!

Gyurkovics Tibor magyar

1931. december 18. (Budapest) – 2008. november 16. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Gyurkovics_Tibor
DIAhttps://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/gyurkovics-tibor

Könyvei 63

Gyurkovics Tibor: Kiskutya – nagykutya
Gyurkovics Tibor: Tónió a póniló
Gyurkovics Tibor: Üveggolyó
Gyurkovics Tibor: Mindennapi szerelmünket add meg nekünk ma
Gyurkovics Tibor: Szálka, hal nélkül
Gyurkovics Tibor: Névike
Gyurkovics Tibor: Rikiki
Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz
Gyurkovics Tibor: Pótmajom
Gyurkovics Tibor: Azúr

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Rakéta Regénytár, Magyar Ifjúsági Remekírók, Nemzeti Könyvtár, A Színház folyóirat drámamellékletei

Fordításai 2

Rainer Maria Rilke: Rilke versei
Hajnal Gábor (szerk.): Német költők

Antológiák 11

Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Janikovszky Éva (szerk.): Aki nem hiszi, járjon utána
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Kardos György (szerk.): Körkép 79
Kardos György (szerk.): Körkép 81
Bárányhívogató
Tasi József (szerk.): „Merre, hogyan?”
Büki Attila (szerk.): Isten kezében
Bihari Sándor (szerk.): „A megszolgált örökkévalóság”

Róla szóló könyvek 2

Fazekas Valéria: A sas repülni vágyik
Fazekas Valéria: A véletlen Isten szempillantása

Népszerű idézetek

>!
_natalie_ IP

A semmi is lehet minden
a minden is lehet semmi

(Örök)

Gyurkovics Tibor: A test balladája – A Horror Club versei –

>!
madárka

Por-vers

Kicsiny vagyok – megsemmisíthetsz.
Úgyis tudom – megsemmisítesz.
Akkora vagyok, mint a por,
amit a lovas letipor.

Állok, örökké veled szemben,
kit magamnál jobban szerettem,
csak porszem vagyok hozzád képest,
por beszél a por istenéhez.

Ahogy a nyom beszél a lóhoz:
lépj rám, tiporj el, ne gondolkozz,
azt akarom, mikor e tájon
elpusztítasz – neked is fájjon.

34. oldal

5 hozzászólás
>!
_natalie_ IP

Egy tükör voltam a nagyszobában
mindenki megigazította
bennem magát

14. oldal

Gyurkovics Tibor: A test balladája – A Horror Club versei –

>!
_natalie_ IP

Rászoktam az álmaimra

(Álmaim)

Gyurkovics Tibor: A test balladája – A Horror Club versei –

>!
madárka

Én már csak abból élek ha adok
neked szívet virágot kacatot
csókot csapongást örömet
nem tudom mit csináljak nélküled?

Nem tudja mit csináljon kezem,
csak ha rád várok akkor létezem,
csak akkor lélegzem, ha csókolok
a csókjaidból levegőt szívok.

Őrjöng a tér és szétrobban a perc:
mit csinálsz? hol vagy? szeretsz? hogy szeretsz?
csalánként perzsel a torok,
megfulladok s te nem tudod.

Csak attól élek ha rád gondolok
szívemben látom lengő alakod
benned veled általad szeretem
halálomat – s maradék életem.

Egy Dáliának

Gyurkovics Tibor: A test balladája – A Horror Club versei –

>!
tengelice

Szeretni óvatosan kell. Bebugyolálva, alig érintve, mint egy törésfelületet, tisztán, mint egy sebet. Mert aztán, később attól gyógyul, illetve mérgesedik el. S a rossz szeretetnél a szeretetnélküliség is jobb. Persze van, amikor bátran, gyorsan kell szeretni, mert várják, mint a kést, hogy belemetsszen a has lemezébe.
Lehet szeretni kutyát, asszonyokat, férfit, öregembert, nemzetet, nyomorékot, asztalt, papagájt, csecsemőt, még istent is. Lehet.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
madárka

Örökké

Örökké van a táj, a fák, az almakertek,
a fák végén a lomb vagy a diólevél,
miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek,
ahogy ujjaival a víz széléhez ér.

Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja
kígyózik bőrösen és lendül és ragyog,
a lebegő ködök a levegőbe fúrva
egyhelyben fekszenek, mint fáradt angyalok.

A levegő örök, a tűz, a fény, a mérleg,
a billenő hegyen a tér sziklája áll,
mint mértani idom, amelybe zárva él egy
madár és énekel tízezer éve már.

Őrizz meg engem is, míg szelek hasogatják
a szivemet, szegezz a fák közé oda,
ahol ragyog a gally, mint rettentő igazság
s aranyként tündököl a tárgyak homloka.

116-117. oldal

>!
madárka

Belémnevetnek emberek
és én tükör vagyok
mindenkit visszaverek
csak lubickoljatok

bennem és vigyorogjatok
nagyhangú emberek
illegessétek magatok
– mindenkit elnyelek.

Belémnevetnek...

Gyurkovics Tibor: A test balladája – A Horror Club versei –

>!
_natalie_ IP

A szabadságot láttam benne meg
a fölívelőt a szerelmeset
a sietőt a soha véget érőt
a mindig újat soha el nem későt
a szabadságot láttam benne meg

Mint valami végtelen fényeset
a csillagokból érkező szelet
nem evilágit hanem amit álom
áraszt reánk túl a realitáson
valami végtelenül fényeset

Nem tudom hol talán a homlokán
csillant valami? Vagy a jobb bokán?
Kifordult égett zürmügölve lángolt
a tűz a szemében Vagy a homlokán volt?
Nem tudom hol talán a jobb bokán

Soha nem volt egy percig ugyanaz
se érett démon se leány-kamasz
mindig csak közte mint a szeme-közte
vadmacska fut a rácsok közt örökre
soha nem volt egy percig ugyanaz

Magamba szívtam minden sugarát
mint szabadság kívánja önmagát
kitárult robbant minden percben égett
megváltoztatni az emberiséget
magamba szívtam minden sugarát

Egyszerűen azt kéne mondani:
láttam a lelket Ez is valami
a fény a tűz talán a jobb bokán volt
„köszönöm benned a lelket, a lángot”
egyszerűen azt kéne mondani.

"Dália"

>!
morcos

Én szerettem. Ő mart. Néha azt gondolom, az ő vágya vagyunk. Talán én nem is tudok eléggé vágyakozni – csak szeretni. Egy kis kapcsot keresni, melyet meg kell bontani, hogy jobban megértsük magunkat. Ruhakapocs-e ez csupán, vagy egy belső páncél kapcsa, kár ezen tűnődni.

55. oldal (Kráter, 2013)