György archimandrita

Végezhetünk jó és hasznos dolgokat, tanulmányokat, lehet szakmánk, családunk, lehet szerencsénk, végezhetünk karitatív munkákat. Amikor a világot eucharisztikusan fogjuk fel és mint Isten ajándékát használjuk, akkor minden tettünk az Istennel való egyesülés útja lesz. Ha azonban nem egyesülünk Istennel, akkor sikertelenek vagyunk. Minden hiábavaló.
Az emberek rendszerint azért sikertelenek, mert ezek a másodlagos célok az életben félrevezetik őket. Nem helyezik az átistenülést az első és legfontosabb helyre. Elmerülnek a külső tevékenységekben. Teljes szívvel átadják magukat a másodlagos dolgoknak, és elfelejtik, hogy „…egy szükséges” (Lk 10,42).

53-54. oldal, Tévedések az átistenülés elérésével kapcsolatban - Elmerülés az evilági dolgokban (zöld-S Studio, 2004)

Ma az emberek különösen elfoglaltak és állandóan nyüzsögnek – a gonosz még a kiválasztottakat is megpróbálja erre rávenni –, és ennek eredményeként elhanyagolják üdvösségüket. Ma például tanulni, olvasni kell; nincs időnk az egyházi szertartásokra, nincs időnk a szentgyónásra és szentáldozásra. Holnap összejövetelre kell mennünk, tanácskozáson kell részt vennünk, társadalmi és személyes kötelességeknek kell eleget tenni; hogyan találhatnánk akkor időt Isten számára? Máskor esküvőre, egyéb családi eseményre kell menni, ezért lehetetlen lelki dolgokkal foglalkozni. […]
És így minden szép és helyénvaló elveszíti értékét. Az előbb említetteknek igazi, lényeges értékük van, ha Isten kegyelmével valósítjuk meg. Más szavakkal: amikor Isten dicsőségére tesszük azokat. Igazi, valóságos értékük van, ha közben nem szűnünk meg vágyakozni és törekedni arra, ami a tanulmányokon túl, a szakmán túl, a család és minden más jó és szent iránti felelősségen és tevékenységen túl van. Mindezeknek igazi, alapvető értékük van, ha nem szűnünk meg vágyakozni az átistenülés után. Akkor mindezek megtalálják igazi jelentésüket és azok örök távlatát, és akkor a javunkat szolgálják.

54-55. oldal, Tévedések az átistenülés elérésével kapcsolatban - Elmerülés az evilági dolgokban (zöld-S Studio, 2004)

[…] Ha az ember nem isteníthető át az isteni energiák által, akkor mi az élet célja? Egyszerűen erkölcsileg javulni, és megmaradni. De az erkölcsi tökéletesség nem elégséges az ember számára. Számunkra nem elég az, hogy jobbakká válunk, mint korábban voltunk, hogy erkölcsi tetteket vigyünk végbe. A végső cél az, hogy egyesüljünk a szent Istennel. Ez a mi örömünk, boldogságunk, beteljesedésünk.
Az ember lelke, amely Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, sóvárog Isten után, vágyik arra, hogy egyesüljön Vele. Nem számít, hogy mennyire erkölcsös, mennyire jó az ember, nem számít, mennyi erkölcsös tettet visz végbe, ha nem találja meg Istent, és ha nem egyesül Vele, nem találhatja meg nyugalmát, mert a Szent Isten maga nevelte az emberbe ezt a szent szomjúságot, ezt az isteni vágyat (eroszt), ezt a sóvárgást a Vele való egység után, az átistenülés után. Az ember rendelkezik vágyódó (erosz) képességgel, amelyet a Teremtőtől kap, hogy igazán erősen, önzetlenül szeressen, amint szent Teremtője tesz, Aki szereti a világot, teremtményeit. Az ember rendelkezik azzal a képességgel, hogy beleszeressen Istenbe ezen vágyódó és szeretetre való képessége révén. Ha az ember magában nem rendelkezne Isten képével, keresése, kutatása az őskép után nem lenne lehetséges. Mindannyian Isten képmása vagyunk, és Isten az őskép. A kép keresi az ősképet, és csak amikor megtalálja azt, akkor talál nyugalmat benne.

34-35. oldal, Az átistenülés Isten teremtetlen energiái által lehetséges (zöld-S Studio, 2004)