Hernádi Gyula magyar

A halálra nem kell felkészülni, az élet további feladataira kell felkészülni.

172. oldal (Magvető, 1982)

– Nem szereted az irodalmat?
– De szeretem. Csak a tanár hülye. Annyira szeretem, hogy regényt írok.
– Regényt? Miről szól a regény?
– Egy fiatal lány beleszeret egy középkorú férfiba.
– Hany éves a lány?
– Nyolc.
– És a középkorú férfi?
– Tizenkettő.

403. oldal

– […] Ha akarod, megteszlek helyettesemnek.
– Nem akarom.
– Miért?
– Mert helyettesnek lenni olyan, mint amikor az embernek a falábát vágja le a vonat. Tulajdonképpen örülnie kellene, de minek.

106. oldal

Aztán isten belopózott az Abbáziába, a svábbogaraktól hemzsegő kávéfőzőgépbe, sötétbarna szeme megtelt koffeinnel, és égett, mint egy cigaretta.
És te is elmentél, még egyszer, utoljára az Abbáziába.
Megálltál a pult szélénél, és nézted istent. Füstje elérte a szemedet, a torkodat, köhögtél tőle, ahogy a haldokló öregasszonyok szoktak.

44. oldal (Az üzenet emeletei)

A zene olyan volt, mint egy rekedt bányató. Hiányzott belőle a tiszta, áttetsző hüvely, a hajók emléke vagy reménye, ezért aztán az üledék ellepte az ablakok párkányát, és a madarak olyan gyorsan repültek el felette, hogy kötélnek látszottak.

48. oldal (Magvető, 1982)

– […] A türelem a legnemesebb uralkodói erény.
– Ha már uralkodó az ember.

44. oldal (Magvető, 1982)

– Boldogtalan leszek, ha nem értesz meg.
– Én is boldogtalan leszek, ha nem értelek meg.

13. oldal

Az író is keselyű, nemcsak az orvos.

14. oldal

– Miért állt be a RAF-hoz (Baader-Meinhof csoport)
– Az elveim miatt.
– És miért szállt ki?
– Az elveim miatt.

174. oldal

– Jó veled lenni – mondta hangosan.
Az asszony engedelmesen, némán feküdt a homokon.
– Jó veled lenni – ismételte meg a mondatot G…, térdeit a homlokáig húzva. – Ugye, te Mária vagy?
– Igen, az vagyok – válaszolta az asszony, és mosolyogni kezdett. Megnyitotta feltört, elzsibbadt száját, tisztán mondta:
– Jó veled lenni.
– Jó veled lenni – ismételte el G… harmadszor is.

7. fejezet