!

Héjjas István

Könyvei 13

Héjjas István: Buddha és a részecskegyorsító
Héjjas István: A keleti vallások filozófiája és világképe
Héjjas István: Ezoterikus fizika
Héjjas István: A megismerés útjai
Héjjas István: India ősi bölcsessége
Héjjas István: Ezotéria és/vagy tudomány
Héjjas István: Esélyeink a túlélésre
Héjjas István: A pogányság apológiája
Héjjas István: A modern tudomány és a keleti bölcselet
Héjjas István: Ókori indiai bölcselet

Szerkesztései 1

Héjjas István (szerk.): A modern fizika a keleti bölcselet tükrében

Népszerű idézetek

Dora>!

A NÉGY NEMES IGAZSÁG: A Négy Nemes Igazság a buddhizmus legfontosabb alapgondolata.
Az Első Nemes Igazság a szenvedés (szanszkrit: duhkha, páli: dukkha ) igazsága, amely szerint a teremtett világban való létezés szenvedéssel jár. Még ha királynak vagy milliomosnak is születik valaki, s gazdagon, fiatalon és egészségesen élvezi az életet, akkor is előbb-utóbb tapasztalni kényszerül a lét szenvedésjellegét.
A Második Nemes Igazság a szenvedés eredetének igazsága, amely szerint a szenvedéseink oka a sóvárgó vágyakozás, amelynek tárgya lehet az örök élet, a megsemmisülés, az érzéki élvezet, a hatalom, a birtoklás, vagy bármi egyéb. Ez azt jelenti, hogy a szenvedés oka önmagunkban van. A szenvedéshez vezető karmánkat ugyanis a vágyainkkal hozzuk létre.
A Harmadik Nemes Igazság a szenvedés megszüntetésének igazsága. Eszerint a szenvedést úgy lehet megszüntetni, ha sikerül felszámolni a vágyainkat és szenvedélyeinket.
A Negyedik Nemes Igazság a szenvedés megszüntetéséhez vezető út igazsága. Ez megadja a követendő módszert a vágyak felszámolására és a szenvedés kiküszöbölésére. Ez a módszer a Nemes Nyolcrétű Ösvény, más szóval: Nyolcas Út.

193. oldal

Héjjas István: Buddha és a részecskegyorsító Párhuzamok a tudomány és az ősi, keleti tanítások között

Kapcsolódó szócikkek: buddhizmus
Dora>!

SZAMSZÁRA ÉS NIRVÁNA: Szamszára és Nirvána Buddha szerint az újraszületések szakadatlan körforgása szenvedéssel jár, s a szenvedés kiküszöbölése csak úgy lehetséges, ha a körforgásból megszabadulunk és elérjük a Nirvána állapotát.
Buddha célkitűzése a létforgatagból való kiszabadulásra nem volt új, hiszen az már évezredek óta kulcsszerepet kapott a hindu Védikus bölcseletben. Buddha nem új célt tűzött ki, hanem a célhoz vezető utat, vagyis a cél elérésének módszerét igyekezett tökéletesíteni.
Buddha alaposan tanulmányozta a védikus tanításokat és azt hirdette, hogy a megszabadulásra irányuló törekvés helyes és követendő. Buddha szerint azonban nem létezik semmiféle változatlan és örökkévaló „önvaló”, amit meg kell szabadítani, mivel az a valami, amivel önmagunkat azonosítjuk, maga is csupán tudattartalom és a szüntelen változás és átalakulás állapotában van.
A megszabadulás érdekében ezért az Énünket nem „önmegvalósítani” kell, hanem megszüntetni, mert az nem más, mint egyfajta tudati szennyeződés, amely akadálya a megszabadulásnak.
A megszabadulás feltétele valamennyi tudati szennyeződés teljes kiküszöbölése, felégetése, ellobbantása. A nirvána (páli: nibbána) szó ezt jelenti: ellobbanás.
A nirvána europai nyelvekre való szószerinti lefordítása számos téves értelmezésre adott lehetőséget. Egy időben a buddhizmust a teljes nihilizmussal azonosították, amelynek célja a fizikai és szellemi megsemmisülés. Ezt az interpretációt látszott támogatni a kanonizált buddhista szövegekben található némely paradox kijelentés.
Amikor egy tanítvány azt kérdezte, hogy Buddha a Nirvánába való végleges távozás után létezik-e, azt a zavarba ejtő választ kapta, hogy megalapozatlan az állítás, hogy Buddha továbbra is létezik, de megalapozatlan az is, hogy nem létezik, megalapozatlan továbbá az is, hogy létezik és nem létezik egyszerre, és megalapozatlan az is, hogy sem létezik, sem pedig nem létezik.
A nirvánára nem lehet értelmezni azt a fogalmat, hogy létezés, mivel ez térhez és időhöz kötött fogalom. A nirvánában nincs értelme olyan fogalmaknak, mint tér és idő.
A nirvána nem valamiféle hely, ahol lenni lehet, hanem tudatállapot, mégpedig a szellemi szabadság és szenvedés mentesség tudatállapota.
Van olyan buddhista bölcseleti értelmezés, amely szerint szamszára (vagyis létforgatag) és nirvána voltaképpen azonosak és úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a fényképészetben a negatív film és a pozitív másolat. Ami az egyiken fehér, az a másikon fekete, és viszont. Hasonló a helyzet a Szamszára és Nirvána esetében is. Ami az egyik nézőpontból abszolút valóság, az a másikból illúzió, és viszont. A Nirvána elérése annak felismerését és tapasztalását jelenti, hogy amit eddig valóságnak hittünk, az nem létezik, amiről pedig úgy látszott, hogy nem létezik, az maga az abszolút valóság.

