Halasy-Nagy József magyar

Ma sokszor hallunk arról, hogy a közös sportok, a strand, stb. megváltoztatták a két nem viszonyát, egymáshoz: „rajongásuk” lehiggadt és józanabbá vált. Ideálok helyett pajtásai lettek egymásnak. Csakhogy ennek a pajtásságnak nem éppen kívánatosak a következményei. A nemiség nem ködös titok ugyan többé, de megszűnik a lelki titokzatossága is és az egész a puszta testiség szintjére süllyed. Hogy a szerelemben lélek és szellem is van, ezt kezdik elfelejteni mechanizált világunkban. Így aztán a fiatalok csakugyan sokkal többet tudnak egymásról, mint régen, de lélekben mégis tudatlanabbak.

53. oldal, Második fejezet - A kétarcú ember (Quintus Kiadó, 2010)

Férfi és nő „egyenlősége” általános emberi mértékben helyes és kívánatos, de ha ez az egyenlőség egyformaság akar lenni, azaz a férfi és nő metafizikai különbségének eltörlését kívánja jelenteni, akkor téves utakon jár. Minden elnyomás lealacsonyít és demoralizál, – méltán tarthat tehát igényt a nő is arra, hogy életében napfényre tudja hozni mindazt az értéket, ami benne rejlik. De ez aligha történhet úgy, hogy a nőt is férfivá tesszük. Jól érzik ezt a latin fajok női, akik vérükben igazibb nők, mint az északiak, s noha politikai jogaikban korlátozottabbak, mint sok más nő, nem lelkesednek a mindenáron való nőemancipációért. Tisztában vannak vele, hogy pusztán női mivoltukban oly benső hatalom rejlik, amely csak kevesbedik, ha az a bizonyos teljes egyenlőség férfi és nő között formálisan és intézményesen megvalósul. Ha a nő elférfiasodik és a „világban” vetélytársává válik a férfinak, nem képes többé azt az erotikus hatalmat gyakorolni reája, mely több mint a puszta nemiség ösztönös ereje, s így az életet durvábbá és egyhangúbbá teszi, mert megfosztja a férfit egyik legnagyobb ihletőjétől. A versenyben mindkettőjük lelkisége leegyszerűsödik, eldurvul, s a férfiak nem is törik magukat többé, hogy a nőt „megértsék”. Márpedig egy meg-nem-értett-nő csapás önmagára és a társadalomra egyaránt. Hiányozni fog kettőjük közt az a lelki találkozás, mely a nemi ösztön átszellemiesedésének legszebb virága.

47. oldal, Második fejezet - A kétarcú ember (Quintus Kiadó, 2010)

"… (a nő) a férfihoz kapcsoltsága miatt mindig nagy ihletője tudott és tud lenni a férfiú képzeletének és akaratának. A szerelmen át mindenkor ő a férfi erkölcsi nevelője. Ezért azt mondhatjuk, hogy amit a nő teremteni tud, azt a férfi lelkében teremti meg. S ez éppen nem méltatlan szerep a világfolyamatban. A nő az emberi kultúraihlető, s a férfi a teremtő princípiuma. Világunkban mind a kettőre egyformán szükség van, és ebben rejlik mindkettőjük igazi értéke.

52. oldal, Második fejezet - A kétarcú ember (Quintus Kiadó, 2010)

„A férfi és a nő egyesülése valami szent dolog, hieron pragma”, – mondotta Platón. S ugyancsak ő a szépséggel hozza kapcsolatba a szerelmet, azt állítván róla, hogy „nem egyéb ez, mint nemzés a szépben, úgy a lélek, mint a test szerint”. A szerelem a léleknek bizonyos mély megrendülése: találkozás az Abszolúttal mely szép, jó, igaz, és törvény. Ezért érzi a szerelmes, hogy a szerelmében az élete értelmével találkozott. Ezért keresi benne ki-ki a maga lelkiségének megfelelően: az élvezetet; a játékot és a kalandot; a hatalmat, – vagy: az egyetlen társat, akiért és akinek érdemes élnie.

96. oldal, Negyedik fejezet - Változatok - Egy húron (Quintus Kiadó, 2010)

A kacér nő a képzelet hetérája, míg a hetéra a valóság kacérja: egyik is bujálkodik, meg a másik is, csakhogy más síkon és más formában. Bűnhődés nélkül azonban egyik sem marad, belőlük lesznek azok a kegyeskedő és az erkölcsök romlottságán megbotránkozó vénasszonyok, akikről elevenbe vágóan állapította meg egy francia moralista: " ces femmes qui donnent á Dieu ce que le diable ne veut plus, – Istennek ajánlják fel azt, ami már az ördögnek sem kell!

100. oldal, Negyedik fejezet - Változatok - Egy húron (Quintus Kaidó, 2010)

Egy Taineről szóló könyv a magyar irodalomban nem szorul bő igazolásra. Hiszen a francia kritikus hatása aligha volt Európában hazáján kívül másutt oly nagyfokú, mint épen nálunk. Míg Franciaországban dicsősége tetőpontján is heves ellenfelei akadtak, addig Magyarországon volt egy időszak – a 80-as évek – mikor Taine csak kritikátlan csodálatban és elismerésben részesült. dicsőségét Péterfy Jenő skepsise kezdte ki. A finom essai-k szellemes mestere sokat küzdött Taine-nel; éles szemmel látta meg ragyogó konstrukcióinak ingatag alapozását, de hatása bűvköréből azért maga sem tudott szabadulni.
Azután kezdtek az emberek keveset beszélni Taineről, de annál többet olvasták. Könyvei a könyvtárak legkapósabb olvasmányai lettek, mégis szokásba jött róla bizonyos kicsinyléssel nyilatkozni. A külföldi filozófiai idealizmusának ébredése hozzánk is elhatott, s mivel ez az irány nem szereti Taine művét, nálunk se törődtek többé vele a fiatalok.