Gustav Meyrink osztrák
1868. január 19. (Bécs, Osztrák-Magyar Monarchia) – 1932. december 4. (Starnberg, Németország)
Tudástár · 8 kapcsolódó alkotó
| Teljes név | Gustav Meyer |
|---|---|
| Nem | férfi |
Képek 2
Könyvei 10
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A kiválasztottak Pantheon Irodalmi Intézet · A zsidó világirodalom remekei Ulpius-ház
Fordításai 4
Antológiák 4
Népszerű idézetek
Magam köré tekintek: csupa könyv vesz körül. Egyre több lett belőlük és úgy gyarapodnak, mint hosszú életem órái. Halott ez a tudás. Mint a vasrácsok sora, melyekből kalitka lett, amit én magam építettem magam köré. Vágyódom utánuk, hiszen megtanítottak arra, mit nem szükséges megtanulni, ezzel szemben érzem halálos, minden földi életet megfojtó leheletüket, ami szárnyakat adott lelkemnek. Csakhamar elrepülök otthonról, és ők is velem együtt, abba az országba, amelyről oly gyakran álmodoztam, a kettéhasadt sziklák, tengerek, cédrusok országába, ahol az emberkék mint emlékek hangyái közlekednek az utakon.
51. oldal, Dr. Haselmayer fehér kakaduja (Hermit, 2003)
– Átkozott dolog ez a gondolatkötés – bosszankodott magában – az ember azt hiszi, hogy az agyával termeli ki gondolatait, valójában azonban úgy áll a dolog, hogy a gondolat azt teszi az aggyal, amit akar és önállóbb életű, mint akármilyen élőlény.
27. oldal Második fejezet (Kultura, 1920)
"Virrasztani – ez minden.
"Ébren légy minden cselekedetedben. Ne hidd, hogy az vagy már. Nem ám, mert alszol és álmodol.
"Állj meg erősen, szedd össze magadat és csak egy pillanattra kényszerítsd magad arra a testet átjáró gondolatra: most ébren vagyok.
"Ha sikerül és átérzed ezt, akkor fel is ismered nyomban, hogy az iménti állapot a mostanihoz képest eszméletlenség és álomkórság volt.
"Ime, ez az első tétovázó lépés azon az uton, amely a szolgaságtól a teljes hatalomig vezet.
"Igy haladj előre egyik felébredéstől a másik felé.
206. oldal Tizenegyedik fejezet (Kultura, 1920)
– Álmaimban elképzelem – folytatá halkan, – hogy két lény egybeolvadása a végcélunk, összeolvadása azzá, amelynek a „hermafrodita” lehetne a szimbóluma. Nem hallott ön sohasem a régi egyiptomi Osiris-kultuszról?
– A „hermafrodita”? – Kérdeztem feszült figyelemmel.
– Úgy értem: Férfinek és nőnek félistenné való mágikus egyesülését.
– Mint végcélt?
– Nem, nem mint végcélt, – hanem egy új útnak a kezdetét, amely örök – és nincs vége.
220-221. oldal (Athenaeum, 1917)
Különös: mennél gazdagabb valaki belső élményekben, annál kevesebbet adhat belőlük másoknak. Mind messzebbre távolodom el az emberektől, mig egyszer hirtelen eljön az óra, amikor hangomat már meg sem hallhatják.
Érezte, hogy már-már ez óra küszöbén áll.
251. oldal Tizennegyedik fejezet (Kultura, 1920)