198-199. oldal

Héjjas István: Buddha és a részecskegyorsító Párhuzamok a tudomány és az ősi, keleti tanítások között

Kapcsolódó szócikkek: nirvána · szamszára
Zsonyka>!

A tudományt annyira fontosnak tartjuk, hogy az már kezdi átvenni a vallás szerepét.Mindenki igyekszik racionálisan, logikusan, tudományosan gondolkodni, és csak abban hiszünk, ami tudományosan igazolható.
A tudomány azonban olyan, mint egy világos gömb, amely a sötét térben lebeg.E gömbben ott vannak tudományos ismereteink, ámde a gömb körül egy határozatlan, ismeretlen birodalom helyezkedik el.A gömb felszínén, vagyis a határfelületen sorakoznak a megválaszolatlan kérdések.
Minél nagyobb a gömb, annál nagyobb a felszíne, és ezért egyre több lesz a megválaszolatlan kérdés. Ami pedig a gömbön kívül van, arról annyit sem tudunk, hogy képesek legyünk kérdéseket feltenni.

Zsonyka>!

Egy másik súlyos probléma az, hogy az automatizálás, a számítástechnika és az informatika rohamos fejlődése miatt az emberek egyre nagyobb hányadának egyre kevesebbet kell dolgoznia és gondolkodnia, s kérdés, hogy ilyen körülmények mellett az ember lehet-e képes arra, hogy továbbra is ember maradjon.Alkalmas-e egyáltalában az ember arra, hogy boldogan éljen egy gazdag, békés világban? Hiszen éppen az agresszivitás és küzdeni akarás emelte az embert abba a pozícióba, hogy a Föld nevű bolygó urává váljon.
Az ember ugyanis jól képes alkalmazkodni a nehézségekhez, de gyengén alkalmazkodik a kényelemhez és jóléthez. Ennek eredménye egyfajta társadalmi neurózis, amelynek tünetei a céltalanság érzése, a depresszió, valamint a növekvő ingerültség, alkoholizálás, kábítószerezés, bűnözés.

cassiesdream>!

A taoizmus fontosnak tartja, hogy az emberi viselkedés a Wu-Wei elvhez igazodjon. A Wu-Wei jelentése: cselekvés nemcselekvés által. Ez olyan magatartás, amikor együtt haladunk a Tao folyamával és kerülünk annak menetébe bármiféle erőszakos beavatkozást. A Wu-Wei nem azonos a passzivitással, hanem olyan cselekvési mód, amikor sikerül a világban ható erők játékában elcsípni egy egyensúlyszerű pillanatot és minimális beavatkozással lehet a dolgokat megfelelő irányba terelni.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: taoizmus · wu-wei
Lunemorte P>!

….A fentebb említett három istenség és a három guna analógiájára alakult ki később, a hinduizmus korszakában az Isten Hármasság, a Trimurti fogalma. A szó jelentése: három arc, vagyis ugyanannak a végső valóságnak három megszemélyesített megnyilvánulási formája:
– Brahman, aki a szellemi, szattvikus tulajdonságokat személyesíti meg. Szimbóluma az ég. Az emberben lévő vetülete az átman, vagyis az ember valódi önvalója. Az utóbbi szó jelentései: élet, lélegzet, ember, és analógiája az életet hordozó energia áramlat, az ú.n. prána.
– Visnu, akinek a reinkarnációi többek között Krisna és Ráma, atamaszikus, tehetetlenség jellegű tulajdonságok megszemélyesítője. Szimbóluma a föld. Ő az, aki fenntartja a megteremtett világ rendjét, aki megtámasztja az ég boltozatát.
– Síva, akinek régebbi neve Rudra, a pusztító és újrateremtő, az energikus, szenvedélyes radzsaszikus tulajdonságokat reprezentálja. Szimbóluma a levegő. Síva isten a változó világ megszemélyesítője. Sívát Kozmikus Táncosként is szokás ábrázolni, aki a táncával fenntartja a sokrétű jelenségeket és ezzel minden dolgot egyesít, belekényszerítvén mindent a tánc közös ritmusába, amelynek során a világ jelenségei számtalan formában szüntelenül keletkeznek, feloszlanak és egymásba átalakulnak. Fontos isteni személyiség még Káli, az idő istenasszonya, Síva felesége, aki elvégzi a pusztítás munkáját. Káli és Síva annyira együvé tartoznak, hogy nem számít szentségtörésnek szexuális egyesülésben történő ábrázolásuk sem.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Káli · Síva
cassiesdream>!

