Hadas Krisztina magyar
1971. március 26. (Budapest) –
Katalógusnév | Hadas Krisztina |
---|
Képek 1
Könyvei 2
Antológiák 1
Népszerű idézetek
Ezek után félve írom le siralmas életemet. Ha Zsigának farsangja lesz, egészen biztos, hogy fektetés után éjfél körül fogok beesni a Tecsóba, hogy még elmarhassam az utolsó pókember jelmezt. Tudom, miről beszélek, hisz Sári lányomnál is így ment. Szülinapra nem sütök tortát, sem egy-, sem kétemeleteset, azon egyszerű okból, hogy nem tudok sütni, és ez most már sajna így is marad. Majd megrendelem a sarki cukrászdában. Nem fogok kalózvárat építeni, mint ahogy egy valamirevaló babaházat sem voltam képes soha összedobni.
11. oldal
A gyerek nem vekker. Ezt a mondatot több mint két évvel ezelőtt, anyai bölcsességemen kevélyen kérődzve vetettem oda (néhány oldallal korábban, Showtime című szösszenetemben olvashatják). Felejtsék el, amit írtam. Akkor Zsiga még csak két hónapos volt, életfunkciói az eszik, alszik, nézeget tevékenységekre korlátozódtak. Könnyű volt ilyen lazán nagyképűnek lenni. Mindent visszavonok. A gyereknek igenis vekkernek kell lennie. Ha nem az, kezelhetetlen káosszá változik az életünk.
Szóval az elején azt terveztem, hogy nem leszek őrmester, nem fogom pontos időbeosztás szerint vezényelni a napokat. Kelés, szoptatás, séta, játék, fürdetés, alvás menetrendszerűen. De most, hogy a fiam elmúlt kétéves, én lettem a családi filmünk sebhelyes arcú, villogó tekintetű, rekedt hangon szitkokat szóró rosszfiúja, pontosabban rosszlánya. Nem szeretem ezt a hálátlan szerepet, már rám égett, de mégis muszáj tartanom magam hozzá.
46. oldal
Igen, a nyaggatás okozhatja a vesztemet. A „miért veszed fel már megint azt a szörnyű inget, mindjárt kidobom. Miért nem bírod megjegyezni, hogy nem jövünk be cipőben a lakásba. Már megint elviselhetetlenül horkolsz. Ha én nem vagyok itthon, senki nem vesz kenyeret. Már megint az ágyon hagytad a vizes törülközőt. Ne edd meg a gyerek kajáját!” Ezen mondatok imamalomszerű ismételgetése, az elégedetlen, önsajnáló mártírhang, a rinyálás, a mosolytalanság, a barátoktól, fiús programoktól való elzárás, az állandó pattogtatás, feladatosztogatás a női neurózis különböző fajtái – ezek riasztják a férjeket igazán, nem a nagy fenék.
57. oldal
Mert igenis vannak undok gyerekek. Gyereket is lehet utálni, csak szív kell hozzá!
168. oldal
Anya ügye ráér, mert anya az anya, nem egy másik ember. Anyához ezer láthatatlan, de mégis pontosan érzékelhető szál fűz, hús-vér kapcsolat, ami mindig húz: amikor taszítana, akkor is húz. 18 évesen és 40 évesen is.
248. oldal
Aztán itt vannak a koronás csúcsanyák, akik számtalan gyerekük nevelése mellett, családi vállalkozás keretében cuki könyveket írnak, dalocskákat szereznek, melyeket maguk énekelnek és pengetnek fel a lemezre. Ezek a nők, ha kell, babaházat építenek, minden szülinapra maguk sütik a rózsaszín emeletes tortát, farsangra mókásabbnál mókásabb jelmezeket varrnak, és természetesen miután kivasalták a férjük ingeit, megfőzték a vasárnapi ebédet, felhúzzák a túrabakancsot és napsütötte kirándulásra viszik az egész családot. Nyilván vannak ilyen nők, talán nem is a Holdon, hanem itt, ebben az országban, de kérdem, nekik mindig minden ilyen tökéletesen megy? Egy nagy cukormázas torta az életük? És ha nem az, arról én, a tökéletlen nem tudhatnék meg egy kicsit többet? Csak úgy biztatásból. Hátha nem érezném magam annyira nagyon hülyének.
10. oldal