Helmut Kohl német
1930. április 3. (Ludwigshafen, Weimari Köztársaság) – 2017. június 16. (Ludwigshafen, Németország)
Tudástár · 16 kapcsolódó alkotó
Teljes név | Helmut Josef Michael Kohl |
---|---|
Katalógusnév | Kohl, Helmut |
Nem | férfi |
Képek 3
Könyvei 3
Népszerű idézetek
Az ember önmaga nem képes semmit sem elérni. Csak várhat, amíg meghallja Isten lépéseinek hangját az események forgatagában; akkor viszont oda kell ugrania és el kell kapnia az isteni köpeny szegélyét- ez minden.
A keletnémet pártfőtitkár hajthatatlannak tűnt. Én viszont megvoltam győződve arról, hogy az idő ellene dolgozik. Rá is érvényes volt Talleyrand Napóleonhoz intézett híres mondata: „Sire, szuronyokkal sok mindent lehet csinálni, csak éppen ülni nem lehet rajtuk.”
Sohasem fogom elfelejteni Margaret Thatcher dühös kifakadását:
„Kétszer már legyőztük a németeket. Erre most megint itt vannak!”
Thatcher asszony még egy térképet is előkapott, amely az egykori német területeket, Sziléziát, Pomerániát, és Kelet-Poroszországot ábrázolta. A térképre mutatva azt mondta, hogy a németek ezt mind vissza akarják venni, sőt még Csehszlovákiát is meg akarják szerezni.
Természetesen mindig is tisztában voltam azzal, hogy a németeket, akiket amúgy az európaiak többsége rendes és megbízható embereknek tartott, valójában nem igazán kedvelte senki.
Az akkori helyzetem megvilágításához hadd idézzem ide Otto von Bismarck mindennél szemléletesebb szavait:
„Ha Isten köpenye átlebeg a történelmen, akkor oda kell ugrani hozzá és meg kell ragadni.”
Ehhez három előfeltételnek kell teljesülnie: először is észre kell venni, hogy Isten köpenye valóban létezik. Másodszor meg kell érezni a történelmi pillanatot, harmadszor pedig oda kell ugrani és meg kell ragadni (és akarni is kell megragadni) azt a köpenyt.
Konrad Adenauer, 1955. május 5.:
„Ti hozzánk tartoztok, ahogy mi is hozzátok tartozunk. Mindig számíthattok ránk, mert a szabad nyugati világgal együtt addig nem fogunk nyugodni, amíg nem nyeritek vissza ti is emberi jogaitokat, és békésen nem egyesülünk majd egy közös államban.”
Az a gondolat, hogy minden németnek, aki Magyarországon, vagy bárhol máshol epekedve várja, hogy kijuthasson a szabad világba, nálunk külföldiként menedékjogot kellene kérnie, teljesen abszurdnak és elviselhetetlennek tűnt számomra.
Gorbacsov:
„Itt most Moszkvában elkezdtük a tárgyalásainkat, és a Kaukázus hegyei között folytatni fogjuk őket. A hegyi levegőn sok mindent tisztábban lát az ember.”
Már felálltunk a helyünkről, amikor a biztonság kedvéért ,megkérdeztem a pártfőtitkárt, hogy ennek a kaukázusi útnak van-e egyáltalán valami értelme. Én csak akkor fogok elutazni, mondtam, ha a tárgyalásaink végén megvalósul az egyesült Németország teljes szuverenitása és Németország korlátlan NATO-tagságot szerez, különben az lesz a legjobb, ha inkább hazautazom. Mihail Gorbacsov erre a megjegyzésre se igennel, se nemmel nem felelt. Ehelyett csak annyit mondott, hogy „repüljön oda”. E pillanatban már tudtam, hogy el fogjuk érni a céljainkat.
Gorbacsov:
„…s mivel fogaink igen jó állapotban vannak, folytatta, -bizakodó vagyok-, hogy végül az összes kemény diót fel tudjuk majd törni.”