!

Grecsó Krisztián magyar

Krisztián Grecsó

1976. május 18. (Szegvár) –

Honlaphttp://grecso.hu/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Grecsó_Krisztián

Képek 3

Könyvei 15

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Grecsó Krisztián: Megyek utánad
Grecsó Krisztián: Jelmezbál
Grecsó Krisztián: Pletykaanyu
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Grecsó Krisztián: Isten hozott
Békés Pál – Dragomán György – Garaczi László – Grecsó Krisztián – Háy János – Hazai Attila – Kemény István – Podmaniczky Szilárd – Tóth Krisztina – Vámos Miklós: Hasítás
Grecsó Krisztián: Angyalkacsinálás
Grecsó Krisztián: Jelmezbál előtt
Grecsó Krisztián: Vízjelek a honvágyról

Antológiák 11

Csapody Kinga – Nagy Boldizsár (szerk.): Az első
Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2011
Király Levente (szerk.): Körkép 2012
Király Levente (szerk.): Körkép 2013
Cserna-Szabó András (szerk.): Friss irodalmi húsok
Turi Tímea (szerk.): Körkép 2016
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2007
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2006
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2005
Papp Endre (szerk.): A névjegyen II.

Róla szóló könyvek 2

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Onagy Zoltán: Papírt és kardot írtam

Alkotói polc


Népszerű alkotóértékelések

>!
Ciccnyog ISP

Grecsó Krisztián

Az egyik, ha nem a legszimpatikusabb kortárs magyar író. Közvetlen, kedves, mindenkihez van egy jó szava, fáradhatatlanul válaszol, dedikál, mosolyog. És mindezt őszintén. Hiteles, amit csinál, ahogyan csinálja. Szívből, lélekből ír (és zenél). Finom csipketerítő minden szava, de ha megemeled, rájössz, hogy vasból vannak. Olvasod őt és egy idő után szorít a bőröd. Megtölt reménnyel, fájdalommal, megtölt jelennel és főleg múlttal, emlékekkel. Az ő irodalma (is) tényleg szép. Családról ír, szerelmekről, emberekről, hitről, életről, halálról. Tévedésekről, útkeresésről, bűnről és megbocsátásról. Nincs új a nap alatt. Mégis. Az az érzékenység, az a hitelesség , ahogy mindezekről ír, teszi őt igazán különlegessé. Látszólag könnyed, de minden mondatának súlya van. Ügyesen megkomponált, mégsem mesterkélt. Szeretem a hasonlatait. Szeretem, ahogy a múltról ír. Szeretem a múltat. Az enyémet is és másokét is. Szeretem az ő múltját, a képzeletét, a történeteit. Ahogyan ő azt megmutatja nekünk. Sokszor szinte azt érezzük, hogy ott ül mellettünk és figyel minket, miközben olvassuk valamelyik művét. Egy dacos kisfiú. Egy reményteljes ifjú. Egy fiú, egy testvér, egy unoka. Egy szerelmes férfi. Egy kortárs író. Egy rájátszó. Egy ember. Amíg ilyen szerzők vannak, van remény arra, hogy a kortárs magyar irodalom, a kortárs magyar kultúra igényes, intelligens, szórakoztató, szerethető és figyelemre érdemes legyen.
Volt nekem egy nagybátyám, régen elment már. Nem volt elég időm megismerni.
Ha lehetne még egy nagybácsim, akkor én Grecsó Krisztiánt választanám.

5 hozzászólás
>!
Véda MP

Grecsó Krisztián

Amikor még csak a Tánciskolábanban találkoztunk, szoknunk kellett egymást. Nagyon-nagyon:) De mikor azt mondta Isten hozott! , akkor megfőzött magának, de végleg. Átéreztem, újra átéltem, megéreztem a történéseit. Szeretem Grecsót. Megszerettem. Megszerettem, mert képeket fest a könyvében. Emlékképeket. És ez nagyon fontos dolog! Az emlékképek nem csak afféle megsárgult, kifakult lapok, hanem sokkal több annál. Szagok, ízek, illatok, érzések, észlelések, képek kavalkádja, együttese vagy egymás melletti sokasága.
Nagyon ritka tünemény, és én nagyon belőlem valónak érzem ezt. Ezért nekem ötcsillagos.

