Győrei Zsolt magyar

– Waltzer – corrigálta Meszénéné, aki bezzeg már Bécsben is járt.
– Felette illetlen tánc. Nem összecsoportozva ropják, de páronként egymásba csimbalkodván.
S azzal egy ifjú patvaristát hóna alá perdítvén, már himbálta is tetemének fregattáját.

329. oldal

Arra eszméltem, hogy megnyom a forró, kankalékos lüdvérc. De még hagyján, ha lüdvérc lett volna!

310. oldal

– Pálinka! Fáj! Fáj!

105. oldal

– Amelyiket agyonütötted a csillárral, amelyiket megfojtottad a gramofonnal, vagy amelyiket megmérgeztél a frakkoddal.
– Arról nem tehetek.
– A te frakkod a kutyák réme.
– Igazságtalan vagy. Na megyek, összerakom a festékeimet. Mi ez az égett szag?
Na, weg von hier, mielőtt az orrmra ütik az ajtót, azt nem Türöm.

67. oldal

Arra viszont minden intelligens és igényes olvasót ünnepélyesen felszólítok, hogy itt és most már csakugyan hagyjon fel ennek a fércműnek az olvasásával.

529. oldal

lokálpatrióta27
2013. 04. 19. 03.35.
Attól hogy nem nevetek valamin ami egyáltalán nem vicces, még lehet humorérzékem. Sőt!
Ugyanis nem attól lesz valami humoros, hogy ostobaság, és fittyet hány a tényeknek, attól csak légből kapott képtelenség lesz.

528. oldal

„Mi zokog mint malom a pokolban?”

330. oldal

Elébb a nagy Iparcsarnokban néztek szét, ahol őfelségét egy rácnevű asztalosmester fárasztotta valamel, a hivatalos programban nem szereplő, privát panasszal, míg Rudnay rendőrkapitány el nem távolította a pimaszt a helyszínről.

365. oldal