!

Horváth György

1934. –

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévHorváth György
Életrajz

Könyvei 13

Horváth György: A kérdőíves módszer
Horváth György: Gádor István
Horváth György: Az értelem mérése
Horváth György: Bod Éva
Horváth György: Bartha László
Horváth György: Pedagógiai pszichológia
Horváth György: Személyiség és öntevékenység
Kovács István – Horváth György: „Beteg voltam és meglátogattatok”
Horváth György: Bevezetés a tesztelméletbe
Horváth György: Vélemények mérlegen

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Mai magyar művészet · Kutatás-módszertani kiskönyvtár Gondolat, Műszaki · Pedagógus könyvek Műszaki · Corvina műterem Corvina

Fordításai 2

Jamie Walker: Feszültségoldás az iskolában
D. B. Elkonyin: Gyermeklélektan

Antológiák 2

Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét
Antalóczy Attila (szerk.): Muszáj baloldalinak lennünk!

Népszerű idézetek

Carmilla >!

    Az állatok szokásainak kiváló megfigyelője, Konrad Lorenz egyszer csak megrökönyödve ébredt tudatára, hogy Bécs városában autókázva, munkahelye és otthona közt mindig két meghatározott útvonalat használ, az egyiket odafelé, a másikat visszaútban, és ettől az indokolatlan szokástól (egyirányú utcák akkor még nem voltak) sosem tér el. „Fellázadván a bennem lakozó szokás kötötte állat (das Gewohnheitstier in mir) ellen, megpróbáltam az odautazáskor a visszaúton hajtani, és fordítva. A kísérlet meghökkentő eredménye a szorongásos nyugtalanság kétségtelen érzése volt, oly kellemetlenül, hogy visszatértemkor már a hazamenetre megszokott utat használtam.”

235. oldal, A szokás hatalma (Tankönyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: Bécs · Konrad Lorenz · szokás
Carmilla >!

A szépirodalom olvasásának mindig is egyik legfőbb, ha nem a legfőbb varázsa az, hogy emberismeretünket és önismeretünket bővíti.

269. oldal, A személyiség megismerése. Pszichológia és emberismeret (Tankönyvkiadó, 1982)

Carmilla >!

Ha valaki az egyirányú forgalmú utcában a forgalommal ellentétes irányban akar végighajtani, bizton számíthat rá, hogy a többiek „gyáván” kitérnek, beijednek, különösen, ha az ámokfutó tüntetően kidobja az ablakon a kormánykereket…

226. oldal, A fogolydilemma és társai (Tankönyvkiadó, 1982)

Carmilla >!

Konformizmus az a tulajdonság, amikor tevékenységemet úgy igazítom a kívülem vagy felettem létező normákhoz, hogy magaménak fogadom el azokat: a kívülről követelt tevékenységet öntevékenységemmé teszem. A manipuláció az az eljárás, amikor kívülről oly módon irányítják tevékenységemet, hogy azt higgyem, önállóan választott öntevékenységet végzek. Nyilvánvaló, hogy a konformizmusra hajlamos gyenge személyiség könnyen manipulálható. De a manipuláció azért vívta ki külön fogalom rangját, mert a modern kommunikációs technika oly mértékig felfokozta a manipuláció lehetőségeit, hogy kevesen tudják kivonni magukat hatása alól, a konformitástól függetlenül is.

168. oldal, Konformizmus és manipuláció (Tankönyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: konformizmus · manipuláció
Carmilla >!

Sartre szerint az egyén élete a cselekvések sorozata; azt, hogy egy adott szituációban milyen cselekvést választok, minden egyes szituációban újra és és újra el kell döntenem. E döntések (és cselekvések) sorozatában realizálódik életünk, jön létre és valósul meg személyiségünk. Mivel minden döntésünk független minden előzőtől, személyiségünk állandóan alakul – és tulajdonképpen alaktalan. Mindig adva van tehát a személyiség újjászületésének lehetősége is; „az egzisztencializmusnál nincs optimistább tanítás – írja Sartre –, mivel az ember sorsa önmagában van…”

213. oldal, Viszonylag állandó rendszer. Döntések, választások (Tankönyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: döntés · egzisztencializmus · Jean-Paul Sartre
Himitsu P>!

Áldott Úr Jézus, te ismered a magánosság mélységét és az elkeseredettség sötétségét. Segítsd meg X. Y.-t, az éjszaka fárasztó óráin át és a nappal egyhangúságában. Emeld fel szívét megváltó erőd által, a veled való közösségbe. Add tudnunk, hogy bármilyen sötét vagy elhagyatott legyen is ez óra, nincs egyedül, mert te vele vagy. Amikor úgy tűnik, senki se törődik vele, értesd meg, hogy te törődsz vele. Te, aki a világ megváltója vagy, szabadíts meg önmagunktól és világunk magányosságától. Ámen.

43. oldal

3 hozzászólás
Himitsu P>!

Amik vagyunk, az Isten ajándéka számunkra, amivé válunk, az a mi ajándékunk Istennek.

57. oldal

Carmilla >!

Goethe 40 körül járt, mikor egy nap felhagyott a miniszterelnökséggel, nem tért vissza von Steinné bárónőhöz, hanem bejelentés nélkül, hirtelen elutazott Itáliába, ahol két évig utazgatott, hogy új életformát kezdve jöjjön vissza Weimarba. Gauguin 43 éves volt, amikor Tahiti szigetére költözött. Tolsztoj „nagy futásakor”, utolsó kétségbeesett kitörési kísérletekor, mely halálával végződött, 83 esztendős volt.

260. oldal, A bizonyosság kora (Tankönyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe · Lev Tolsztoj · Paul Gauguin
Carmilla >!

    Aki Weimarban végigjárja Goethe múzeumnak berendezett szobáit, elámul a „költőfejedelem” érdeklődésének változatosságán. Nemcsak költészete volt sokszínű, de napi foglalatosságai is sokfélék voltak. Folytatott orvosi tanulmányokat, büszke volt anatómiai felfedezésére, ásványokat gyűjtött, botanikuskertje volt Jénában, fizikai eszközökkel kísérletezett, fizikai színtant és biológiai fejlődéselméletet gondolt ki, 25 éves korától miniszterelnök volt, évtizedeken át színházat irányított, festett, rajzolt, korcsolyázott, gyalog bejárta Németországot, 30-40 kilométereket lovagolt kedveséhez.

261. oldal, A sokoldalúság eszménye - egykor és ma (Tankönyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe · Weimar
Carmilla >!

    Mivel beleszületünk életkörülményeinkbe – korunkba, hazánkba, osztályunkba, családunkba –, mivel emberré nevelkedésünk e készen talált körülmények közt megy végbe, hajlunk rá, hogy egyedül lehetségesnek, természetesnek s magától értetődőnek vegyük a számunkra biztosított tevékenység lehetőségeit. S a tulajdonviszonyok, az állam, az erkölcsi szabályozók stb. nagyon is valóságossá teszik azokat a korlátokat, amelyek közt az egyén tevékenysége mozoghat.

148. oldal, A magától értetődőség változásai (Tankönyvkiadó, 1982)