Hebert Márta
Katalógusnév |
---|
Könyvei 2
Népszerű idézetek
– Tudod, hogy már a fiatalok sem járnak diszkóba, csak felteszik a netre a fürdőszoba tükörben lekapott, bugyis képüket, és válogatnak a jelentkezők közül. Ez már napjainkban egyáltalán nem tűnik könnyűvérűnek. Nem árul senki zsákbamacskát. Az én tükröm nagyobb a fürdőben, gyere át hozzám, ott lefényképezheted magad.
– Nem tudnál inkább egy másik feneket kölcsönadni?
– Azt kell vállalnod, ami a hátad alá nőtt. Persze némi sporttal lehet rajta javítani, tessék taposógépezni, vagy menjünk együtt jógázni.
– A múltkor sem akartál tovább maradni, amikor meg kellett nyitni a gyökér csakrádat, és az ánuszodon keresztül lélegezni – szólt közbe Nelly is.
– Egyáltalán nem az ánuszom zavart, hanem becsípődött egy ideg a hátamban, amikor kitartottam a majomisten pózt. Sportbaleset. Bármikor lélegzek az ánuszommal, ha az élet azt kívánja tőlem.
7. rész
Szubjektíven ítéljük meg a másikat, önmagunkat használjuk mércének, aki nálunk rendszeretőbb, azt pedánsnak tartjuk, aki kevésbé, azt trehánynak.
– Nagyon köszönöm, nem is tudom, hogyan háláljam meg…
− Például ne írj bele a következő könyvedbe […]
A magyar egyesület a helyi gittegyletként működött, kereteiben rendkívül vegyes társaságot hozott össze az élet, a Monacói Opera zenekarában hegedülő értelmiségitől a kikötőben feketén takarító segédmunkásig. Két nagy csoportra lehetett osztani az itt összegyűlteket, a « férjhez mentekre », és azokra, akik dolgozni jöttek ki. Én azon ritka egyének közé tartoztam, akik a két halmaz közös metszetébe kerültek. A külföldre szakadt magyar figyelemreméltó egyed volt. Lehet, hogy otthon utálta a gulyást és a Kaláka együttest, de mihelyst más országba vetette a sorsa, kialakította a függő viszonyt a hungarikumokkal. Minden este lehajtott egy pohár unikumot, gyerekeit mélyhűtött túró rudival tömte. A legrosszabb fajta a külföldön született magyar volt, a harmadik évezredben úgy nézett ki, mintha Rózsa Sándorral egy csárdában nőtt volna fel, hosszú bajusza belelógott a tálba evés közben, időnként betyárosan kurjantott egyet. Lakása egy budavári szuvenír boltra hasonlított leginkább, a falon magyar zászlók lengedeztek a pirospaprika füzérek mellett.
5. rész
Már messziről észrevettem a magyar sátrat, ott csoportosult a legtöbb bajuszos ember, és a hangulat is ott volt a legjobb, csak az olaszok voltak hangosabbak, és az oroszok részegebbek.
Előhalásztam egy kombinét az ágy melletti komódból, amíg elfordult, nem akartam megmutatni a stratégiai testrészeimet fedő narancsbőrt.
– […] Hiába, ez Annie! – sóhajtott fel. – Ha forradalom lenne, akkor is kivárná, amíg lejár a mosógépe, hogy kiteregethesse a ruhákat, mielőtt lemegy utcaköveket dobálni.
Mindenkinek könyvekkel kellene díszítenie a kertjét, jobbak lennének az eladási statisztikák.