!

Hans Christian Andersen dán

Ганс Христиан Андерсен, 한스 크리스티안 안데르센

1805. április 2. (Odense, Dánia) – 1875. augusztus 4. (Koppenhága)

Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Hans_Christian_Andersen

Képek 16

Könyvei 122

Hans Christian Andersen: Andersen legszebb meséi
Hans Christian Andersen: A Hókirálynő
Hans Christian Andersen: A rendíthetetlen ólomkatona
Hans Christian Andersen: A rút kiskacsa
Hans Christian Andersen: A kis hableány
Hans Christian Andersen: A császár új ruhája
Hans Christian Andersen: Andersen mesék
Hans Christian Andersen: A vadhattyúk
Hans Christian Andersen: A kis gyufaáruslány és más történetek
Hans Christian Andersen – Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Kedvenc meséim

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Klasszikusok kisebbeknek, Papírszínház, Macmillan Collector's Library, Illustrated with Interactive Elements, A Pesti Szalon mesélő füzetei, Egmont Klasszikusok, Egyszer volt, hol nem volt..., Vidám Könyvek

Antológiák 13

Ágai Ágnes (szerk.): Mesék a szerelemről
Bernáth István (szerk.): Skandináv költők antológiája
Kormos István (szerk.): Testvérország
Borbás Mária (szerk.): Halhatatlan szerelmesek I-II.
Lengyel Balázs (szerk.): Az ébenfa ló
Tótfalusi István (szerk.): A kékfényű lámpás
Bauer Gabriella (szerk.): Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény
Bernáth István (szerk.): Észak-európai népek irodalma
Tabák András (szerk.): Az erőd bevétele
Rába György (szerk.): Verses világjárás

Alkotói polc


Népszerű alkotóértékelések

>!
Sister

Hans Christian Andersen

5 éves voltam, amikor az első – amire már én is emlékszem – nyaramat töltöttem Németországban. Akkoriban történt, hogy anyukám minden este felolvasott nekem egy Andersen mesét. Imádtam őket, és persze rendszerint együtt szipogtam Anyával a kis gyufaárus lányon, a kis hableányon, a rendíthetetlen ólomkatonán…
Nekem ezek a szereplők jelentik a gyerekkorom egy nagyon szép szeletét. :) Sosem felejtem el őket.


Népszerű idézetek

>!
chhaya P

Örüljünk a jónak, amiben részünk volt, azt senki sem veheti már el tőlünk.

A len

Kapcsolódó szócikkek: jóság · öröm
6 hozzászólás
>!
eme P

Rongyok is vihetik valamire, ha kikerülnek a rongyoszsákból.

184. oldal - A rongyok

2 hozzászólás
>!
Anibell P

Olyan volt az a kis ház, hogy a falai csak azért álltak, mert még nem tudták elhatározni, merre dőljenek.

A rút kiskacsa

>!
chhaya P

Mégsem olyan hitvány a világ! Csak okosan kell szemlélni!

A ganajtúró bogár

2 hozzászólás
>!
imma A+P

Nincs a kerek világon senki, aki olyan gyönyörű meséket tudna, mint Ole Luköie. De szépen is tud mesélni!
Estefelé, amikor a gyerekek még asztalkájuknál vagy kis zsámolyukon üldögélnek, meglátogatja őket Ole Luköie. Papucsban jár; csöndesen, lábujjhegyen óvakodik fel a lépcsőn, halkan kinyitja az ajtót, és édes tejet permetez a gyerekek szemébe, csak egy-két finom cseppecskét, de ennyi éppen elég ahhoz, hogy a kicsinyek összehunyorítsák a szemüket, és ne láthassák őt. Ole Luköie halkan mögéjük oson, rálehel a nyakukra, s leheletétől elnehezül a gyerekek feje. De ez nem fáj, inkább jólesik nekik, hiszen Ole Luköie jótevője a gyerekeknek: azt akarja, hogy csöndben maradjanak, amikor lefektetik őket, és szépen elaludjanak, mert csak úgy tud nekik mesélni.
Amikor aztán alusznak a kicsinyek, Ole Luköie leül az ágyuk szélére. Díszes a ruhája, szép selyemkabát van rajta, de hogy milyen színű, azt nem tudnám megmondani: zöld, piros és kék fényben ragyog, ha mozdul egyet. Egy-egy esernyőt tart mindkét hóna alatt; az egyiken csupa gyönyörű kép van – ezt a jó gyerekek fölött feszíti ki, s a gyerekek csodálatos meséket álmodnak egész éjszaka. A másik ernyőn semmi sincs – ezt a haszontalan és szófogadatlan gyerekek fölé tartja, akik aztán úgy alusznak reggelig, mint a tuskó, s amikor fölébrednek, nem emlékeznek semmire.

29. oldal, Ole Luköie

1 hozzászólás
>!
Ninácska 

– Igen, csakhogy nem az olyan mesék és történetek az igaziak. Hanem amelyek maguktól jönnek el hozzám, kopogtatnak belülről a homlokomon, és azt mondják: itt vagyok!

121. oldal - BODZA ANYÓKA

1 hozzászólás
>!
eme P

a legcsodálatosabb mese mindig a valóságból nő ki.

179. oldal, Bodza-anyóka

>!
Ninácska 

De annak az estének vége; vége a fának is, vége a mesének is; vége, vége – minden mesének ez a vége.

10. oldal - A FENYŐFA