!

Győri László magyar

Könyvei 9

Győri László: Éjszakai híd
Győri László: A kései éden
Győri László: A szó árnyéka
Győri László: Ez a vers eladó
Győri László: Skandalum
Győri László: Fordított pohár
Győri László: Kutyafoci
Győri László: A káder
Győri László: Bizonyos értelemben

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Új termés

Szerkesztései 2

Győri László (szerk.): Nomád katona
Győri László (szerk.): Piros a vér a pesti utcán

Fordításai 30

Brunhilde Pomsel – Thore D. Hansen: Goebbels titkárnője voltam
Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága
Arno Geiger: A száműzött öreg király
Eugen Ruge: A fogyatkozó fény idején
Robert Menasse: A főváros
Günter Grass: Hagymahántás közben
Jörg Baberowski: Felperzselt föld
Sebastian Haffner: Megjegyzések Hitlerhez
Günter Grass: A doboz
Eugen Ruge: Cabo de Gata

Antológiák 6

Becze Gábor – Gryllus Dániel – Huzella Péter – Radványi Balázs (szerk.): Az én szívemben boldogok a tárgyak
Borbély Sándor (szerk.): Asszonyaink arca
Angyal János (szerk.): Elérhetetlen föld
Büki Attila (szerk.): Isten kezében
Vasy Géza (szerk.): Tengerlátó
Gerő János – Kárpáti Sándor – Kiss Dénes – Tamás Menyhért – Tasnádi Attila – Varga Lajos Márton (szerk.): Hétköznapok

Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

Nem tudom magam soha kibeszélni,
az élőszó sose volt kenyerem,
letepertek a fecsegők igéi,
most is hallgatom némán, mereven.

97. oldal

Nikolett0907 P>!

A fél falu: nyolcszáz lélek.
A fél falu tátorgó váz,
s nincs rá doktor, nincs orvoslás,
minden szem a sírba réved,

a sír pedig egyre mélyebb.
A fél falu: mintegy nyolcszáz.
Lelkeinek fele, sok ház
lakója ért hősi véget,

mert fél falu nem enyészhet
másképp. Bátran. De halt így más
is. Hallatszik újabb sírás.

A halottak elköszönnek,
a túlélők szárba szöknek.
Holtaké a múltba ringás.

22. oldal

Nikolett0907 P>!

Itt élsz, ez a látványod, ez a város,
agyad itt őrli naponként
a sivár sikátort, a darabos utcát,
az alvilág rozsdás lakatjait,
a járókelők szeme rebbenését.
Itt nézel, itt látsz, pupilládba
ez a tér evődik bele,
ez etet, ez kínál a zamat részleteivel.
A többit az elme, a lélek végzi el.
Tered a teret betölti, maradj
vagy menj, ez a hely örökre te vagy.

54. oldal

Nikolett0907 P>!

Láncra kötve kering
körbe-körbe-körbe,
rétjének széleit
a kéz kijelölte.

Kis rétje már csupasz,
tövig lelegelte,
sehol parányi gaz,
nő a naplemente.

Bolyong a fény után,
egyetlen szál fűért
kering, mint eltélt
a börtön udvarán.

Sehol egy napsugár,
sehol egy kis fényfolt,
de körbe-körbe jár,
űzi a középpont.

A napok forognak
egyetlen nap körül,
a tegnap, a holnap
eggyé időtlenül

16. oldal

Nikolett0907 P>!

Épp elered,
éppen zuhog.
Elindulok,
mint aki megy.
Fejem fölé
őt emelem,
az égi lé
könyörtelen.
Nincs távlata,
sötét verem,
de száraz a
tekintetem.

12. oldal

Nikolett0907 P>!

A zsákot vállára tetette,
vitte vállon a búzamagot,
mint könnyű bábot, úgy cipelte
magasba, amit ő aratott.

Zsákokba szedte, meregette,
hozta vállon a búzamagot,
nagy, erős vállára emelte,
döngtek a szálkás deszkafokok.

Előbb föl, azután pedig le.
Vitte-hozta a búzamagot,
föl-föl és le, körbe, keringve

örvénylő malomba vetette.

S a búza szólt: – A példa vagyok,
hordozgat ide-oda, íme,
mag voltam, és most belehalok.

Őröl – ez az eszme a híve.
Én, a mag, őrlöm csontjaitok.

26. oldal

_natalie_néven_ IP>!

A titok természete

Amit gondolok, magamban
őrli meg a kő –
az a lángliszt gyúrhatatlan,
ki nem süthető.

Amit gondolok, kimérem
konyhamérlegen,
tiétek a süteményem,
én az égettjét eszem.

Amit gondolok, magamban
nyílik ajtaja,
se élő, se halhatatlan
nem járt bent soha.

Amit gondolok, kitárom
sarkig, csikorog,
egymás sarka taposással
jönnek-mennek rajta által
avatatlanok.

55. oldal

Nikolett0907 P>!

Sötéten, észrevétlenül
rejtőzködik mélyen a föld alatt a
láthatatlanul, éberül
szunnyadozó ősbolyban a hangya.

Új időt érez, megfeszül,
a szárnyát hirtelen kitakarja,
röpülne már, de elvegyül,
húzza még a sokaság hatalma.

A földet ha végre kilyukasztja,
nyüzsögve, fúlva kiröpül
mélysége rácsai közül

a fényre, a szabad sugarakra,
hogy egy majd, egyes – egyedül
egy az egész világot uralja.

53. oldal

Gólyanéni>!

– Fiam, nyírj bele nyugodtan, inkább egy névelővel kevesebb, mint ezer mondattal több!