Halász Rita magyar

A kicsi pár hete jár, nála már szemrebbenés nélkül vettem tudomásul, hogy vállfa lett a jele. A nagynál majdnem elsírtam magam, amikor közölték, vödör lesz. Későn értem oda a szülőire, a jó jeleket lefoglalták. Nincs mégis valami aranyosabb, kérdeztem. Csak a lábos. Maradt a vödör.

9. oldal

Verácska, boldogtalan ember leszel művészet nélkül, hidd el nekem.

A príma nagyanyám szava, de amióta meghalt, én használom. Mint a többit. Eszcájg, snájdig, sparhelt, slágvort. A sparheltet sosincs lehetőségem kimondani.

101. oldal

A házasságban megtörténik ez-az. Veszekedésnél elcsattanhat egy pofon. Egy pofon nem pofon. Nem mindegy, hogyan rúg meg. Más, ha állva beléd, vagy ha az ágyról le. Fáj, hogy azt mondja, beleférnek a dolgok. Az apámnak ne férjenek bele. Menjen oda, húzzon be neki, fenyegesse meg. Ha még egyszer hozzányúlsz a lányomhoz, kinyírlak.

14. oldal

Anya, ez Jézus? Nem, ő Jim Morrison, a kedvenc énekesem volt. Őt is keresztre feszítették? Miért feszítették volna keresztre? Mert így tartja a kezét.

Miért hoztam most ezt föl? Hogy biztos voltál benne, együtt fogtok megöregedni. Igen, de mi volt előtte? Hogy mi lett belőletek. Hogy mi lett belőlünk. Nem is tudom, két boldogtalan, zilált ember. Akik a boldogságot máshol keresik. Tudod, mit érzek? Haragot. Néha elképzelem, hogy páros lábbal ráugrok a gyomrára, verem a fejét a betonba. Ilyenkor megkérdezem magamtól, mégis kire haragszol? Kit rugdosol a földön eszméletlenre? Megnézem jobban, azt látom, saját magamat. Ott a kérdés, hogyan engedhettem ezt meg. Hogy nem vettem észre? Ez a legrosszabb. Az érzés, ha arra az emberre gondolok, aki lettem mellette. Egy szorongó, fakó arcú nő. Akinek nincs önbizalma, azt sem tudja, mit akar az élettől. Direkt dramatizálom túl, de érted. Gyűlölöm ezt a valakit. És tudod, mit? Ő pont ugyanígy ül valahol, és gyűlöl engem, amiért ilyen ember lett belőle. Egy agresszív, frusztrált férfi, tele keserűséggel. Mindketten a legrosszabbat hoztuk ki egymásból. Lehúztuk egymást, bele valami hideg mocsárba.

IX. fejezet

A hó hullik, csak a proli pestiek mondják, hogy esik.

5. oldal

Mindketten a legrosszabbat hoztuk ki egymásból. Lehúztuk egymást, bele valami hideg mocsárba.

141. oldal

Boldogok, akik időben kimondják a megfelelő szavakat.

188. oldal