Hestia Potter magyar

Minden felemelkedést sötétség előz meg.

64. oldal

– Igen a szerelem fáj, de az egyetlen dolog, ami megéri a fájdalmat, ami megér mindent.

176. oldal

Mindenki a saját háborúját vívja legbelül a lelkében.

157. oldal

Azonban, ne feledd, el kell vesznünk, hogy megtaláljuk önmagunkat és meg kell járnunk a poklot, hogy értékelni tudjuk a mennyországot.

101. oldal

(…) az égvilágon bármi lehetsz és helyed is megtalálhatod. Egészen pontosan csak te döntheted el, hogy hol is van a TE helyed. Sejtem, ott lesz, ahová a szíved is húz.

101. oldal

– Időnként mind félünk egy kicsit, de valódi, bátor döntést hozni csak kevesen merünk.

102. oldal

A világunk pusztul, mert valamit nem jól csináltunk. Nem tudom, hogy miért, de így ez a világ nem jól működik.

69. oldal

Az évek alatt tökéletesre fejlesztette azt a képességét, hogy ha akarta, teljesen ki tudta zárni a külvilágot. Megtanulta, hogy ne mesélje meséit, és ne próbálja meggyőzni az embereket arról, hogy ez nem csupán mese, hogy van olyan hely ahol ez a valóság. Teljes szívével és lelkével hitt ebben élete minden pillanatában. Tudta, hogy nem tartozik ide, hogy furának számít, hogy különc, de megtanult beilleszkedni és várta a napot, hogy egyszer talán majd érte is eljönnek, mint ahogyan a falka jött a farkasáért.

Az ember hiába tiltakozik ellene, hiába nem hisz benne, mégis, egyszerűen tudja, érzi, ha utoléri a végzete.

128. oldal

Talán tényleg vár rá, aki úgy szereti őt, ahogyan van. Hiszen mélyen legbelül ez minden ember álma.

48. oldal