Gregory Corso amerikai
1930. március 26. (New York) – 2001. január 17. (Robbinsdale, Minnesota, Egyesült Államok)
Katalógusnév | Corso, Gregory |
---|---|
Nem | férfi |
Képek 2
Könyvei 1
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Napjaink Költészete Európa
Antológiák 10
Róla szóló könyvek 1
Népszerű idézetek
Második éjszaka New Yorkban három év után
Boldog voltam túláradóan részeg
Az utca sötét volt
Egy fiatal rendőrnek integettem
Mosolygott
Odamentem hozzá és mint aranyözön
Elmondtam neki börtönös ifjúságomat
Hogy mily nemes és nagy volt némely elítélt
És miként tértem vissza nemrég Európából
Mely féloly tanulságos sem volt mint a börtön
Elmélyülten figyelt nem hazudtam
Minden igaz volt és komikus
Nevetett
Nevetett
És én örömömben így szóltam:
„Oldozd fel őket csókolj meg!”
„Nem nem nem nem!” felelte
és elrohant.
63. oldal
Ez Amerika
Ez Amerika és én is része vagyok a heccnek
tömérdek zenészével s őrültjével
énektudatlan számmal együtt
és szeretek egy asszonyt
és gyűlölöm a többit s megteszem
minden női lénnyel tíztől ötvenig
legjobb az ötven
Ez Amerika és még sokkal több itt
a hecc
meg az őrült
sok ember éneke kutyagumit sem ér
soké meg ér egy kutyagumit
de ki kutyálkodik itt
Én
Kaliforniában keleti kultúrámat
egy haldokló mexikói fülébe daloltam
nem hallhatta holtan
hevert már mosolyos arccal
A nyomorultnak három arany foga volt
egy uncia teája
maroknyi mákonya
és egy tizennégy éves felesége
12. oldal
SZAJNÁBÓL KIHALÁSZOTT HOLTTEST
Sodródik a Szajnán tova
Az FLN utolsó áldozata
Puha arab, zöldes színben
„Sok időt töltött a vízben”
Most húzzák ki, a hajóorrnál
Kötéllel a derekán ugrál
Mint nedves spongya szökdel fröcsköl
Bár holt úgy érzed mindjárt rádtör
Allenre s Peterre néztem – nem is annyira
A siralmas áldozat volt döbbenetük oka
Hanem egy üvegtetős nagy turistacsónak
Mely megállt hogy megmutassa őt az utasoknak
Kiket imént még az Eiffel s Notre Dame üditett
– Pár percnyi békés fotószünet
81. oldal
AZ UTOLSÓ GENGSZTER
Az ablaknál várva
Chicago halott szeszcsempészeibe burkolt lábbal
az utolsó gengszter én vagyok, biztonságban végre,
golyóbiztos ablaknál várva.
Lenézek az utcára; ismerem
a két bérgyilkost – St. Louis-iak.
Öregedésük tanúja voltam
…ahogy berozsdáltak csúzos kezükben a puskák.
20. oldal
Halak angyala! – hívtam. Ő volt, a lány!
A márna-hárfa, a potyka-flóta
a csuka-duda
teknősbéka cintányéra
a süllő-cselló
a barracuda-tuba
s tiéd a pálma, bálna!
35. oldal - "Párizsra gondolok nosztalgikusan"
Gregory Corso: Matrózdal
Sea Chanty
A tengert anyám ki nem állja,
főként az enyémet utálja,
intettem: ne tegye;
nem mentem sokra vele.
Két év sem telt el
s bekapta a tenger.
A parton leltem egy fura,
de csábító falatot;
megkérdeztem, hogy bekaphatom-e,
s a tenger engedélyt adott.
– Ó, tenger, minő hal ez itt,
elomlón simul a számba…
– Az anyád lába – felelte ő.
(Fordította: Eörsi István)
9. oldal