6 hozzászólás
>!
robinson P

Grecsó Krisztián

A „kisvámosmiklós”, de lesz Ő még ettől is nagyobb!
„Isten hozott” az irodalomban, kedves Grecsó Krisztián!
Végig táncoltam veled a Tánciskolát, elfeledett kedves, régi szép emlékeim idézted fel az Isten hozott és a Mellettem elférsz könyveiddel, amiket nagyon a szívembe zártam. Legalább úgy, mint amikor a Somogyi könyvtárban felolvastad a készülő könyved egyik részletét…"Össze kéne szedni"… nem csak a szilvát, amiről látszólag szólt a novella! Várom az új olvasási lehetőséget!

>!
kataa_

Grecsó Krisztián

Régóta érlelődik bennem egy alkotóértékelés Krisztiánról, de a mai könyvhetes dedikálás után már tényleg nem tudom kihagyni. Az egyik, ha nem a legkedvesebb író, akivel valaha találkoztam. Általában egy dedikálás során nagyon zavarban vagyok, alig tudok megszólalni a nevemen kívül, tényleg borzasztó… :D Viszont nála sosem ez a helyzet, annyira szimpatikus és közvetlen, hogy meg sem fordul a fejemben, hogy szorongjak, mit merjek/ne merjek mondani, olyan természetesen el tudtam vele beszélgetni, hogy azt érzem, órákon keresztül tudnám folytatni. Hálás, őszinte, és teljes mértékben hiteles. És amellett, hogy ennyire tündéri ember, az írásai is zseniálisak, ahogyan a szavakat kombinálja, létrjön egy igazi grecsós stílus – lélekfacsaró vagy épp simogató. Olyan, mint a nosztalgia, édes-keserű. Nagyon megérint. Már írtam egyszer, hogy nagyon egy húron pendül a lelkemmel az írásmódja, és talán ez fejezi ki a legjobban, amit érzek a műveinek az olvasása közben. Bármit ír, költ, sőt, zenél, mindig találok benne legalább egy olyan momentumot, ami magával ragad. olvassonmindenkiGrecsóKrisztiánt


Népszerű idézetek

>!
Brigi007

A „mi lett volna, ha?” a legizgalmasabb értelmetlen kérdés.

180. oldal

7 hozzászólás
>!
petibácsi

Csak figyelek, érzékelem, hogy vagyok, hogy vagyok valahol, és ez már nem jelent otthonosságot. Lenni, otthon lenni természetes állapot: aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol.

93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: otthon
>!
Ciccnyog ISMP

És a szerelmek egymásra íródnak, mindig ugyanoda, ugyanarra a sorra, és a másik nem látszik.

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
Chrissie P

Mártonnak és Jusztikának a háború végére gyűlt össze a pénze, házat szerettek volna venni, de egy hetet késtek vele. Minden idők legrémisztőbb inflációjában hét nap alatt a pengő teljesen elveszítette értékét. A házra összespórolt pénzből kenyérvágó kést és bilit vásároltak. Azt mondta, ezekre volt szükség.

76. oldal

5 hozzászólás
>!
robinson P

És én tudom, amit ő nem. Hogy ez tényleg szerelem volt.

58. oldal

4 hozzászólás
>!
Miamona

Nem vagyok szerelmes beléd, túlzás lenne ezt írni, de még sosem éreztem ekkora esélyt rá! És ki adná föl, ha úgy érzi, van remény, hogy túlélje, hogy valahogyan kibírja a hétköznapokat.

>!
robinson P

Minden mindig volt már egyszer. És még lesz is. Hatvan fölött nem éri meglepetés az embert, ha csak az nem, hogy minden ugyanolyan.

8. oldal

8 hozzászólás
>!
Miamona

[…] az élet nagy dolgai ilyen nevetséges, apró pillantásokkal dőlnek el, egy ilyen pillantás, és két ember egymás mellé kerül, vagy egy félrenézés, és két idegen tovább bukdácsol a saját, magányos útján.

>!
robinson P

Daru ismerte az örömet, aminek bánat ül az alján, mintha finom zacc lenne.

131. oldal