Henri Troyat francia

Nem sokkal utóbb (1872. június 13-án) a grófné újabb fiúgyereket szült, Petyát. Az ismétlődő apai örömök már nem jelentettek újdonságot Lev Tolsztojnak: fel sem vette őket. A hírt zárójelben közölte Sztrahovval: "Ki sem látszom a papírjaim közül, és ma be is fejeztem volna a munkámat, ha közbe nem jön a feleségem szülése (tegnap egy fiúgyereknek adott életet).

412. oldal (Európa, 2007)

(…) Lev Tolsztoj már első írásában is megmutatta eredetiségét. Ösztönösen óvakodott attól, hogy az embereket és a dolgokat olyasmin keresztül lássa, amit mások már előtte elmondtak róluk. Úgy fordult a világ felé, mint aki semmit sem olvasott, semmit sem tanult, s maga fedez fel mindent.

119. oldal (Európa, 2007)

Jól megnézni mindent, mérlegelni a szavakat, csakis az igazságot mondani: már huszonhárom éves korában úgy vélte, hogy ez a titka a művészetnek, s talán a jó modornak is.

94. oldal (Európa, 2007)

„A költő kivonja az életéből, ami a legjobb benne, és átteszi a művébe – írta. – Ezért szép a műve, és ezért csúnya az élete.”

373. oldal (Európa, 2007)

Hogy elejét vegyem a katasztrófának, odamegyek a díványhoz, és azt mondom: »Kedves Tolsztoj, ne idegeskedjék. Hiszen tudja, hogy Turgenyev mennyire szereti és becsüli!…« – »Nem tűröm – feleli Tolsztoj, s az orrcimpája kitágul –, hogy állandóan bosszantson, amivel csak tud. Tessék, most is szándékosan járkál fel s alá, és mozgatja előttem azt a demokratikus combját.«

164. oldal (Európa, 2007)

Az asszony is gyakori verést érdemel, hogy kezelhető maradjon. De itt finomabban kell eljárni. Így például a vétkes nőnek nem szabad a fején vagy a „szíve alatt” megütni, és kerülni kell a bot vagy vastárgy alkalmazását. Csakis a korbácshasználat ajánlott. A korbács a korabeli Oroszországban valóságos nevelőeszköz-számba megy. No meg, érteni kell a használatához is. Úgy helyes ha a férj a kíváncsi tekintetek elől rejtett helyre viszi áldozatát, ott leveszi az asszony ingét, nehogy elszakadjon, összekötözi a kezét, és módszeresen addig ütlegeli, ameddig szükségesnek ítéli; dolga végeztével aztán gyöngéd szavakkal fordul feleségéhez, nehogy további házastársi kapcsolatuk kárát lássa történteknek.

43. oldal, IV. fejezet - Az első reformok (Palatinus, 1998)

Az orosz nép sorsa méltatlan, tűrhetetlen. Az író kötelessége fölpanaszolni a paraszti nyomorúságot. A műnek csak akkor van értéke, ha humanisztikus követelés rejlik benne. A tehetségnek csak akkor van becse, ha hasznos.

66. oldal, Első rész, Hetedik fejezet - "Szegény emberek" (Filum, 1977)

Borzasztóbb a paradicsom küszöbén topogni, mint pokolra vettetni.

195. oldal, Második rész, Kilencedik fejezet - Tver (Filum, 1997)

Nem kell tanulni ahhoz, hogy az ember hívő legyen. A hit nem okoskodás eredménye, hanem „testi” alkat dolga. Semmi köze a szellem műveleteihez, a szívből ered. Mondhatni úgyis, hogy a testből. Az orosz szereti a szenvedést és ezért érti meg Krisztust. „Az orosz nép valamilyen különös kéjt érez a szenvedésben” – írja Dosztojevszkij. Másutt pedig: „Azt hiszem az oroszok legmélyebben gyökerező szellemi szükséglete a szenvedés olthatatlan vágya, a mindenütt és mindenkor jelenvaló szenvedésé.”

357. oldal, Negyedik rész, Második fejezet - Egy író naplója (Filum, 1997)

A szabadságot nem tudjuk elképzelni szenvedés nélkül, csak szenvedés árán szerezhetjük meg. A kereszténység a szenvedés hitvallása.

381. oldal, Negyedik rész, Negyedik fejezet - A Karamazov testvérek ( Filum, 1997)