!

Gyárfás Miklós magyar

1915. december 6. (Győr) – 1992. október 4. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Gyárfás_Miklós
Életrajz

Könyvei 24

Gyárfás Miklós: A főorvosné
Gyárfás Miklós: Tanuljunk könnyen és gyorsan drámát írni
Gyárfás Miklós: A szerep / Butaságom története / Volt egyszer egy színház
Gyárfás Miklós: Az oroszlánidomító
Gyárfás Miklós: Szilveszter
Gyárfás Miklós: Volt egyszer egy színház…
Gyárfás Miklós: Papkisasszony
Gyárfás Miklós: Önarckép jelmezben
Gyárfás Miklós: Színész-könyv
Gyárfás Miklós: A képmutatás szépségei

Szerkesztései 2

Gyárfás Miklós (szerk.): Élő dramaturgia
Hont Ferenc – Gyárfás Miklós (szerk.): Nagy magyar színészek

Antológiák 6

Hegedős Mária (szerk.): Körkép 89
Réz Pál – Vas István (szerk.): Magyar írók Rákosi Mátyásról
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 90
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 91
Benjámin László – Dobozy Imre – Fekete Gyula – Vészi Endre (szerk.): Jelenlét
Osztovits Levente (szerk.): Az oroszlán torka

Népszerű idézetek

>!
Mária P

Eredetileg író akartam lenni, de szerencsére rájöttem, hogy jobban érdekelnek mások könyvei, mint amiket én írnék. Ezért megállapodtam a könyvtárosi pályán.

145. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtáros
>!
Mária P

Kollégával sétálok. Rokonszenves, de sajnos mindennel egyetért, amit mondok, s ebből tudom, hogy védi magát, nem akar semmit elárulni abból, ami ő. Nem támadja meg tételeimet. Nem vagyok fontos neki. Miközben beszélünk, érzem, hogy magunkban mind a ketten írjuk a másikat.

51. oldal

>!
Mária P

Repülőtérré alakulnak az otthonok is. Jönnek-mennek a családok, generációk. Mindenki kapkod, valami emléket akar adni, emléket arról, hogy emberek vagyunk, emléket, pedig valójában nem vagyunk kíváncsiak egymásra.

59. oldal

>!
Mária P

Azt hiszem, ha nem félnénk a szenvedéstől, nem irigyelnénk előre a bennünket túlélőket, közönyösen várnánk a halálra.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · szenvedés
>!
e_k_Bp P

Ötéves voltam amikor apám előadás után sírva ölelgette a színpadi fatörzset, mielőtt kórházba vitték a mentők. Gyönyörű jelenet volt. És a temetésén sem sírtam, színháznak néztem azt is, hatásos szerep koporsóban feküdni, fölszállni az égbe, aztán ott játszani tovább.

10. oldal

>!
e_k_Bp P

Színészekkel is gyakran előfordul, hogy a szerepre készülés során szenvedélyesen megkedvelik alakításukat, és nem szívesen lépnek vissza énjük megszokott jelmezébe. Anyám, ha királynőt játszott, mindig bőkezűen adott pénzt fagylaltra, s nem kaptam tőle semmit, amikor özvegy falusi tanítónét alakított.

88. oldal