Grigorij Baklanov orosz
1923. szeptember 11. (Voronyezs, Oroszország) – 2009. december 23. (Moszkva, Oroszország)
Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv
Teljes név | Григо́рий Я́ковлевич Бакла́нов |
---|---|
Katalógusnév | Baklanov, Grigorij |
Nem | férfi |
Képek 2
Könyvei 7
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Modern Könyvtár Európa
Antológiák 6
Népszerű idézetek
S a lábak alatt odavergődött kisfiú most a nyomakodó, megfeszülő testek és tapodó csizmák között, amelyek mindegyike könnyedén agyonnyomhatta volna, sovány kis testével keresztülfurakodott a tömegen, és kiszaladt a lángok fényébe. A legkisebb és leggyengébb lény mindenki között, akinek csupán egyetlen fegyvere volt: a szeretet ereje elhaló kis madárszívében – ez a gyerek folyvást ugyanazt a néhány szót kiáltozta, amely nem adott magyarázatot semmire: „Ő az én papám! Ne bántsák!” És különös módon ezek a szavak nyomban igazoltak mindent, és azok az emberek, akik alig egy perce még fejvesztve tomboltak elvakult dühükben, most kijózanodtak, és újra emberré lettek.
148–149. oldal
Amikor az emberek, némán elfordulva, feláldoztak egyvalakit, ezzel saját maguk szentesítették azt a jogot, hogy a későbbiekben bármelyikükkel végezhessenek. Minden ezzel az egyvalakivel kezdődik. Ez az egy a fontos. Az első. Ha az emberek elfordulnak tőle, és némaságukkal igazolják a jogtalanságot, azzal a jövőben mindnyájukat megfosztják az emberi jogoktól. Amit még nehéz megtenni az elsővel, annál könnyebb később megtenni ezrekkel.
195–196. oldal
Scserbatov sok mindenről le tudott mondani, de könyvet minden alkalommal vásárolt, valahányszor szeme elé került, s egész éjszakákat átolvasott, odahúzva a priccshez az éjjeliszekrényt az asztali lámpával; csak olvasott, szívta a cigarettát, és gondolkozott, s közben hideg teát kortyolt a pohárból. És a könyvek lassan halomba gyűltek a polcokon, attól függően, milyen hosszú ideig lakott egy helyen.
102. oldal
Hogyan lehet meggyógyítani a betegséget, ha még nevén sem szabad nevezni? Csupán egy dolog nem jár veszéllyel: ha behunyjuk a szemünket, és szilárd magabiztosságot mutatunk. És azt mondjuk, amit hallani akarnak tőlünk. Ámde mi van akkor, ha a legszigorúbb titoktartás leple mögött légüres tér, a mi felkészületlenségünk rejtőzik? És egy teremtett léleknek sem szabad jó tanáccsal közelednie: körös-körül nagyfeszültségű áramként kering a félelem.
94. oldal