Guy de Maupassant francia

– Aki nem tudja, eleget ad-e, adjon többet!

Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg.

70. oldal, 6. fejezet

Az élet egy hegyoldal. Amíg fölfelé halad az ember, a csúcsra néz, és boldognak érzi magát: de mihelyt fölér, tüstént észreveszi a lejtőt s a végcélt, amely nem más, mint a halál. A felmászás lassú, a lefelé haladás annál gyorsabb.

115. oldal

– Látja… az élet nem olyan jó… De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.

199. oldal, 14. fejezet

Hát mindenki aljas, hazug és álnok? Szeme könnybe borult.
Ábrándjainkat néha olyan szomorúan siratjuk, mint a halottakat.

9.fejezet

Most először vette észre, hogy két ember sohasem tud egymás lelkéig eljutni, gondolataik legmélyére; hogy egymás mellett járnak, néha egymásba fonódnak, de nem válnak eggyé; hogy erkölcsi lénye mindenkinek magányos marad egész életében.

A tehetség az eredetiségből származik; ez pedig nem egyéb, mint a gondolkodás, látás, értelmezés és ítélés különleges módja.

11. oldal

(…) távolból sokat gondolunk azokra, akiket szeretünk, de már megszoktuk, hogy nem láthatjuk őket mindig, és ha újra találkozunk, szeretetünkbe valamiféle tartózkodás keveredik, míg csak a közös élet ismét össze nem forraszt velük.

69. oldal, 6. fejezet

Hiszen az asszonyok mindig valami mást remélnek, mint ami a valóságban megvan.

– Hülyék és irigyek mindenütt akadnak.