Hamvas Béla magyar
1897. március 23. (Eperjes) – 1968. november 7. (Budapest)
| Nem | férfi |
|---|---|
| Honlap | hamvasbela.hu |
Képek 9
Könyvei 58
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Hamvas Béla életműsorozat Medio · Gondolkodó magyarok Magvető · Nemzeti Könyvtár · Mérték Medio · Társadalomtudományi · Hamvas Béla kiskönyvtár Medio · Irodalmi Fülbevaló
Szerkesztései 4
Fordításai 7
Illusztrálásai 1
Antológiák 7
Róla szóló könyvek 20
Népszerű alkotóértékelések
Hamvas Béla
Én ezt az embert nagyon szerettem régen.
De ennyi demagógiát, ami nála van – ez szerintem teljesen hihetetlen.
Ha az összes „cuccát” kiértékeled, mint „adatcsomagot”, az az eredője-vektora, hogy „ne csinálj semmit!”
Így látom mai eszemmel.
Az pedig nem véletlen, hogy a XXI. században reneszánsza van Magyarországon Hamvas Bélának.
László Andrásnak szerintem abban igaza volt, mikor azt mondta, hogy Hamvas Béla írásai akkor „ütöttek” volna, amikor írta ezeket. Ez egyébként azt jelenti, hogy nem egy „egyetemes üzenet”.
Helyenként bosszantóan demagógnak érzem Hamvas Bélát. Egyszerűen a semmit öltözteti időnként szóvirágokba, szóbokrokba.
„Már csak az írásról kell leszoknom.” – Igaza volt. De, nem tudott.
A nagy nyugati hagyományokat nem ismerte, vagy csak nagyon érintőlegesen ismerte. Miért? Mert nem voltak meg neki az anyagai. Az biztos, hogy „avatott mesterként” nyilatkozott mindenről, még amihez nem értett, arról is.
Azt kellene megértenünk, hogy az „agyalásról” (theoricus), a „practicus” szintre is át kellene mennünk. Hamvas Béla theoricus volt (elméleti ember). Az egész világot leírta, de az egészet a maga dinamikus voltában képtelen volt megragadni. (szó szerint így lásd magad előtt)
Még egy: írta, hogy küzd a nyelvvel… „nem azt írom, amit akarok”, mert közben elhajlanak a dolgok stb. Ezt kell kiiktatni.
A magyar nyelv egyébként tipikusan arra való, hogy hajoljon benne minden. Mesélésre való, meg mellébeszélésre szerintem. Egy lunáris Hold-nyelv… így hajlik, úgy szövi magát. Ez egy olyan nyelv, amit tudni kell uralni. Másképp nem engedelmeskedik. A rendszert? Azt meg keresheted benne. … Ősi nyelv. Viszonylag változatlan, ősi nyelv, még ereje is van, ez igaz. Ehhez a nyelvhez nem szabad „kislányként” hozzáállni, mert elvisz. Utána meg csak lesel, hogy hol kötöttél ki.
Nem ködöket keresünk. Konkrétumokat. Olyan kor van.
A passzivitásból aktivitásba lépünk. És nem magasztaljuk magunkat, hogy mekkora példák vagyunk a többiek számára, hanem egyszerűen elvégezzük azt, amit kell. Nem a jövőbe menekülnénk, meg nem a múltba, hanem az aktualitásban működünk.
Nem várunk megváltókat sem. Ha van megváltó, mi magunk vagyunk azok. Ezt jelenti létezni. A létezés nem messiásvárás, hanem dinamikum.
Nyugat: árnyékszerű-reflektív. De azok az emberek practicus-ok (gyakorlatiasak). Az összes tudás megvan. Ott van Nyugat nagy vizeiben. Keressétek meg!
Túllépni az önsajnálaton…ez lenne itt a feladat.
…
Az viszont Hamvas Béla mellett szól, hogy túl tudott lépni a „tradicionalista” szélsősége(ke)n. (az egészet belülről átélte-ismerte, utána meghaladta (otthagyta ?) öltözvén új (megtisztult) alakba) Ezért nagyon tisztelem.
(elsősorban emberré kell lennünk, nem istenné; itt most jelenleg ez a feladatunk)
…
A másik, ami mellette szól, hogy nem fogja megmérgezni a lelketeket (az értelmeteken keresztül).
…
Még egy, ami mellette szól:
senki hátán nem kapaszkodott fel, a magáéból ment.
Hamvas Béla
Őrült volt, de megírta a Karnevált, az egyik legjobb regényt.
Hamvas Béla
Hamvas több mint író, sokkal inkább sokoldalú filozófus és spirituális tanító.
Népszerű idézetek
A korcsma civilizációnknak egyik legfontosabb intézménye, sokkal fontosabb, mint például a parlament. Az egyik helyen a sebeket osztják, a másik helyen gyógyítják.
Borkatalógus (vázlat)
Akihez hozzáragadsz, azt nem szereted. Élősdije és rablója vagy. Csak azt szereted akit eleresztesz. Ha szeretsz, szabaddá teszel. Csak azok szeretnek, akik szabadon egyesülnek.
III. kötet, 40. o
Ha az élőlényben valamit összetörnek, sohasem az törik össze, amire az összetörés irányul, hanem mindig valami más, annál mélyebb, annál alapvetőbb. Az törik össze, ami tartja azt, amit össze akartak törni. Ha valakinek összetöröm a büszkeségét, nem a büszkeség törik össze, hanem az, ami tartja, esetleg a megkülönböztetés képessége. Ha összetöröm hiúságát, nem a hiúság semmisül meg, hanam ami alatta van és ami a hiúságot tartja: esetleg az önérzet.
Ha összetöröm valakinek a testét, nem a test semmisül meg, hanem ami a test alapjában van, az élet. Ha átszúrom az állatot, nem azt szúrtam át, hanem a szívet, a benne levő kicsiny, de életfenntartó állatot; de nem a szívet öltem meg, hanem a vér-állatot; de a vér-állatot sem, hanem magát az életet.
Ezért olyan borzasztó az emberjavítás és a hibák kiírtása; ezért szörnyű az erőszak. Rosszat akar elpusztítani, de nem azt öli meg, amire céloz, hanem a mélyebben levőt, azt, ami a rosszat tartja: a jót. Ezért nem lehet és nem szabad a javítást, a beleavatkozást, a hibák és bűnök kiirtását másnak végezni, csak magának az embernek. Csak én tudom magam úgy megváltoztatni, hogy ne érjen az a veszteség, amely sokkalta nagyobb, mint a változtatás által elérhető jó.
Ez talán a lényege annak, ami szabadságnak hívnak.
154-155. oldal
Az élet feltétele nem a kenyér lett, hanem a cukorka. Bonboncivilizáció. A világ nem azért lázad, mert koplal, hanem mert torkos.
Összes női trükkjét lerakta. Nők nem tudják, hogy csak ilyenkor szépek.
II. kötet, 468-469. oldal
Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb.
I.kötet 168.oldal