!

Grigorij Baklanov orosz

1923. szeptember 11. (Voronyezs, Oroszország) – 2009. december 23. (Moszkva, Oroszország)

Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv

Teljes névГриго́рий Я́ковлевич Бакла́нов
KatalógusnévBaklanov, Grigorij
Nemférfi

Képek 2

Könyvei 7

Grigorij Baklanov: 1941 júliusa
Grigorij Baklanov: Örökre tizenkilenc évesek
Grigorij Baklanov: Barátok
Grigorij Baklanov: Két tűz között
Grigorij Baklanov: A főcsapástól délre
Joszif Geraszimov – Jevgenyij Ziborov – Egon Livs – Grigorij Baklanov: Holdtölte
Grigorij Baklanov: A legkisebb fiú

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Modern Könyvtár Európa

Antológiák 6

Nikodémusz Elli (szerk.): Rothschild hegedűje
Nikodémusz Elli (szerk.): Téli köd
Szappanos Balázs (szerk.): Élniakarás
Magyar földön
Nikodémusz Elli (szerk.): Téli tölgy
Botka Ferenc (szerk.): Alpesi ballada

Népszerű idézetek

>!

A harctéren mindenkinek megvan a maga tűzvonala. Valószínűleg az életben is.

57. oldal (Kossuth, 1964)

Ezüst P>!

De ezen már nem lehet változtatni, ezt már nem lehet helyrehozni, mert nincs a halálnál helyrehozhatatlanabb.

87. oldal

Ezüst P>!

S a lábak alatt odavergődött kisfiú most a nyomakodó, megfeszülő testek és tapodó csizmák között, amelyek mindegyike könnyedén agyonnyomhatta volna, sovány kis testével keresztülfurakodott a tömegen, és kiszaladt a lángok fényébe. A legkisebb és leggyengébb lény mindenki között, akinek csupán egyetlen fegyvere volt: a szeretet ereje elhaló kis madárszívében – ez a gyerek folyvást ugyanazt a néhány szót kiáltozta, amely nem adott magyarázatot semmire: „Ő az én papám! Ne bántsák!” És különös módon ezek a szavak nyomban igazoltak mindent, és azok az emberek, akik alig egy perce még fejvesztve tomboltak elvakult dühükben, most kijózanodtak, és újra emberré lettek.

148–149. oldal

Ezüst P>!

És hogyan is dönthetnénk más helyett, amikor magunkat sem ismerjük.

57. oldal

Ezüst P>!

Amikor az emberek, némán elfordulva, feláldoztak egyvalakit, ezzel saját maguk szentesítették azt a jogot, hogy a későbbiekben bármelyikükkel végezhessenek. Minden ezzel az egyvalakivel kezdődik. Ez az egy a fontos. Az első. Ha az emberek elfordulnak tőle, és némaságukkal igazolják a jogtalanságot, azzal a jövőben mindnyájukat megfosztják az emberi jogoktól. Amit még nehéz megtenni az elsővel, annál könnyebb később megtenni ezrekkel.

195–196. oldal

Ezüst P>!

– A neked szánt lövedéket sohase hallod – bizonygatta a lövegparancsnok olyan elégedetten, mintha a legkellemesebb dologról folyna a beszélgetés. – A másnak szánt lövedéket már messziről hallani, de az, amelyik melletted fog becsapódni, hangtalanul repül.

218. oldal

Ezüst P>!

Scserbatov sok mindenről le tudott mondani, de könyvet minden alkalommal vásárolt, valahányszor szeme elé került, s egész éjszakákat átolvasott, odahúzva a priccshez az éjjeliszekrényt az asztali lámpával; csak olvasott, szívta a cigarettát, és gondolkozott, s közben hideg teát kortyolt a pohárból. És a könyvek lassan halomba gyűltek a polcokon, attól függően, milyen hosszú ideig lakott egy helyen.

102. oldal

Ezüst P>!

Ez a csata nem Moszkváért, nem a Volgához vezető útért folyik, hanem egy előttük eddig ismeretlen magyar városért, Székesfehérvárért, amelyről eleinte tréfásan azt mondták a katonák, hogy könnyebb elfoglalni, mint a nevét kimondani.

146. oldal

>!

Az élet a hídfőállásban éjjel kezdődik.

(első mondat)

Ezüst P>!

Hogyan lehet meggyógyítani a betegséget, ha még nevén sem szabad nevezni? Csupán egy dolog nem jár veszéllyel: ha behunyjuk a szemünket, és szilárd magabiztosságot mutatunk. És azt mondjuk, amit hallani akarnak tőlünk. Ámde mi van akkor, ha a legszigorúbb titoktartás leple mögött légüres tér, a mi felkészületlenségünk rejtőzik? És egy teremtett léleknek sem szabad jó tanáccsal közelednie: körös-körül nagyfeszültségű áramként kering a félelem.

94. oldal