!

Horváth György magyar

Harold Barouche

1977. április 22. (Budapest) –

TREX IP
73 figyelő · 75 figyelt · 187 értékelés · 2 polc · 28 karc · 0 észlelés
NemFérfi
Honlaphttp://horvathgyorgy.blogspot.hu/

Könyvei 5

Horváth György: Estvér
Horváth György: Ólompegazus
Ian Russel – Harold Barouche: Ranagol áldásával
Harold Barouche: A kék farkas legendája
Harold Barouche: A báró

Kapcsolódó sorozatok: Távoli Világok, Zenit

Antológiák 3

Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ
Erdélyi István (szerk.): Bíborgyöngyök III. – A számadás

Népszerű idézetek

>!
Hush_Campo

Lágy, de makacs csók volt, ezer íze lassan áradt szét Kóborhold nyelve felett. Csípett akár az együtt elköltött szecsuáni vacsorák, és keserű volt, forró, mint a kávé, benne rejlettek az együtt töltött reggelek, az ölelések, amíg a szép emlékű kotyogóra vártak, hogy végre felköpdösse a magáét. És édes volt a csók, mint a cseresznye, amit Kóborhold Ági fülére akasztott. S persze ott bujkált benne a kétnapos pizza, amit a hűtőben találtak, a rápumpált, lejárt szavatosságú ketchuppel együtt, a szentendrei fokhagymás-tejfölös lángos meg a török étkezdék joghurtos padlizsánja. Benne volt a tőkéről lopott, permetezett szőlő, amitől rosszul lettek, és benne zsibongtak az éjszakába nyúló hétvégi borozások, a belga sörök, a pálinkák, a vodkák, a becherovkák.

>!
mezei P

– Ejnye, elfelejtettem megkérdezni ettől az Aradtól, hogy milyen bőrből készült a kesztyűje.
– Na, ezt egy percig se bánja!
– Miért, maga tán tudja, Márta, hogy mit válaszolt volna?
– Valószínűleg azt, hogy a kesztyűt egy néger harcos bőréből szabta és varrta, saját két kezével, ahogyan a harcost is önerőből győzte le, még valamikor a Római Birodalom hajnala előtt, az etruszk időkben. Hosszan ecsetelné, milyen mítoszokba illőn óriási termetű, milyen ébenfekete bőrű és főként milyen igaz szívű volt ez az ember, és mennyire fájlalja, hogy végül meg kellett ölnie. Nem is fejezheti ki iránta máshogy tiszteletét, csakis úgy, ha a bőrét mindig magán viseli. Mindenesetre a kesztyű bélésébe igen szépen bele van hímezve, hogy Armani, egyszer már láttam.
– Armani? Ez volt a fekete harcos neve?
– Férfiak! – nézett a plafonra Márta, aztán kivonult a szobából.

>!
mezei P

– Fura, de boldog, mazochista alak vagyok – heherészett. – Gyötör a hiány, ha Ágira gondolok. Közben meg Ágira gondolni jó. A szerelem egy alávaló, kéjsóvár kettősügynök.

>!
mezei P

…mert a kínai vezetési stílus gyökeresen tér el a hazaitól. Sem fényképen, sem videón nem jöhet át az élmény: három sávot simán ötként használnak, az autókat csak milliméterek választják el egymástól, a szembe sávok sem jelentenek problémát, ha előzni vagy kanyarodni kell, a jelzőlámpák pedig valóban csak jelzésértékűek, az esetek többségében figyelmen kívül hagyhatók, hiszen ott a duda, majd az megoldja. Kóborhold ezt úgy fogalmazta meg, hogy a kínaiak úgy vezetnek autót, mintha még mindig biciklin ülnének, s habár kaotikusnak tűnik, amit művelnek, mégis hatékonyan, kevés balesettel közlekednek. Miért? Mert míg Magyarországon mindenki csak saját magára figyel, miközben mindenki másra magasról tojik, addig a kínaiak legkevésbé saját magukra figyelnek, ellenben figyelnek mindenki másra.

>!
Hush_Campo

-Ha látnád a konyhát nem lennél olyan merész, hogy ölelgetni próbálj!

>!
mezei P

Lehunyta a szemét, miközben hagyta, hogy a méz édes, ragadós íze szétáradjon a szájában. Bekapott pár szem áfonyát.

1 hozzászólás
>!
Kahoko

– A gazdád ugyanazon kacagott és sírt? – értetlenkedett a hintaló. – Nahát! Milyen furcsák az emberek! Nahát!
Ekkor váratlanul, meglehetősen ódon tölgyfahangon felnyekkent a félbetörött szekrényajtó, aki mindeddig csöndesen álldogált a ló másik oldalán:
– Nem furcsák, csak esendőek – aztán még hozzáfűzte: – Néha merészek ugyan, ha hitegetniük kell másokat, vagy talán önmagukat, de mégis olyan gyengék, mint a hígra főzött kávé. Az állítólag nagyon gyenge.

26. oldal

>!
Kahoko

A szerelem olyan elhivatottság, amely hosszú ismerkedés során csírázik ki és erősödik meg. Érzés; de olyan, mint mi: él. Megszületik, játékok és kalandok közt cseperedik fel, komollyá válik, végül megöregszik, és ha a sorsa arra érdemes, elérkezik az öregségét megillető béke és nyugalom. A te érzésed épp csak most fogant. De eztán, élete minden pillanatában más és más, jó és rossz érzések, gondolatok szegődnek majd társául, hidd el!

118. oldal

>!
chhaya P

Azért születtem, hogy legyen külön világom, és azért, hogy a többiek világát is meglássam; és meglátván: megértsem; és megértvén: megszeressem; és megszeretvén leljek legvégül magamra. Mert ilyen a világ, az én világom kereke, így forog körbe, a vágyak, a szeretet és a béke tisztasága felé.

74. oldal

>!
Cseppke

– Aludnék! – méltatlankodott erre a hintaló mellett a pipereasztalka, fiókjait csattogtatva.
– Magam is! – bólintott rá a hintaló.
– Akkor meg? Minek sóhajtozol? – zsörtölődött az asztal. – Érzem a bánatot végigzizeregni minden rostomban és eremben. Kényelmetlen ám.
– Te nem hallod beszűrődni a bogarak szerenádját odakintről? – kérdezte a faparipa csodálkozó, kerekre festett szemekkel.

24. oldal