!

Győrffy Ákos magyar

1976. május 8. (Vác) –

Nemférfi
Honlaphorhos.bandcamp.com
Facebook@gyorffy.akos
DIApim.hu/hu/people/gyorffy-akos

Könyvei 7

Győrffy Ákos: A hegyi füzet
Győrffy Ákos: Nem mozdul
Győrffy Ákos: Haza
Győrffy Ákos: A távolodásban
Győrffy Ákos: Havazás Amiens-ben
Győrffy Ákos: A Csóványos északi oldala
Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Időmérték Magvető · JAK-füzetek

Fordításai 1

El Kazovszkij: Homokszökőkút

Antológiák 15

Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza
Péczely Dóra (szerk.): Szép versek 2011
Király Levente (szerk.): Körkép 2014
Vass Norbert – Vincze Ferenc (szerk.): Eronim Mox: Receptek végnapokra
Szentmártoni János (szerk.): Az év versei – 2007
Keresztury Tibor (szerk.): Szép versek 2005
Csepregi János – Iancu Laura – Szegedi Kovács György (szerk.): Rések az időn
Nagy Gabriella (szerk.): Duna-legendárium

Kiemelt alkotóértékelések

Zizu>!

Győrffy Ákos

Gyerekként abba a suliba jártam, ahol ő akkor tanított. Nem is tudtam, hogy ír is. Fényképről ismertem csak meg. Nahát. De örülök, hogy újra látom :)

sziddhartha>!

Győrffy Ákos

Győrffy Ákos a legnagyobb élő magyar költő.


Népszerű idézetek

giggs85>!

A távolodásban

Amikor utoljára látogattam meg őt az otthonban,
kitoltam a kertbe. Leültem egy padra, lábait az ölembe
vettem. Nem tudtam mit mondani, mégis beszélni
kezdtem a gyerekekről, a nemrég elkészült tetőtérről,
az otthoni kertjükről, a kutyájáról.

Akkor már nem beszélt, vagy ha néha mégis megszólalt,
csak annyit mondott: nem.
Egyszer mintha mondani akart volna valamit. Nem sikerült.
Feszült volt, indulatos, úgy tűnt, haragszik rám
valamiért.

Megfogtam a kezét, elhúzta. Visszavittem a társalgóba,
megcsókoltam a homlokát. Nem tudtam kimenni az ajtón,
elfelejtettem a kódot, amit az ápoló
érkezésemkor megadott.

Amikor a hamvait tartalmazó papírdobozzal a kezemben
térdeltem a komphajó legalsó lépcsőjén, hogy a Dunába
dobjam, eszembe jutott, hogy egyszer elmesélte,
milyen volt, amikor a befagyott Duna jegén ébredt
fiatal korában, egy átivott szilveszteri éjszaka után.

Ahogy a dobozt elragadta a sodrás, mintha abban
a távolodásban lett volna végre az apám.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Duna
1 hozzászólás
Natalie_Danaisz IP>!

Úgy érzed, mindig épp máshol történik valami.
Hogy a jelenléted tesz valótlanná minden helyszínt.
Hogy épp rajtad átszűrődve válik semmivé az,
ami van. Hogy kamera vagy, amibe nem fűztek
filmet, csak forog, forog, berreg üresen.

(Akutagava noteszéből - XV.)

5 hozzászólás
vargarockzsolt>!

A hordó tele vízzel. Már gyerekkoromban is szerettem az eresz alatti vizeshordókat. A szunyoglárvák mozgása, a különös fények a hordó alján. Egy hordónyi víz titokzatos élete. […] Az ablakpárkányra lepke szállt, de csak addig volt ott, ameddig ezt a mondatot leírtam. Egy mondatnyi lepke.

8. oldal

1 hozzászólás
Annamarie P>!

Rég halott vizslád az ártéri réteken.
A kakukkfű illata. Ahogy kiszakadsz,
elkeveredsz és eltűnsz. Jelenlét, mely
öntudatlan, folyamatos ima.

Akutagava noteszéből XVIII. 65. oldal

Oswald >!

A világnak alapvetően nem a szegénységgel kell szembenéznie, hanem a semmivel. A nyomor és a kitaszítottság már ebből a semmiből következik, és nem a szegénységből. Nagyon kevés szegény embert ismerek. Alig néhányat. Annál több olyan embert, akinek élete középpontját a semmi foglalta el.

17-18. oldal

Csabi >!

Emberek milliói élik le úgy az életüket, hogy sosem hallanak igazi zenét. Amit zene címén ömlesztenek rájuk a nap huszonnégy órájában, nem zene, hanem előre programozott gépeken generált kábítószer. Kétségtelenül hasonlít olykor arra, amit zenének lehetne nevezni, úgy hasonlít, ahogyan egy bevásárlóközpont hasonlít egy kétszáz éves parasztházra. Mindkettő épület, azzal a különbséggel, hogy az egyikben, mondjuk így, élet van, a másikban pedig rideg, számító funkció.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zene
4 hozzászólás
robinson P>!

Az ablakpárkányra lepke szállt, de csak addig volt ott, ameddig ezt a mondatot leírtam. Egy mondatnyi lepke. A kora reggelek áldása.

giggs85>!

[…] semmi sem tud olyan üres lenni,
mint egy kétszáz éves indián bölcső.

17. oldal

Lunemorte P>!

Ma egész nap nem beszéltem, az életem fele eltelt, kezemen növényi nedvek ragacsos, sárga foltjai. Részvéttel irtom a gazt. Álmomban egy ismeretlen erdőben jártam, kezemben egy gyümölccsel. Csak azt tudtam, hogy ez a gyümölcs gyógyír a fájdalmakra. A fák áttetszők voltak. Láttam a fák lüktető szívét. / A közeli kolostor harangja hármat üt. Az ásó a földbe szúrva áll.

76. oldal

aled>!

Ebből a világból nincs kiút, az ösvények óhatatlanul az őrülethez, a kényszerképzetekhez, a totális bezárkózáshoz vezetnek. Ebből a világból kiút tényleg csak befelé vezet. Befelé, ahhoz a kerthez, azokhoz a páfrányokhoz, azokhoz a csigaházakhoz, azokhoz a hatalmas fenyőkhöz.

Kapcsolódó szócikkek: kert