Harry Grey amerikai orosz
| Teljes név | Herschel Goldberg |
|---|---|
| Katalógusnév | Grey, Harry |
Képek 1
Könyvei 2
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Corleone könyvek Ulpius-ház
Népszerű idézetek
Vitába szálltam magammal, és azon tűnődtem, vajon mi ennek a környéknek a termékei vagyunk? A bandák nem a város, tehetős negyedeiben sarjadznak. Ki az ördög hallott Fifth Avenue bandáról vagy Park Avenue bandáról? No igen, ha belegondolok, ott is vannak bandák, csakhogy azok egészen másként működnek. Nevettem magamban. Ők okosabbak, mint mi. Ők legálisan működnek; ugyanúgy megfejik az embereket, mint mi, csak éppen fegyver nélkül, bent a Wall Streeten. És bandákban tevékenykednek, pénzügyi bandákban. Ők pont úgy használják a pénzt, ahogyan mi a lőfegyvereket, mivel az egy olyan fegyver, amely uralja a világot. Ha nagy általánosságban nézzük – és az ő erkölcsük éppolyan, mint a miénk, a szemeteké –, mi talán még erkölcsösebbek és tisztességesebbek vagyunk, mint ők. Éppannyira illegitimek, mint mi vagyunk. Igen, mindenki illegitim, a szemetek.
Pokolba is, dzsungel az egész világ, könyörtelen, önző küzdelem. A szerencsések és az életképesek a csúcsra jutnak, és minden más baromság. Mi életképesek vagyunk. Arcátlanságunk és óriási energiánk szublimálhatott volna másfajta medrekbe is, de hát ki az ördögnek van türelme. Mi gyorsan akarunk a csúcsra jutni. Torkig voltunk már a szaros nincstelenséggel.
Mi nem könyörgünk Istenhez, Allahhoz, Buddhához vagy bárkihez, hogy: „Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma". Nem, a pokolba ezzel! Mi elvettük, amit akartunk. Ahogy Napóleon mondta: „A sors egy ringyó." Igen. Azon járt a fejem, hogy a mázlistáknak csordultig kijut a világ üdvös javaiból. És az élhetetleneknek meg a szerencsétleneknek a világ szemétládájába kidobott mocskos morzsák és állott kenyérmaradék. Igen, de nem nekünk; mi ravaszsággal, vakmerőséggel és erővel kitaszítjuk ennek a hűtlen, kurva Sorsnak a markából a részünket. Ezt biztosan olvastam valahol.
Nevettem magamban. „Tessék. Már megint beültem a körhintába, okoskodással edzem az agyam a gyémántrabláshoz. Úgy vélem, nem számít, milyen rossz cselekedetet hajtunk végre, az elkövető igazolva érzi magát."
92-93. oldal
Maxie hangtalanul kinyitotta az ajtót.
Én lassan, csöndesen becsuktam.
Mindhármukat láttuk. Háttal voltak nekünk. Salvy és Willie pénzt számolt a bárpulton.
Az idegen őket nézte.
Mi lábujjhegyen közeledtünk a szőnyegen.
Őket túlságosan lekötötte a pénz.
Közvetlenül mögöttük voltunk.
Max a Kígyó mögött.
Én a Csimpánz mögött.
Patsy az idegen mögött.
Stukkereink alig három centire a fejüktől.
Megláttak minket a tükörben. Három rémült szempár.
Egyszerre küldtük mindhármat a pokolba.
Egyetlen tompa dörrenés.
Három nagy lyuk három tarkón.
A bárpultba csimpaszkodó három pár kéz.
– Még egyszer – mondta Maxie.
Felemelkedtek a fegyvert tartó kezek.
Újabb tompa dörrenés.
Három pár kéz engedte el a bárpultot.
Három vonagló test csúszott a földre.
A biztonság kedvéért – mondta Maxie.
Ismét felemelkedtek a fegyvert tartó kezek.
Még egy tompa dörrenés.
Három halott, halott, halott, mozdulatlan test a földön.
Megkerültük az acélhordók piramisát. Kis híján holtan estem össze. Ja, ott volt a szabályszerű fa négyszögben: frissen kevert beton. Mellette nagy acélhordó állt. Itt volt a válasz a kérdésemre, a hatvannégy dolláros kérdésre. Tudtam, hogyan fogom megkapni a bizniszt. Elalatatnak egy golyóval az agyamba, aztán a betonkoporsó, s irány a Hudson feneke.
Az a két tétel, a cementhabarcs és az acélhordó lehűtötte virtuskodó kedvemet. Elcsüggedtem. Mit csináljak? Mit csináljak? Könyörögjek? Nem, semmi esélyem ezzel a viharedzett csapattal. Figyeltem, ahogy Mendy lehajol, szakszerű mozdulattal átfuttatja kezét a cementhabarcson, és azt mondja Muszklinak: – Még két lapát homok.
Megbűvölten, félelemmel vegyes tisztelettel figyeltem, ahogy Muszkli hozzáad két lapát finom homokot, és megkeveri a habarcsot.