!

Henri Bergson francia

1859. október 18. (Párizs) – 1941. január 4. (Párizs)

Tudástár · 49 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Teljes névHenri Louis Bergson
KatalógusnévBergson, Henri
Nemférfi

Könyvei 11

Henri Bergson: A nevetés
Henri Bergson: Idő és szabadság
Henri Bergson: A gondolkodás és a mozgó
Henri Bergson: Teremtő fejlődés
Henri Bergson: Bevezetés a metafizikába
Henri Bergson: Az erkölcs és a vallás két forrása
Henri Bergson: Metafizikai értekezések
Henri Bergson: Tartam és egyidejüség
Henri Bergson: Matter and Memory
Henri Bergson – Adolf Hildebrand – Wilhelm Ostwald – Pikler Gyula – Schwarz Gusztáv: Bevezetés a metafizikába / A forma problémája a képzőművészetben / Nagy emberek / A lelki élet alaptörvényei – Az eszmélet helye a természetben / Jogi napikérdések

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Téka Kriterion · Gondolkodók Gondolat · Rezonőr L'Harmattan · Szent István könyvek Szent István Társulat · Világkönyvtár Révai · Filozófiai irók tára Franklin-Társulat · Az Akadémia filozófiai könyvtára Magyar Tudományos Akadémia · Modern könyvtár Politzer · A Pantheon Ismerettára Pantheon Irodalmi Intézet · Helikon Zsebkönyvek Helikon · RS Akadémiai

Antológiák 2

Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája
Gyergyai Albert (szerk.): Ima az Akropoliszon

Róla szóló könyvek 4

Sándor Pál: Henri Bergson filozófiája
René Gillouin: Henri Bergson filozófiája
Antonio Dopazo Gallego: Bergson
Salamon László: Három géniusz

Népszerű idézetek

Chöpp>!

Most pedig szakadjunk el mindentől, figyeljük közönyös szemlélőként az életet, s nem egy dráma azonnal komédiává változik.

45. oldal

6 hozzászólás
aled >!

Valójában azonban nincsen üresség. Csak a teljességet észleljük, sőt fogjuk fel. Egy dolog csak azért tűnik el, mert egy másik helyettesítette őt.

Chöpp>!

Tehát legyen akár festészet, akár szobrászat, költészet vagy zene, a művészet egyetlen célja, hogy eltakarítsa a gyakorlatilag hasznos jelképeket, a megszokott és a társadalom által szentesített általánosságokat, egyszóval mindent, ami elleplezi előlünk a valóságot, hogy magával a valósággal állítson minket szembe.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: művészet
Chöpp>!

A művészet nyilvánvalóan nem más, mint a valóság közvetlenebb látása. De az észlelésnek ez a tisztasága mást is magában foglal: szakítást a hasznos megszokással, az érzék vagy a tudat velünk született és némely területre rögzített érdekmentességét, egyszóval az élet bizonyos anyagiatlanságát, amelyet minden időben idealizmusnak neveznek. Így tehát joggal mondhatjuk, anélkül, hogy a szavak értelmével játszanánk: a mű realizmusa feltételezi a lélek idealizmusát, s csak az idealitás erejével teremthetünk új kapcsolatot a realitással.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idealizmus · művészet · realizmus
Chöpp>!

Egy zuhanás kétségtelenül mindig zuhanás, de más dolog, ha ezért esünk a kútba, mert nem néztünk magunk elé, és megint más, ha azért estünk bele, mert egy csillagot követtünk a tekintetünkkel.

51. oldal

aled >!

Azt, hogy a valósá­got be lehet illeszteni a múltba, és így lehet hátrafelé működni az időben, én soha nem állítottam. De hogy el lehet benne helyezni a lehetőséget, vagy inkább, hogy a lehetőség minden pillanatban elhelyezkedik benne, az nem kétséges. Abban a mértékben, amelyben a valóság előreláthatatlanul és újonnan megteremtődik, a képe maga mögött a végtelen múltban vissza­tükröződik; a valóság így mindenkor lehetségesként adott; de ebben a meghatározott pillanatban kezd mindig akként lenni, s ezért mondtam, hogy a lehetősége, mely nem előzi meg a valóságát, megelőzi, mihelyt a valóság megjelent. A lehetőség tehát a jelen káprázata a múltban…

Chöpp >!

    Mi a művészet célja? Ha a valóság közvetlenül érintené érzékeinket és tudatunkat, ha közvetlenül kapcsolatot teremthetnénk a dolgokkal és önmagunkkal, a művészet, gondolom, felesleges volna, vagy pontosabban, mindannyian művészek volnánk, mivel lelkünk minden rezdülése a természet ritmusát követné. Szemünk, emlékezetünk segítségével utánozhatatlan képeket szelne ki a térből és rögzítené az időben. Tekintetünk az emberi test élő márványából faragott szobortöredékeket ragadna meg mozgásuk közben, oly szépeket, mint az antik művészek ábrázolásai. Lelkünk mélyén olykor vidám, gyakrabban panaszos, de mindig eredeti zenét, vagyis belső életünk szakadatlan melódiáját hallanánk. Mindez körülöttünk van, bennünk van, s mindebből semmit sem érzékelünk tisztán. A természet közt és közöttünk, de tovább megyek, köztünk és tudatunk közt, valami fátyol feszül, sűrű fátyol a köznapi ember számára, könnyű, szinte átlátszó fátyol a művész és a költő számára.

154. oldal

Kapcsolódó szócikkek: művészet
2 hozzászólás
Chöpp>!

Kapcsolatban lenni a dolgokkal és az emberekkel, csak azt látni, ami van, csak arra gondolni, ami értelmes, mindez szakadatlan szellemi erőfeszítést igényel. A józan ész ez a folytonos erőfeszítés, vagyis munka.

187. oldal

aled >!

Az abszolút üresség állítólagos elképzelése a valóságban megegyezik az egyetemes teljességével egy olyan szellemben, amely részekről részekre ugrál szaka­datlanul…

aled >!

Berkeley úgy tekinti az embe­ri lelket, mint amely részlegesen egyesítve van Istennel, részlegesen pedig független, mint amely tudatában van minden pillanatban magának mint olyan tökéletlen tevékenységnek, mely csatlakozna egy magasabb rendű tevékenységhez, ha nem helyeződne kettejük közé valami, ami az abszolút passzivitás…