!

Hermész Triszmegisztosz

Könyvei 6

Hermész Triszmegisztosz: Hermész Triszmegisztosz összegyűjtött tanításai
Hermész Triszmegisztosz: Corpus Hermeticum
Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina
Hermész Triszmegisztosz: A tökéletesség útja
Hermész Triszmegisztosz: Tabula smaragdina / A Jó Pásztor
Hermész Triszmegisztosz: A lélek okulására

Antológiák 2

Pál József (szerk.): Hermetika, mágia
G. R. S. Mead: Corpus Hermeticum – Hermész Triszmegisztosz

Népszerű idézetek

>!
Aleph P

A legfinomabb anyag a levegő, a legfinomabb levegő a lélek, a legfinomabb lélek az értelem, a legfinomabb értelem Isten.

Corpus Hermeticum V.

>!
Aleph P

Az Értelemből származó ragyogó Ige az Isten fia.
– Hogyan? – kérdeztem.
– Figyelj! Az, ami benned lát és hall, az Úr Igéje, az Értelem pedig az Atyaisten. Ezek egymástól nincsenek elválasztva, mert egységük az élet.
– Köszönöm neked – mondtam.
– Fogd fel a fényt és ismerd meg azt.

Corpus Hermeticum I.

2 hozzászólás
>!
Sztrókay_László

Aki megismeri Istent, eltelik minden jóval, tudása isteni, és nem olyan mint a tömegé. Ezért nem szereti a sokaság azokat, akik birtokában vannak a tudásnak, és ők sem szeretik a sokaságot. Mert őrültnek látszanak, nevetnek rajtuk, gyűlölik és megvetik őket, és az ilyen embert talán meg is ölik. Ahogy már mondtam, a rossz itt lakik a Földön, hiszen ez az ő otthona. A Föld az otthona, de nem a kozmosz, ahogyan azt némelyek istenkáromló beszédeikben állítják. Az, aki tiszteli Istent, ellenáll mindennek, hiszen ismeri a tudást. Az ilyen embernek minden jó, még az is, ami a többieknek rossz. Ha rosszat tervelnek ellen, azt is a tudás fényében szemléli, mert egyedül ő az, aki jóvá tudja tenni a rosszat.

146. oldal, CH IX, 4

1 hozzászólás
>!
Sztrókay_László

Akik megértették az üzenetet, és megmerítkeztek az értelemben, részesültek a tudásban és tökéletes emberekké váltak, mert értelmet kaptak. Akik pedig elvétették az üzenet értelmét, azok az ész emberei, akik nem tettek szert az értelemre. Nem tudják, hogy miért születtek, és hogy kik őrködtek születésük felett. Az ilyen ember érzékelése hasonló az oktalan állatéhoz, lelke indulattal és haraggal terhes, és nem csodálkozik rá azon dolgokra, amelyeket látni érdemes. Ki van szolgáltatva teste örömeinek és vágyainak, és azt gondolja, hogy ezekért született az ember.
Ezzel szemben, akik részesültek Isten adományaiból, Tat, halhatatlanok, mert mindent felfognak értelmükkel: a földi, az égi dolgokat, és mindazt, ami az égen túl van. Mivel olyan magasra emelkedtek, meglátták a Jót, és mivel látták azt, a földön eltöltött időt szerencsétlenségnek tekintik. És mert megvetnek minden testi és testetlen létezőt, az Egyhez és Egyetlenhez sietnek.

128. oldal, CH IV, 4-5

>!
Sztrókay_László

Mert a megismerés a Jó számára nem jelent kezdetet, de számunkra a megismerés jelenti a Jóhoz vezető kezdetet. Ragadjuk hát meg ezt, és siessünk át mindenen, mert igencsak kanyargós az út, ami elhagyja a megszokottat és mindazt, ami nyilvánvaló, és visszafordul az eredendőhöz és a kezdethez. Mert ami látható, az gyönyörködtet, a láthatatlan ellenben nehezen hihető.

129. oldal, CH IV, 9

>!
Sztrókay_László

Csak Istenben van meg a Jó, pontosabban Isten maga a Jó. Az emberek között csak a jó neve van meg, a jó maga itt nem létezik. Nem is lehetséges, hogy létezzen. Mert a anyagi test, amit mindenünnen szorongat a rossz, a gyötrelem, a fájdalom, a vágy, a harag, és a mindenféle értelmetlen vélekedés, nem fogadja be. És a legnagyobb rossz, Aszklépiosz, az, hogy mindarról amit felsoroltam, itt azt gondolják, hogy a legnagyobb jó, pedig a legnagyobb rossz. A falánkság minden rossz kútfeje […] a földön a tévelygés a jó hiánya.

138. oldal, CH VI, 3

>!
Sztrókay_László

Azt kell mondanunk, Aszklépiosz, hogy Isten lényege – ha egyáltalán van lényege – a Szép, de a Szépet és a Jót nem lehet megragadni a kozmoszban levő létezőkben. Minden, ami a szemünk elé kerül, képmás, sőt, árnykép.

138. oldal, CH VI, 4

>!
Sztrókay_László

Az érzékelés és a megismerés együtt, mintegy egymáshoz kapcsolódva kerülnek az emberbe. Érzékelés nélkül nincs megismerés, megismerés nélkül nincs érzékelés.

145. oldal, CH IX, 2

>!
Holdbéli_nyúl P

(…) de az embernek megvan az az előnye valamennyi más élőlénnyel szemben, hogy beszéddel és értelemmel rendelkezik. Mármost e beszéd készségében, fiam, Isten minden embert részesített; az értelem adományában azonban nem mindegyiküket.

160. oldal

Kapcsolódó szócikkek: beszéd · értelem
>!
Sztrókay_László

Az ilyen ember nem fecseg, de nem is hallgatja a fecsegőket. Mert árnyékokkal viaskodik az, aki vitatkozásra és beszédek hallgatására fecsérli idejét. Hiszen Istenről, az Atyáról, a Jóról nem lehet beszélni, és nem lehet Őt meghallani. Mivel ez így van – bár minden létező érzékel, mert érzékelés nélkül nem lehet létezni – a tudás az érzékeléstől sokban különbözik. Az érzékelés ugyanis egy tárgy nyomán keletkezik, amely hatást gyakorol érzékeinkre; a tudás viszont a tanulás kiteljesedése, a tanulásé, amely isteni adomány.

151. oldal, CH X, 9