!

Henryk Sienkiewicz lengyel

Henrik Sienkiewicz, Sienkievicz Henrik

1846. május 5. (Wola Okrzejska, Orosz Birodalom) – 1916. november 15. (Vevey, Svájc)

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó · 10 film

Teljes névHenryk Adam Aleksander Pius Sienkiewicz
Életrajz

Képek 1

Könyvei 40

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Henryk Sienkiewicz: Sivatagon és vadonban
Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal
Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok
Henryk Sienkiewicz: Özönvíz
Henryk Sienkiewicz: A kislovag
Henryk Sienkiewicz: Válogatott elbeszélések
Henryk Sienkiewicz: A római patrícius
Henryk Sienkiewicz: A dicsőség mezején
Henryk Sienkiewicz: Őt kövessük!

Kapcsolódó sorozatok: A trilógia · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Európa Diákkönyvtár Európa · Horizont könyvek Kriterion · Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző · A világirodalom klasszikusai Kossuth · Európa Klasszikus Regények Európa · A világirodalom klasszikusai · Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára Metropolis Media · Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · Palladis regénytár · Tolnai Világlapja ajándéka · Világkönyvtár Magyar Kereskedelmi Közlöny · Érdekfeszítő írások II. Szent István Társulat · Legjobb könyvek Érdekes Újság · Világ irodalmi kincsestár · Legjobb könyvek Légrády Testvérek · A Magyar Hirlap regénytára Magyar Hírlap · Európa Diákkönyvtár Európa

Antológiák 5

T. Aszódi Éva (szerk.): Minden napra egy mese
Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Domokos János – Görög Lívia (szerk.): Világirodalmi dekameron I-III.
Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája
Kovács Endre (szerk.): Klasszikus lengyel elbeszélők

Róla szóló könyvek 1

Kovács Endre: Sienkiewicz

Népszerű idézetek

tataijucc>!

– Én csak reggelenként vagyok ügyefogyott, estefelé visszanyerem régi rugalmasságomat.

Hatodik fejezet

2 hozzászólás
Trixi_Adzoa>!

Még sosem láttalak ilyen szépnek. Csináltatok neked egy kagyló alakú kádat, s te leszel benne a drága igazgyöngy…

396. oldal (Európa, 1979)

Kapcsolódó szócikkek: C. Petronius Arbiter
8 hozzászólás
Christine_>!

A szép nő annyi aranyat ér, amennyit nyom, de az olyan nő, aki emellett még szeret is, szinte megfizethetetlen.

1 hozzászólás
tataijucc>!

– Ha a világ és az élet a lehető legrosszabb volna is, egy örökké jó marad benne: a fiatalság!

Második fejezet

1 hozzászólás
Grace_Martin>!

Egeden sohase legyen felhő, s ha lesz is, rózsaszínű és rózsaillatú legyen.

3 hozzászólás
mandarina>!

Szeretni nem elég, szeretni tudni kell, s tudni kell másokat is megtanítani a szerelemre. Hiszen a kéjt érzi a plebs is, sőt az állat is, az igazi ember azonban éppen abban különbözik tőlük, hogy a kéjt mintegy nemes művészetté alakítja, s ennek tudatában élvezi, teljes isteni értékét tudatossá teszi magában, s ezáltal nemcsak teste, hanem lelke is megtelik vele.

tthktln>!

Vannak az életben szép dolgok, de az emberek túlnyomórészt annyira szennyesek, hogy nem érdemes az életet sajnálni. Aki tudott élni, annak tudnia kell meghalni is.

405. oldal, 51. fejezet

No_és_mi P>!

A világot nem Atlas, hanem a nő tartja a vállán, s néha játszik is vele, mint egy labdával.

fióka>!

Csak nézem és nézem… Egyedül megy – ej, dehogyis! Vele megy a költészet, a zene, a tavasz, a gyönyör és a szerelem.

A harmadik

Kapcsolódó szócikkek: gyönyör
stippistop P>!

    Vinicius nem tudta, alszik-e, vagy gondolataiba mélyedt. Nézte a leány arcélét, lehunyt szempilláit, ölében összekulcsolt kezét, s pogány fejében nagy nehezen kezdett megfogamzani az a tudat, hogy az idomaira annyira büszke, öntelt, görög és római mezítelen szépség mellett van a világon valami más, valami új, valami végtelenül tiszta szépség is, amelyben lélek van.
    Ott még nem tartott, hogy ezt keresztényi szépségnek nevezze, de ha Lygiára gondolt, már nem tudta őt elválasztani a tanoktól, melyekben hitt. Sőt azt is megértette, hogy ha mindenki nyugovóra tért, csak éppen Lygia virrasztott mellette, éppen ő, akit annyira megbántott, ezt azért teszi, mert vallása parancsolja. S noha ez a gondolat csodálattal töltötte el ama vallás iránt, egyúttal kellemetlen is volt számára. Jobban szerette volna, ha Lygia ezt az iránta való szerelemből, arcáért, szeméért, szoborszerű alakjáért, egyszóval mindazért tette volna, amiért nyakát annyiszor ölelték át hófehér görög és római karok.
De hirtelen megérezte, ha Lygia olyan lenne, mint a többi nő, akkor valami nem tetszenék neki benne. Erre elámult, s maga sem tudta, mi történik vele, mert észrevette, hogy benne is valami új érzések, új hajlandóságok támadnak, amelyek teljesen idegenek attól a világtól, amelyben eddig élt.
    Közben Lygia kinyitotta szemét, s látva, hogy Vinicius nézi, odalépett hozzá, s így szólt:
     – Itt vagyok melletted.
    Ő pedig így felelt:
     – Álmomban láttam a lelkedet.

206. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2011)