Gyökössy Endre magyar

A boldog élet titka: hittel, hűséggel, humorral és a hallgatással élni.

7. oldal

Szenvedéllyé válik bármi, ami uralhat bennünket, ami aztán szüntelen parancsol, mert erősebb az embernél. Így akár a minden áron való látszani akarás, az önimádat, vagy önsajnálat, sőt még a veszekedés és a vitatkozási kedv is.

183. oldal

Nos, egészséges önbecsülés nélkül nem becsülhetjük a másik embert sem. Aki pedig megveti magát, az a másik embert is hajlandó lenézni, sőt, úgy gyűlöli felebarátját, mint önmagát.
Kellő önismeret nélkül senki sem ismerheti meg a másik embert.

250. oldal

Jó az egyedüllét, ha van valaki, akinek időnként elmondhatjuk: jó az egyedüllét. (svájci közmondás)

140. oldal

Legalább egyszer-egyszer mérjük magunkat azokhoz, akik nálunk betegebbek, nyomorultabbak, akiknek mindenből kevesebb jut, mint nekünk. Gondoljunk még arra is, hogy mi csak a külszínt látjuk, a javakat: az új házat, meg a szép kocsit. Márpedig, ha irigyelt embertársaink rejtett hiányait, bajait, betegségeit, vagy rossz álmait is látnánk, máris hálásabbak volnánk mindazért a jóért, ami nekünk jut. Ha külön-külön lemérnénk minden ember pluszait és mínuszait valami mennyei mérlegen és ismerhetnénk a mérések eredményeit, bizonyára rájönnénk, mekkora egyensúly van ezen a világon.

157. oldal

Nagyon sok házasságnak az a tragédiája, hogy az egyik fél nem tudja magát elfogadni, és a másikat akarja korrigálni; haragban van magával, és ezt rávetíti a párjára. Ő van bajban, és a saját zsugorított énjének a kényszerzubbonyába akarja a másikat beleszuszakolni, aki nem fér bele és kimenekül belőle.

21. oldal

Egy bajba jutott, házasságával küszködő férfi évekkel ezelőtt felkeresett és többek között elmondta az álmát is.
Azt álmodta: egy szamár vagy öszvér mellett baktatott egy emelkedő, nagyon poros úton és a szamár, afféle kordét húzott. A kordén a felesége ült rongyos ruhában, csapzottan és sírt. Az emelkedőn két ököllel nekiesett az állatnak, mire az felé fordult és megszólalt: inkább segítenél
Nekem Bálám történetéből ez a sor jutott eszembe, amivel a szamár Bálámhoz fordul:
Avagy nem a te szamarad vagyok-é? ( 4Móz. 22,30)

83. oldal

– Ennyi az élet, két évszám között arasznyi vonal.

85. oldal

A foglalkozásról szóló álmokról: érdekes volt valakinek az álma, aki paraszt származású. Ideszakadt a városba, jó esze lévén minden iskolát elvégzett, ügyesen mozgott, magas állásba került. Ő mesélte el, hogy már néhányszor arról álmodik: „Állok a falu határában és botjára támaszkodva egy öreg paraszt néz rám.” Akinek elmondotta álmát, arra figyelmeztette:
– Barátom, elszakadtál a földtől, népedtől, a gyökerektől, a faludtól. Menj egy kicsit vissza! Ha testben nem teheted, de legalább lélekben! Vagy a szabadságodat töltsd falun. Ne szégyelld az ízes magyar beszédet, ne akarj mindenáron városi ember lenni! Hív a föld, a falu, hív ősapád – ő a botjára támaszkodó öreg paraszt.
Lehet, hogy valaki azt álmodja, hogy gyakran bokrokat nyeseget , vagy kezében olló van, kertészolló és kertészkedik . Akkor belül kell rendet csinálni. Belül valamit lenyesegetni.

79. oldal

– Tudod mit csinálnak a beduinok a sivatagban homokvihar után?
– ?
– Kitisztítják a forrást, mert számukra az az élet. Ez az első tennivalójuk. Ki kellene ásnod könyveid halmaza mögül a forrást.
– A Bibliára gondolsz?
– Arra.

137. oldal, Református Zsinati Iroda, 1990.