossal és a feje megint előrecsuklott aztán rátették egy asztalra és a szeme kimeredt de nem látott semmit és remegni meg reszketni kezdett a félelemtől amikor elmosódott arcok suhantak el mellette és vakították a fények és nem tudta hol van de valami azt súgta hogy nem szabadna itt lennie és egy erős érzés küszködte át magát a gyógyszereken ami azt mondta ez élet-halál kérdése hogy kijusson ebből a helyiségből messze ezektől az emberektől akiknek az arca mintha eltorzult volna vagy elbújt volna valami mögé és ő megpróbált ellenállni de nem tudott és erős kezek feszítették rá az asztalra aztán leszíjazták és ő érezte hogy a torka kezd összezárulni és a szíve mindjárt felrobban és valamit ráerősítettek a fejére és valamit betömtek a fogai közé és az emberek beszélgettek meg nevettek de a hangok összemosódtak és mintha sok arc hajolt volna fölé és ő érezte hogy a szeme egyre tágabbra nyílik miközben nézték és lesték és ő hallotta a nevetést aztán az arcok mintha eltávolodtak és elúsztak volna valami ködben és hirtelen tűz száguldott végig a testén és úgy érezte hogy a szeme mindjárt kiugrik a gödréből miközben a teste égett aztán megmerevedett és úgy érezte kettétörik és fájdalom hasított a fejébe és döfött a fülébe meg a halántékába és a teste egyfolytában rángatózott meg ugrált miközben a lángok kiégették testének minden sejtjét és a csontjai mintha megcsavarodtak és összezúzódtak volna valami nagy fogó pofái közt miközben egyre több áramot engedtek át a testén és égő teste ívbe görbült és lecsapódott az asztalra és érezte hogy a csontjai roppannak és a tulajdon húsának égett szagát is érezte miközben horgok fúródtak a szemébe és kirántották a gödréből és mindössze annyit tehetett hogy elviseli és érzi a fájdalmat meg az égő hús szagát mert képtelen volt kiabálni, könyörögni, imádkozni, hangot kiadni, sőt meghalni is, csak feküdt tehetetlenül a kínzó fájdalomban miközben a fejében felharsant az üvöltés ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh…

239-240. oldal (egy mondat)

3 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP

(…) miközben ültek egymás mellett a kanapén, és rajzoltak, beszélgettek, egymásnak dőltek, és hirtelen nevettek vagy kuncogtak és átölelték egymást és csókolóztak ás álmodoztak és hittek valamiben…

124. oldal

>!
sassenach

Mindenkinek az életében van szomorúság meg fájdalom, de időnként jön egy fénysugár, ami elolvasztja a magányt a szívben és vigaszt nyújt, mint a forró leves meg a puha ágy…

81. oldal

>!
Algernon +SP

Hallgatták a zenét, mindegyik a maga módján, ellazulnak és a zene részének, egymás részének, sőt szinte az egész világ részének érezték magukat. És a bronxi hullaházban töltött újabb narkós éjszaka lassan sodródott egy újabb nap felé.

28. oldal

>!
Ciccnyog IP

Nevettek, átölelték egymást és csókolóztak, először finoman, aztán szenvedélyesebben, aztán Harry néhány centivel hátrébb vonta az arcát, és szerelmesen nézett Marionra, Szeretlek, aztán puszit nyomott az orra hegyére, a szemhéjára, az arcára, majd a puha ajkára, az állára, a nyakára, a fülére, aztán belefúrta az arcát a lány hajába, és simogatta a hátát, és nevét a fülébe lehelte, Marion, Marion, szeretlek, és a lány finoman sodródott az áramlással, és érezte, ahogy Harry szavai meg csókjai átömlenek rajta, és elmossák minden problémáját, a kételyeit, a félelmeit, az aggodalmait, és tüzesnek és elevennek és életerősnek érezte magát. Érezte, hogy szeretik. Érezte, hogy szükség van rá. Harry valóságosnak és fontosnak érezte magát. Érezte, hogy a sok szanaszét hullott darabka kezd a helyére kerülni. Valami jelentős dolog határán érezte magát. Egésznek érezték magukat. Egynek érezték magukat. Bár még mindig a heverőn feküdtek, úgy érezték, hogy az ég, a csillagok és a hold végtelenségének részei. Valahogy egy hegy gerincére kerültek, ahol enyhe szellő fújta egyre Marion haját; és miközben átsétáltak egy napsütötte erdőn meg egy virággal telehintett réten, érezték a madarak szabadságát, ahogy csiripelve és dalolva repülnek a levegőben, és az éj simogatóan meleg volt, és a lágy, szűrt fény továbbra is az árnyékok közé űzte a sötétséget, miközben ők ölelték egymást és csókolóztak, és a sarokba űzték egymás sötétségét, és hittek egymás fényében, egymás álmában.

73. oldal