Hetesi Zsolt

Elménk állapotát a hindu hasonlat tó felszínének viselkedésével veti össze. Ha a derült éjszakán a tenger partján ülünk, és a víz erősen hullámzik, akkor a víztükör semmit sem mutat az égbolton tündöklő Holdból. Ha csökken a hullámzás, akkor már fel-felvillan egy-egy cserépnyi holdfény. Ha viszont kisimul a víz, a Hold teljes szépségében ragyog a víztükrön. Hasonlóan, ha elménk homályos, a külső zavarok mindent elfednek, semmit se tudunk átlátni. Nem észleljük, nem foghatjuk fel a valóságot, elménk nem tükrözheti azt vissza. Ha elménk tisztább, meg tudjuk szűrni a zavarokat, azaz jobban szét tudjuk választani, mi a lényeges, és mi a múló zavar. Csak a tiszta elme, akár a mozdulatlan, sima víztükör képes a valóságot észlelni és azt visszatükrözni, megragadni fontos és alapvető dolgokat.

Minél több területen minél műveltebb, fogékonyabb vagyok, annál számosabb szál köt a léthez.

59. oldal

Akkor igazi élmény az olvasás, ha vele az emberekhez kerülhetek közelebb, ha van kivel megbeszélnem, mit olvashattam, mit éltem át közben.

56. oldal

Akkor válik boldoggá az ember, ha képességeinek határán tevékenykedve tart valami felé. Hegymászó […], tudós nem attól boldog, mert sikeres, elérte, amit szándékozott. Annak érzése teszi boldoggá, hogy minden tőle telhetőt megtéve küzd.

58. oldal

Bálványként tisztelni a gazdaságot emberhez méltatlan és pusztító.

83. oldal