Gurubi Ágnes magyar
| Katalógusnév | Gurubi Ágnes |
|---|
Könyvei 2
Népszerű idézetek
A rajtvonalhoz egyedül álltam, a startpisztoly eldördülése után egyedül kezdtem futni, a verseny egyetlen résztvevője én voltam, egyedül róttam a köröket, hol kisebb, hol nagyobb lendülettel, és egy idő után már nem néztem hátra, csak futottam, ahogy az erőmből telt, görcsösen, kitartóan, kimerülve, szív nélkül, annyi ideig futottam egyedül, hogy nem vettem észre, rajtam kívül valaki más is áll a rajtnál, nem tűnt fel, hogy ez már váltófutás, nem tűnt fel, hogy valaki rám vár, arra, hogy átadjam neki a váltóbotot, nem vettem észre, hogy tagja vagyok egy csapatnak, amit akár hívhatunk házasságnak is, nem tűnt fel, hogy a verseny megnyeréséhez két ember kell.
145. oldal
Eddig mindenért apámat okoltam, ő volt az ádáz farkas, mi az áldozati bárányok, de most rájövök, anyám sem isten. Mindketten szörnyetegek, és én magam is az vagyok.
133. oldal
Lassan rájövök, hogy egy új nyelvet kell megtanulnom, és anyám, nagyanyám, dédanyám örökségét magam mögött kell hagynom. Új szótárra lesz szükségem, amiben az erő nem a keménységgel egyenlő, a szeretet nem a görcsös ragaszkodással, az elengedés nem a figyelmen kívül hagyással, az alázat nem a megaláztatással.
140. oldal
Anyám a nyugdíjazása előtt tíz évig a Városmajor utcában dolgozott, a Szív- és Érgyógyászati Klinikával szemben, és bár szerette a munkáját, az utolsó évben már vágta a centit.
