!

Hankiss Ágnes magyar

1950. március 7. –

Nem
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Hankiss_%C3%81gnes
Életrajz

Könyvei 6

Hankiss Ágnes: A bizalom anatómiája
Hankiss Ágnes: Kötéltánc
Hankiss Ágnes: Csak az élet
Hankiss Ágnes: Széphistória
Hankiss Ágnes: Érzékeny búcsú a fejedelemtől
Hankiss Ágnes: A lélek térképe

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Rakéta Regénytár, Gyorsuló idő

Szerkesztései 1

Hankiss Ágnes (szerk.): Állambiztonsági játszmák

Fordításai 1

Eric Berne: Emberi játszmák

Antológiák 2

Budapesti aggadák
Szerdahelyi István – Gráfik Imre – Voigt Vilmos (szerk.): Kultúra és szemiotika

Népszerű idézetek

>!
Saille P

A Mester nem jelöli ki az ösvényt. Csupán segít megtalálni. Ő az, aki meggyújtja a gyertyákat – kiben-kiben a magáét- Minden megoldás egyformán érvényes, ha a szándék őszinte és a gondolat a tanítás szellemében fogant.

112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mester · mester-tanítvány viszony · tanítvány
>!
Saille P

Akkor hát?
Mi a legfontosabb a Mesternek?
Mindig az, amit éppen csinál.
A pillanat.
Ha áthatja a szellem, a lélek egysége és nyugalma.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pillanat
>!
Saille P

Ha valaki beleesik a sárba, és a barátja szeretné kisegíteni őt, ne féljen attól, hogy egy kicsit maga is bepiszkolódhat.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság · segítség
>!
Saille P

Hogy jól tudjunk beszélgetni, ahhoz előbb jól kell tudnunk hallgatni.
Életteljes kapcsolatban az emberek sok mindent megtudhatnak egymásról. Szavak nélkül.
Soo deep that it is loveless. Mélyebb még a szeretetnél is.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: beszélgetés · hallgatás · szeretet
>!
Saille P

Amíg nem bocsájtasz meg, addig függésben maradsz.

86. oldal

>!
Saille P

Egyszer – mikor nem? – a jó Rabbi Mendelt körülülték a tanytványai, egyikük – akinek a szeme legjobban csillogott mind közül, és (ezért?) valahogy kívül rekedt a csönd sűrűjén – megkérte a Mestert (nagykomolyan, torokreszelősen), mondaná meg, hogyan lett belőle haszid.
– Úgy, hogy egy napon bementem a városba, és találkoztam egy öregemberrel, aki történeteket mesélt. Ő mondta, amit tudott, én pedig hallottam, amire szükségem volt.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: haszidizmus
>!
Saille P

Az aszkézis olyan, mint egy palást: az anyagát arroganciából, a bélését irigységből szőtték és a melankólia fonalával varrták (Rabbi Nahum). Baal Shem, az alapító másként közelít – Ő azért tekinti vesztett poziciónak az önsanyargatást, mert a test gyötrése egyben a lélek gyötrése is… És tudhatunk-e, vajon képesek lehetünk-e sanyarú lélekkel szeretni?

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: aszkézis
>!
Saille P

A tanítás magja vadul misztikus. Nem baj. Fogjuk fel úgy, mint egy szellemi és erkölcsi létmód magyarázati metafóráját. Tündérmesét (kalandfilmet) – a hiány geneziséről.
Történt, hogy valamikor a teremtés kezdetén összetörtek az isteni fényt tároló edények, medencék (egyesek szerint a Sátán torpedózott), és a fény bennrekedt (gyöngy a kagylóban) a szétszóródó cserepekben, törmelékekben. A száműzött szikrák azonban az anyagi világ börtönéből minduntalan visszakívánkoznak őseredeti forrásukba.
Ő ingük, ő bajuk maradna, közünk se volna hozzá, ha nem éppen mi, emberek volnánk hivatva (tartja a tanítás) felszabadítani és felemelni a raboskodó szikrákat… De nem ám ezzel vagy azzal a konkrét cselekedettel, betakarított eredménnyel, toldozva-foldozva, hanem: azzal a szándékkal, lelkiállapottal, amely életünk minden porcikáját, illanó-villanó pillanatát áthatja.
Nem kevés. A mérce jó magasan áll.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme · teremtés
>!
Saille P

Volt a Baal Shemnek egy ifjú tanítványa, tisztánlátó, kötözködő, aki mindig előbbre járt egy lépéssel. (…) egy alkalommal azt találta mondani a Mesterről: Nem azért mentem el hozzá, hogy meghallgassam tőle a Tórát. Hanem hogy lássam, amint kifűzi és befűzi a cipőjét.

Lelkemből szólt a jámbor.

Ez volt az első haszid történet (mondatnyi kommentár), amit olvastam, és ami rögtön megfogott, magához vonzott: „hallottam, amire szükségem volt”.

62. oldal

>!
Saille P

És Rabbi Moshe sem hitte volna – amikor földhöz vágta a könyvet –, hogy mindennapos látogató lesz a Mesternél.
– Mit értünk azon, hogy Isten? – Nagyot koppant a kő. Kemény az entrée, úgy látszik. A Mester még azt sem várta meg, hogy Rabbi Moshe letegye a kalapját. Könyvdobáló, most megkapod a magadét? Nem. A Mester láthatólag nem is neki szánta a kérdést, inkább magának. Azért lehetett olyan sietős. Legjobb, ha ilyenkor szót se szólunk. Óvatosan. Csak várunk és figyelünk.
De a Mester másodszor is megkérdezte, sőt harmadszor is. A kettő között mozdulásnyi időt sem engedve; szerencsére. A végén még hümmögött is, felvetette az állát, kérdőn. – Miért hallgatsz, madárkám?
– Mert nem tudom. – Legjobb az őszinteség? A Mester mindenesetre arra voksolt, mert halkan és kicsit öregeskedően azt válaszolta:
– Azt hiszed, én tudom?

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten