Hervay Gizella erdélyi magyar magyar

Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres arcomon.

93. oldal - Étellel, csenddel...

A szabad időt
elnevezik szabadságnak
és elhiszik.

213. oldal, Zuhanások (1978, részlet)

Étellel csenddel…

Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres arcomon.

Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.

Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. Tekinteteddel rokon.

Csend

Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel visszatérek
a színtelen szavakhoz s
a szerelemhez.

Az igazi szerelem színtelen,
hallgatag, mint a hétköznapok.
Csak az énekel, aki vár valakit.
Az egymásra kulcsolt kezek hallgatagok.

KÉT VERS
I

Annyira kellesz, hogy – látod –
megtanultam hallgatni érted,
annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,
annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,
gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.

Tíz éve szeretlek,
Mondd, mi végre
Nem találsz nálam
Menedékre.

Űzlek, elérlek,
Elmész újra,
Hány évig fut még
Szívem útja?

Úttalan úton
Visszagörbül,
Csak hozzád jutok
Ki e körbül.

Körből körbe,
Láncról láncra,
Veled vonítok
A világra.

Virágra gondol,
Virágot lépik,
Kiben a szerelem
Szótlanná érik.

(A LEÁNY, AKI VIRÁGOT LÉPIK)

Traktor-mese

Kobak meglátott egy traktort. Piros volt, és nagy kerekei voltak.
– Szép – mondta Kobak. – Ugye mind megissza a tejet? – kérdezte Mamától.
– A traktor nem iszik tejet.
– De ugye mind megeszi a vajas kenyerét?
– A traktor nem eszik vajas kenyeret.
– De ugye megmossa a kerekeit?
– A traktor nem mosakodik.
– De ugye este szépen lefekszik és elalszik?
– A traktor nem alszik.
– De ugye reggel veszi a táskáját és megy óvodába?
– A traktor nem jár óvodába.
– De ugye jó kis traktor, és szót fogad a mamájának?
– A traktornak nincs mamája.
– Szegény traktor! De miért nincs?
– Mert gép – mondta Mama. – Nem eszik, nem iszik, nem alszik, nem megy óvodába, és nincs mamája. Csak gép, kerekei vannak, azok forognak, ha megindítja a traktorista. Ha megindítják, megy.
– Csak akkor, ha megindítják?
– Csak akkor.
– Mert gép?
– Mert gép.
– És az autó is csak akkor megy?
– Az autó is.
– Az autó sem iszik tejet?
– Nem iszik.
– És nem eszik vajas kenyeret?
– Nem eszik.
– És nem alszik?
– Nem alszik.
– És nem megy óvodába?
– Nem megy.
– És nincs mamája?
– Nincs.
– Szegény autó, akkor ő is csak egy gép. De én azért a kicsi autómat megetetem és megitatom, lefektetem és sétálni viszem, hadd higgye, hogy van mamája.

Koinonia, 2002, 18-19. o.

TŐMONDATOKBAN

Tőmondatokban gondolkozom.
A kanálnak nincs fénye, csak fogása van.
A kásás hó nem emlékeztet semmire.
Belelépek.
Nincs szeme a holdnak.
A fák ágai nem nyúlnak utána.
Nincs emberi mozdulata a tájnak.
Könnyebb lenne, ha jelkép lenne a virág,
a bokor anyóka,
könnyebb lenne, ha szólna hozzánk a nap,
a szél
vagy a fenyő.
De a csend se emlékeztet
se szorongásra, se félelemre.
Csak csend a csend.
Csak emberi a szó.
Nem nyihogás,
nem víz-zuhatag.
Nem kisebb határai közt a gondolat.
Sohasem volt emberi a kő, a nap,
csak szelíddé tamtamozta az iszonyat.
Idegen volt az iszap és a márvány,
idegen volt a tűz és a szivárvány,
nem a dolgokat nevezték meg a szavak,
csak azt, ami az emberiből hozzájuk tapadt.
Nem lényegükről szól a szó,
csak arról,mire használhatók.
Nem lett közelibb a világ,
csak élhető, csak lakható.
Idegen az ember füvön, fényben a nap alatt,
és mítoszai nélkül markában csak az marad,
ami emberi.
Minden más idegen, embertelen.
Egyetlen fegyverünk ellene a csupasz értelem.
Csak a kigondolt kerék a miénk,
naprobbanás ellen nincs másunk, csak az érv,
atomhalál ellen csak szó, csak szerelem,
üstökös ellen hajszálnyi jóság,
földrengés ellen törékeny műszeren
egy gondolat.
A gondolat csupaszabb és védtelenebb,
mint a megcélzott szarvas szeme.
Önmagán kívül nincs semmi egyebe.
Nincs semmi szép,
se kő, se virág, se nap,
csak az önmagát szülő gondolat.
Csak ennyi van, hogy emberek vagyunk:
kővel, nappal, halállal szembefordulunk.
Csak tőmondatok vannak, csak néhány gondolat:
Ember vagy. Egyedül. Élsz. Védd magad!

halálfogytiglan életreítélve

Akár a meztelen gondolat,
olyan védtelen a vágy.

Védtelenül (részlet)