Guy de Maupassant francia
1850. augusztus 5. (Tourville-sur-Arques, Franciaország) – 1893. július 6. (Párizs, Franciaország)
| Teljes név | Henry René Albert Guy de Maupassant |
|---|---|
| Wikipédia | http://hu.wikipedia.org/wiki/Guy_de_Maupassant |
Képek 5
Könyvei 92
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei, Lazi Könyvkiadó klasszikusai, Aranytoll, A világirodalom klasszikusai, Ulpius-ház Klasszikus világirodalom, Horizont könyvek, Fehér Holló Könyvek, Klub klasszikusok, A világirodalom klasszikusai, A világirodalom klasszikusai, Európa Klasszikus Regények, A világirodalom klasszikusai, Helikon klasszikusok, Klasszikus Regénytár (kék), Klasszikus Regénytár (piros), Kosztolányi válogatott műfordításai
Antológiák 27
Róla szóló könyvek 1
Népszerű alkotóértékelések
Guy de Maupassant
Figyelem, ez az értékelés egy, nagyon rossz poénnal kezdődik…
Annak ellenére, hogy a nevében az van, hogy Mau, nem cicázik. A kedvenc 19. századi szépirodalmi szerzőm, és szépirodalmi alatt azokat értem, akikről szó van irodalom órán. A novellái (elbeszélései) mind nagyszerűek, tökéletesen vannak megírva, és kellően groteszkek az én ízlésemnek, és ahhoz, hogy szépen lassan megindulhasson nyomdokaiban a huszadik század.
Guy de Maupassant
Az ő számára nem létezik érdekes és érdektelen, minden hozzátartozik: csak az kell, hogy elbeszélhető legyen. Műfaja időtlen. Nem „modern” és nem is „antik”. Soha nem fog elévülni, ahogy Boccaccio sem; mert sohasem volt új.
(Egon Friedell: Az újkori kultúra története I-VI.)
Népszerű idézetek
Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg.
70. oldal, 6. fejezet
Az élet egy hegyoldal. Amíg fölfelé halad az ember, a csúcsra néz, és boldognak érzi magát: de mihelyt fölér, tüstént észreveszi a lejtőt s a végcélt, amely nem más, mint a halál. A felmászás lassú, a lefelé haladás annál gyorsabb.
115. oldal
– Látja… az élet nem olyan jó… De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.
199. oldal, 14. fejezet
Hát mindenki aljas, hazug és álnok? Szeme könnybe borult.
Ábrándjainkat néha olyan szomorúan siratjuk, mint a halottakat.
9.fejezet
