!

Herczeg Ferenc magyar

Ferenc Herczeg, Herczeg Ferencz

1863. szeptember 22. (Versec) – 1954. február 24. (Budapest)

Tudástár · 4 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 6 film

Teljes névFranz Herzog
Nemférfi

Képek 7

Könyvei 125

Herczeg Ferenc: Pogányok
Herczeg Ferenc: Az élet kapuja
Herczeg Ferenc: Pro Libertate!
Herczeg Ferenc: Történelmi regények
Herczeg Ferenc: Bizánc
Herczeg Ferenc: A fogyó Hold
Herczeg Ferenc: A hét sváb
Herczeg Ferenc: Északi fény
Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán
Herczeg Ferenc: Huszti Huszt / Férfiszív / Az aranyhegedű

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Millenniumi Könyvtár Osiris · Nemzeti Könyvtár · A magyar próza klasszikusai · Útikalandok Táncsics · Klub klasszikusok Magyar Könyvklub · Magyar Klasszikusok Babits · Történelmi regények Kriterion · Re-Vízió Kráter · Príma Könyvek Szent István Társulat · Aranyrög könyvtár Kráter · Szent István Társulat – Szépirodalom Szent István Társulat · Milliók könyve · Modern Magyar Könyvtár Singer és Wolfner · Egyetemes Regénytár · Koronás regények

Szerkesztései 4

Herczeg Ferenc (szerk.) – Ilse Meister: Az Új Idők Illemkódexe
Füleki József – Herczeg Ferenc (szerk.): Közművelődési kézikönyv
Herczeg Ferenc (szerk.): Mikszáth Almanachja 1916
Herczeg Ferenc (szerk.): Mikszáth Almanachja 1911

Fordításai 1

Viktor Pelevin: A Sárga Nyíl

Antológiák 23

Csillag Péter: Ady stoplisban
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 35.
Csernai Zoltán (szerk.): A rádiumkirály
Gácsi Klára – Oláh János (szerk.): Százszorszép novellák
Szilágyi Zsófia (szerk.): 20. századi magyar novellák – 1905–1920
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Száz magyarok könyvei I-X.
Kőrössi P. József – Háy János (szerk.): A nő, az más
Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt
Háy János – D. Szabó Mária (szerk.): Ákombák tanár úr

Róla szóló könyvek 3

Földesdy Gabriella: Herczeg Ferenc-kalauz
Nagy Péter: Drámai arcélek
Kornis Gyula: Herczeg Ferenc

Népszerű idézetek

jehuka P>!

Tüze csak a magyar lónak, a magyar bornak és a magyar nőnek van.

89. oldal

Szürke_Medve>!

Bocsásson meg, Agostino uram, de ezúttal Vico barátunk pártjára kell állanom, bár meglehet, hogy én más okból nevezem barbároknak a magyarokat, mint ő. Én szentatyánk parancsából több ízben is jártam Magyarországon és tanulmányoztam annak az érdekes népnek történetét. Tudom, hogy Mátyás király dicsőséges hadvezér és nagyszerű diplomata volt; hogy mennyit tett a tudományok és művészetek érdekében, azt a magam szemével is láttam, mert jártam a budai, visegrádi és tatai palotákban és kertekben, láttam a páratlan királyi könyvtárt és a gazdag gyűjteményeket. Mindezt láttam és kellően megcsodáltam. Valamit azonban hiába kerestem Magyarországon, pedig szerintem éppen ezen fordul, hogy barbár-e egy nép vagy nem.

– És mi az? – kérdezte Fiametta, aki nagy figyelemmel hallgatta a vitát.

– A polgárok együttes erőkifejtésének nagy alkotásai, amelyekkel Veneziában, Firenzében, Genovában és a legkisebb itáliai fészekben is találkozik az ember.

– És mi következik ebből? – kérdezte Fiametta.

– Azoknál a népeknél, amelyeket barbároknak szoktunk nevezni, csak egyes kivételes férfiak lelkében él az isteni szikra, a polgárok tömegében azonban nincs meg a közhasznú alkotások vágya. Egy-egy nagy uralkodó vagy államférfi ott meg tudja adni országának a műveltség kellő mázát, de ha meghal a nagy ember, akkor lepattan a máz, és megint előbukkan az ősi barbárság. Ezért van, hogy az ilyen népek történetében ismeretlen fogalom az állandó haladás, amely például az itáliai városokban véres polgárháborúk és ellenséges dúlások idejében sem akad meg teljesen, és ezért van, hogy barbár népeknél a nagyszerű fellendülés egy-egy rövid korszakára mindig a mélységes hanyatlás korszaka következik.

3 hozzászólás
jehuka P>!

Soha még ellentétesebb jellemű két fejedelem nem uralkodott egyidőben Európában, mint I. Péter és XIV. Lajos. A francia király szemkápráztató külsőségekkel konstruálta meg a maga méltóságát. Elérhetetlen magasságban élt alattvalói feje fölött, hogy megvédje a tekintélyét. Péter cárnak nem volt szüksége sem etikettre, sem parádéra, hogy Isten kegyelméből való uralkodónak érezze magát. Kopott ruhában, kócos fejjel járt, rogyásig ivott és táncolt a cárné szobalányainak lakodalmán, mert tudta, hogy ő holtrészegen is minden oroszok cárja marad.

310. oldal

Kapcsolódó szócikkek: I. Péter · XIV. Lajos
jehuka P>!

Mert a győzelmekben, melyeket az uralkodó a saját alattvalói fölött arat, nincs sem dicsőség, sem köszönet.

14. oldal

2 hozzászólás
mosolytó>!

Azoknál a népeknél, amelyeket barbároknak szoktunk nevezni, csak egyes kivételes férfiak lelkében él az isteni szikra, a polgárok tömegében azonban nincs meg a közhasznú alkotások vágya. Egy-egy nagy uralkodó vagy államférfi ott meg tudja adni országának a műveltség kellő mázát, de ha meghal a nagy ember, akkor lepattan a máz, és megint előbukkan az ősi barbárság. Ezért van, hogy az ilyen népek történetében ismeretlen fogalom az állandó haladás, amely például az itáliai városokban véres polgárháborúk és ellenséges dúlások idejében sem akad meg teljesen, és ezért van, hogy barbár népeknél a nagyszerű fellendülés egy-egy rövid korszakára mindig a mélységes hanyatlás korszaka következik.

Kapcsolódó szócikkek: barbár
balagesh IP>!

Jó dolgod lehet a benczéseknél. Azt mondják, hogy borral mosdanak és kolbászszal törülköznek?

48. oldal, I/VII. fejezet

jehuka P>!

A fölkelés az egyéniségek harca, míg a háború az egyéniségükből kivetkőztetett tömegeké.

213. oldal

balagesh IP>!

Az ember mindent okosan kiszámít, előrelátással elvégez, de a siker nem ezen fordul, hanem a titokzatos véletlenek láncolatán. Nevezheted jó szerencsének vagy sorsnak, de legegyszerűbb lesz, ha isteni gondviselésnek nevezed…

19. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: gondviselés · sors · szerencse · véletlen