!

Horváth Sándor

KatalógusnévHorváth Sándor

Könyvei 1

Horváth Sándor: A létezés szeretete

Szerkesztései 1

Daubner Katalin – Horváth Sándor – Petró Katalin (szerk.): Kultúra-gazdaságtani tanulmányok

Népszerű idézetek

Matisa86>!

„A semmi, amely elé a szorongás állít bennünket, leleplezi azt a semmisséget, amely a jelenvalólétet alapjaiban meghatározza, s ez az alap maga a halálba való belevetettségként van.” (Heidegger 1989:513) A legsajátabb semminkhez, halálunkhoz való előfutás az, amiből lelkünk ered. A saját semmim mögött, halálom után nincs valamiféle, közelebbről nem meghatározható, hátrahagyott tárgyi öröklét – hiszen ezt csak a jelenben gondolhatom el.
Heidegger idézi a következő mondatot: „Mihelyt az ember a világra jön, már elég öreg ahhoz, hogy meghaljon.” (uo:422) A halállal az egzisztencia csak megvalósítja-bevégzi azt, amire vállalkozott – hogy halandó lesz. A lélek az ön-semmítésre készül. Ami azt jelenti: a halállal a lélek a múltba kerül – a mások, a jelenvalók lelkében lévő múltba. A mindenkor jelenvalók lelkeinket megelőlegezték mint majd-eljövőket és megőrzik mint voltat, s ’tesszük’ most épp mi magunk ezt. Nem a puszta dologi emlékezés módján – hiszen Gauguinra (túlvilágiságára) nem ’emlékszem’, hanem festményeit nézve mintegy felveszem vele a képi kommunikáció fonalát. Valamiképp ő maga is ’aktív’ ebben a folyamatban – hat rám, tanít látni és így tovább. Valami megérint a lelkéből. A lelkek előrevetítő megőrzése, ennek technikája adja talán az emberi civilizáció egyik legelemibb tartalmát.

29. oldal, A túllétezés élménye - Halandó önmagunk (Aula, 2001)