!

Hayley Chewins

Nem
Honlaphayleychewins.com
Twitter@hayley_chewins

Könyvei 2

Hayley Chewins: Aranyfakasztók
Hayley Chewins: The Turnaway Girls

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Delfin könyvek Maxim


Népszerű idézetek

Maxim_Kiadó KU>!

Csontjaimba zárhatok dalokat, hogy megőrizzem őket, de ez nem jelenti azt, hogy az enyémek.
Aranyfakasztó vagyok, így tudom: a zene a gazdáké.

Maxim_Kiadó KU>!

– Tudod, miért nem nézek soha a szemedbe, Delphernia?
A padlóra meredek.
– Nem nézünk olyasmire, ami láthatatlan – felelem. – Nem nézünk olyasmire, ami nem látnivaló.
– És veled mi a helyzet? – ütögeti a tenyerét a vesszővel.
A bőröm zsák, és izgek-mozgok benne.
– Az aranyfakasztókat nem látják, hanem ők látnak. Az aranyfakasztókat nem hallják, hanem ők hallanak.

Maxim_Kiadó KU>!

Még mindig magamon érzem a Királynőgyermek szemét, mintha hideg esőcseppek csordogálnának a tarkómon.
Fázósan húzom össze a zekémet. Olyan ez a tekintet, mint egy cipőmbe csempészett villa, ami miatt sántikálás nélkül nemhogy elfutni, egyáltalán mozdulni sem tudok.

114. oldal

Maxim_Kiadó KU>!

Elnémul a zene, és egy igazság telepszik a hasamba, mint szárnyát összecsukó madár a fészekbe. Soha nem fogom meglátni az eget a maga teljességében. Az ég soha nem kíván letekinteni rám.

Maxim_Kiadó KU>!

Fáj az arcom. Rádöbbenek, hogy elmosolyodtam.
Még a szinte elképzelhetetlenül parányi csillagokként szállongó por is szép a szememben.

Maxim_Kiadó KU>!

Egy névnek úgy kell illenie valakire, akár a megfelelő méretű cipőnek. Az enyém azelőtt nem illett, úgyhogy megváltoztattam.

Maxim_Kiadó KU>!

Linna szeme csupa fény – mintha holdsugarakat szivattyúzott volna az íriszébe. Nem tudom ezt a lányt egy klastromba képzelni, még olyanba sem, amit saját magának épített. Hiszen olyan, mintha a zengő égboltból született volna. Ezer csengettyűből, amit vörös selyemre varrtak.

Maxim_Kiadó KU>!

Megmarkolom az egyik lehajló ágat, és felhúzom magam az odvas fa belsejébe, lecsúszok, le, egészen le. Ujjperceim bizseregnek, ahogy belesimulok a sötétségbe. A sötétség elrejt engem. A sötétben énekelhetek. A sötétben ugyanannyira vagyok klastromszárnyas, mint lány.

Maxim_Kiadó KU>!

A suttogóterembe menet nem nézek az odvas fára. Érzem fejletlen ágainak dohos szagát, de nem nézek oda. Mert ha akár egyetlenegy levelet megpillantok, mindjárt odarohanok, belebújok. Megtöltöm az énekemmel.

Marcsi061>!

Mindig is úgy gondoltam, hogy zene az, ami úgy hangzik, mintha kérdést intézne a világhoz.

88. oldal