Heinrich von Kleist német
1777. október 18. (Frankfurt an der Oder) – 1811. november 21. (Berlin)
Teljes név | Bernd Heinrich Wilhelm von Kleist |
---|---|
Katalógusnév | Kleist, Heinrich von |
Nem | férfi |
Könyvei 36
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Horizont könyvek Kriterion · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · A Színház folyóirat drámamellékletei Színház Alapítvány · Világirodalmi kiskönyvtár · Szerző válogatott művei Európa · Magyar Helikon minikönyvek · Nemzeti Színház Színműtár Nemzeti Színház · Nyugat könyvtár · Kétnyelvű kis könyvtár Terra
Antológiák 9
Róla szóló könyvek 9
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
…akit megmart a kígyó, […] a gyíktól is fél. (közmondás)
746. Európa Könyvkiadó, 1977
Heinrich von Kleist: Heinrich von Kleist válogatott művei Drámák és elbeszélések
FREIBURG Az ember Platón szerint olyan kétlábú állat, melynek se tolla, se szárnya. Na már most, hogyan szemléltette Diogenész ezt a tételt? Ha nem tévedek, úgy, hogy fogott egy kakast, megkopasztotta s a nép közé hajította.
43. oldal (Európa, 1974)
Heinrich von Kleist: Heilbronni Katica Avagy a tűzpróba – nagy történelmi lovagdráma
Akkor hát, drága barátom, mondta C…úr, birtokában van mindannak, ami ahhoz kell, hogy megértsen. Látni való, ugye, hogy mennél jobban sötétül és halványul a szerves világban a reflexió, annál sugárzóbbá és elevenebbé válik a grácia benne. – De mint ahogyan a valamely pontban egymást metsző vonalak, ha a végtelenen áthaladtak, a pont túloldalán ismét metszik egymást, vagy a homorú tükör által alkotott kép a végtelenbe távolítva ismét közelivé válik: ugyanúgy visszatér a grácia ott, ahol az ismeret mintegy megjárta a végtelent, s így egyidőben abban az emberalkatban jelenik meg a legtisztábban, amelyben a tudat egyáltalán nincs jelen, vagy pedig végtelen, azaz a bábuban vagy az Istenben.
Akkor hát, kérdeztem szórakozottan, ismét ennünk kellene a tudás fájáról, hogy a bűntelenség állapotába visszaessünk?
Hát igen, mondta C…úr, ez lesz az utolsó fejezete a világ történetének.
326. oldal
Ha mi a szívnek néma rejtekében
történt és Isten nem bünteti, senki
emberfiának arról tudni nem kell!
21. oldal (Európa, 1974)
Heinrich von Kleist: Heilbronni Katica Avagy a tűzpróba – nagy történelmi lovagdráma
A leheleted dögvész, s a közelléted pusztulás.
680. Európa Könyvkiadó, 1977
Heinrich von Kleist: Heinrich von Kleist válogatott művei Drámák és elbeszélések
…hahotázva kiáltozták egymásnak az emberek, hogy sintérkézre kerültek a lovak, amelyek miatt az állam megingott! A várúrfi körüljárta a kordét, s szemügyre vette a nyomorúságos párákat, amelyek minden pillanatban kimúlhattak….
[…]
A kamarás, akinek ez égvilágon sejtelme sem volt, mit csináljon a lovakkal, amelyeket a hainicheni kondás adott el a döbbelni sintérnek, ha az állatok nem azonosak azokkal, amelyeken a sátán nyargalászott Szászországban, felszólította a várúrfit, hogy nyilatkozzék…
ELSŐ FELVONÁS.
éjszaka.
I. JELENET.
Sosias fellép, kezében lámpa.
Sosias :
Hé ! Ki bujkál ott? … Csak virradna már! Ideje volna. Ez az éj … Mi ez? Jó barát, urak ! Egyfelé igyekszünk … Becsületesebb útitársra, mint én, ég látja lelkem, nem süthet a nap, vagyis, akarom mondani, a hold… Vagy csirkefogók, gyáva lókötők, akik nem mernek megtámadni, vagy úgylátszik, a szél zörgött át a lombon. Hogy zúg minden hang itt a hegyeken… Vigyázat! lassan !… Most már egyenest a pokolba jutok, vagy rövidesen fejest koccanok Thébe kapujába … A keservit ! Hogy bátor vagyok-e, oroszlánszív, bizony másképen is kipróbálhatta volna a vezér. Glória neki, becsület s világhír; de az, hogy így éjfélkor útnak indít, kicsi híján közönséges komiszság.