Guy de Maupassant francia

– Aki nem tudja, eleget ad-e, adjon többet!

Az élet egy hegyoldal. Amíg fölfelé halad az ember, a csúcsra néz, és boldognak érzi magát: de mihelyt fölér, tüstént észreveszi a lejtőt s a végcélt, amely nem más, mint a halál. A felmászás lassú, a lefelé haladás annál gyorsabb.

115. oldal

Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg.

70. oldal, 6. fejezet

– Látja… az élet nem olyan jó… De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.

199. oldal, 14. fejezet

Hát mindenki aljas, hazug és álnok? Szeme könnybe borult.
Ábrándjainkat néha olyan szomorúan siratjuk, mint a halottakat.

9.fejezet

Most először vette észre, hogy két ember sohasem tud egymás lelkéig eljutni, gondolataik legmélyére; hogy egymás mellett járnak, néha egymásba fonódnak, de nem válnak eggyé; hogy erkölcsi lénye mindenkinek magányos marad egész életében.

A tehetség az eredetiségből származik; ez pedig nem egyéb, mint a gondolkodás, látás, értelmezés és ítélés különleges módja.

11. oldal

[…] távolból sokat gondolunk azokra, akiket szeretünk, de már megszoktuk, hogy nem láthatjuk őket mindig, és ha újra találkozunk, szeretetünkbe valamiféle tartózkodás keveredik, míg csak a közös élet ismét össze nem forraszt velük.

69. oldal, 6. fejezet

Hiszen az asszonyok mindig valami mást remélnek, mint ami a valóságban megvan.

– Hülyék és irigyek mindenütt akadnak.