A brahmanizmus fontos jellemzője a mantrizmus, vagyis a szómágia. Eszerint a szavak teremtik a jelenségeket, hiszen Brahman is úgyhozta létre a világot, hogy kimondta a dolgok nevét, amelyek ezután manifesztálódtak. A teremtő hang neve sabda, ezt az éter (ákása) közvetíti. A mantrákban jelentős szerepet kaptak a tudatra különleges hatást gyakorló őshangok, az ádimantrák. Ilyenek pl. ÓM, HÚM, SZVAHÁ, stb.

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mantra
cassiesdream>!

A karma, amelynek eredeti jelentése tett, cselekvés, jelenti egyúttal a cselekvések, aktivitások visszaható következményét is, amely nem más, mint a Brahmanból kiáradó prakriti rezgése és három szinten érvényesülhet, ezek:
Szahadzsa karma = univerzális karma, amely a Világegyetem működését szabályozza,
Aisa karma = isteni karma, amely az istenek világában érvényesül, végül
Dzsaiva karma = az élőlények karmája, amely meghatározza a materiális létben élő élőlények sorsát. Az ember szempontjából a karma úgy működik, hogy korlátozza a cselekvési szabadságunkat. Minél szűkebb a mozgásterünk, vagyis a „ketrec”, annál kellemetlenebbül érezzük magunkat. A sorsunk két összetevője pedig a szándék, amely a szabad akaratunktól függ és a lehetőség, amelyet a karma törvénye korlátoz. A megszabadulás pedig azt jelenti, hogy a karma már nem korlátozza többé a szabadságunkat. Az egyes emberek karmája természetesen nem független a többiektől, még ha annak is látszik. Olyan, mint amikor egy keresztrejtvényben egy T betű önálló egyéniségnek hiszi magát, pedig csak egyik betűje a függőleges KELET és a vízszintes NYUGAT szónak.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: karma
cassiesdream>!

Megaszthénész leírása szerint Nagy Sándor indiai hadjárata idején az indiai városok körül erdei filozófus remeték tanyáztak, akik a szabadban aludtak, levelekkel és nyers gyümölcsökkel táplálkoztak és fakéregből készült egyszerű ruhát viseltek. Idejüket főleg bölcseleti vitákkal töltötték. Rendkívül türelmesek, megértők és jóindulatúak voltak. Nem ismerték az ellenségeskedést, habár nézeteik gyökeresen eltérőek voltak és ezeket a vitáik során rendszeresen ütköztették. Királyok és hadvezérek is felkeresték őket és a tanácsukat kérték. Ehhez hasonló információkat találunk számos korabeli kínai utazó beszámolójában is. India szellemi életének fontos jellegzetessége az európai ember számára szokatlan ideológiai tolerancia. A hinduk úgy tartották, hogy a valóság paradox jellegű és békésen megférnek benne az egymást logikailag kizárni látszó ellentmondások. Ami ugyanis egy bizonyos nézőpontból ellentmondás, az magasabb nézőpontból szemlélve egységben oldódik fel. Így az egymásnak ellentmondó kijelentések ugyanazon végső valóság különböző aspektusokból felfedezhető megnyilvánulásait írják le, s éppen ezzel segítik elő a valóság mélyebb megismerését, ami csak azáltal érhető el, ha minél több irányból közelítve járjuk körül a dolgokat. A toleranciát elősegítő további fontos tényező volt, hogy a hindu bölcsek elsősorban nem azt tanították, hogy mi az igazság és milyen a valóság, hanem inkább azt a módszert és szellemi utat igyekeztek megmutatni, amelyen keresztül az ember eljuthat a valóság tapasztalásához. Márpedig ha a valóság egy, attól még a hozzá vezető út ezerféle lehet.

52. oldal

1 hozzászólás
cassiesdream>!

A belátó bölcsesség (vipasszaná) lényege a dolgok lényegének átható, intuitív megértése, vagyis a jelenségek és összetevőik három jellegzetességének felismerése. A tapasztalható jelenségek és összetevőik ezen három jellegzetessége (trilakkhaná) a következő: Az első jellegzetesség a múlandóság (aniccsa), az a tény, hogy a létforgatagban tapasztalható minden jelenség szüntelenül változik, átalakul és előbb-utóbb megszűnik létezni. Emiatt nincs semmiféle stabil dolog, amibe kapaszkodni lehet. A második jellegzetesség a szenvedés (dukkha), vagyis, hogy minden tapasztalható jelenség, még ha az kezdetben örömtelinek is látszik, előbb-utóbb szenvedést okoz, mivel eleve magában hordozza aszenvedést. A harmadik jellegzetesség az Én-telenség (anattá), ami azt jelenti, hogy semmiféle külső vagy belső jelenségben nem fedezhetünk fel olyat, amit akár a saját, akár a mások személyiségével lehetne azonosítani.

148

1 hozzászólás