Guillaume Musso francia

Képzeld csak el…

(első mondat)

Vannak az életben olyan ritka pillanatok, mikor kinyílik egy ajtó, megadatik egy olyan találkozás, amiben az ember már nem is reménykedett. Mikor megleli a másik felét, aki elfogadja olyannak, amilyen. Aki ismeri és elnézi a furcsaságait, félelmeit, sértettségét, haragját és a tengernyi komor gondolatot a fejében. Aki megnyugtatja. Aki olyan tükröt tart elé, amelybe már nem fél belenézni.

76. oldal

Amikor az ember még gyerek, azt hiszi, a szülei tökéletesek, és vakon imádja őket. Később azt hiszi, hogy gyűlöli őket, mert nem olyan tökéletesek, mint hitte, mert csalódnia kellett bennük. De még később az ember megtanulja elfogadni a hibáikat, mert ő maga sem hibátlan. Talán ez jelenti azt, hogy felnövünk.

187. oldal

A félelmeim és a jelenem elől menekülve azt tettem, amit mindig is: regényeket olvastam.

106. oldal

Aki tudja, hogy tudja, azt hallgasd meg.
Aki tudja, hogy nem tudja, azt tanítsd.
Aki nem tudja, hogy tudja, azt ébreszd fel.
Aki nem tudja, hogy nem tudja, attól menekülj.
(Kínai közmondás)

„Nem az a baj, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, hanem főképp az, hogy sokat elfecsérelünk abból, ami adatik.”
Seneca

277. oldal

A legrégebbi emlékeim szerint is mindig magányosnak éreztem magam, mintha idegen lennék ebben a világban, a lármájában, a ragályosan fertőző középszerűségében.

70. oldal

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor kinyílik egy ajtó és napfény árad az ember lelkébe.

74. oldal

Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen.

(Népi Bölcsesség)

121. oldal

(…) de jól válassza meg, milyen harcokat vív meg! Nem mindegyik érdemli meg, hogy megvívják.

313. oldal