Grandpierre K. Endre magyar

…szilánkokra szakadt, széttöredezett az anya jogú társadalom és az egyetemes emberiség őshite is ezer istendarabra, ezer új mesterséges vallásra, a földi véres valóságküzdelmektől mesterségesen elvonatkoztatott istenre: absztrakt vallások misztikus ködbe vont istenei léptek az emberi tudat ködösülő színterére. A hit, a gondolat letöretett, az intézményesült vallások hatalmi testületekké váltak, hirdetői pedig a leigázott gondolat és emberi szabadság, a lélek pásztoraivá és egyben a birtok-nő- és hatalomkisajátításon alapuló apajogú társadalom hatalmi struktúrájához igazodva, annak részeseivé, haszonélvezőivé.

– Ne búsulj, Péter – buzdította korholását helyett Zrínyi, a hadiszerencse forgandó: siker és kudarc felváltva jár, s aki erős, azt a kudarc se veri le, sőt keményebbé, megfontoltabbá teszi. Nagy tanítómester a balszerencse, csak érteni kell a tanításait.

131. oldal

TÖRTÉNELMÜNK IZGATÓ REJTÉLYE
MI TÖRTÉNT 1664. NOVEMBER 18-ÁN A KURSANECI ERDŐBEN?

HÁROM ÉVSZÁZADOS REJTÉLY!

Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér, a szigetvári hős unokája, a Szigeti veszedelem és más halhatatlan művek szerzője, a XVII. század egyik legnagyobb alakja, 1664. november 18-án a kursaneci erdőben életét vesztette.

(első mondat)

Tisztább, szentebb és igazabb hitvallás még nem volt a Földön, s nem volt egyszerűbb és természetesebb sem. Őt imádták népágazataink, sumérok, kussok, pártusok, hikszoszok, őt imádták az irániak, indusok, egyiptusok, japánok, koreaiak, inkák, indiánok és az ókor csaknem valamennyi nagy népe.

Természetesen mindennek tükröződnie kell történelmünkben, mondáinkban, meséinkben, őshagyományainkban. Tükröződik is, még ma is, évezredes inkvizíciós pusztítás után is, tükröződik néphagyományainkban, mi több, még árgus szemekkel százszor átvizsgált középkori krónikánkban is, a Tárih-i ün-gürüszben , sőt a százfelől gyanúperbe fogott, félreértelmezett Anonymusban is. Anonymust félreismerték, félremagyarázták, meghamisították, ő maga egyáltalán nem az, akinek beállították.

Könnyen hisz,aki még nem csalódott, de a hitetlen Isten szavát se hallja.

99. oldal

…, hisz a tudásra szomjas embernek legalább olyan öröm, ha gyarapíthatja ismereteit, mint a zsugorinak, ha újabb tallérokat rakhat a régiek mellé.

103. oldal

Történetünket ellenségeink írják.

…,hogy ezek a papíron fura ábrákba fogott hangok, melyek az élő nyelvben életre kelnek, s amelyekből a szavak alakulnak – a tudás kulcsai, a mindentmegismerés varázsjelei,…

113. oldal

Minden új kor kialakulásának esélye az abban a korban élők tudásában és belső lelki kultúráltságuk mélyreható, minőségi megváltozása lehetőségében rejlik. Minden ilyen új kor alapkövéül az az ismeretanyag szolgál, amely egy adott társadalom ösztönös életigényére alapozva, annak mindenkor jelenlévő tehetségei révén képes létrehozni az újabb korok szellemi, lelki és anyagi természetű értékeinek minőségiekben különböző megjelenési formáit: az irodalomban, építészetben, művészetekben, gazdasági életben, államszervezésben, igazságszolgáltatásban, stb. Mindezt tehát az alapok megalkotásával kezdődően.
Egyáltalában véve elmondható, hogy csakis azon társadalmak alkalmasak a belülről, önmagukból kiinduló, minőségileg jellemezhető átalakulásra, melyek hajlandók, érettek arra, hogy szellemi és lelki örökségük mélységes ismertében mindezt képesek legyenek újjáteremteni. Olyan kifejezési, megjelenési formákban, hogy a társadalom széles rétegei számára, annak minőségi átalakítását célzón, közérthetően, harmóniát biztosító közegként és erkölcsi mértékegységként szolgáljanak. Egyúttal közvetítsék és magukba foglalják azokat a legmélyebb, legősibb és legbecsesebb értékeket, melyek az adott környezetet, népet, nemzetet, fajtát/fajt jellemzik.
Egy társadalom csakis saját gyökerein át újulhat meg. Hasonlóképpen, mint-egy növény, melyet letarolt idejének vihara. Az a társadalom, amely belső viszályoktól korlátozva működésképtelenné vált, rendszerint és bizonyíthatóan, idegen befolyás és hamis igék tisztelete következtében pusztul. Nemhogy maga a nép, de az iskolázott réteg számottevő hányada is, mégpedig az iskolarendszerbe beszűrődő értéktelen, idegen ideológiák átvétele miatt. Az ilyen egyén rendszerint csak nyelvében marad magyarnak, sokszor szégyellvén azt is, mint „alsórendűt”.