Görgey Gábor magyar
1929. november 22. (Budapest) – 2022. április 11.
Teljes név | Görgey Artúr |
---|---|
Katalógusnév | Görgey Gábor |
Képek 5
Könyvei 39
Kapcsolódó sorozatok: Utolsó jelentés Atlantiszról · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nemzeti Könyvtár Magyar Közlöny · A Színház folyóirat drámamellékletei Színház Alapítvány
Fordításai 76
Antológiák 35
Róla szóló könyvek 1
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
… kezd elegem lenni ebből a Péter Gáborból, lassan meg kell tőle is szabadulnom. Csak tudnám, hogyan'?
– Ezt most nem kérdezed komolyan?! Hát a szokott módon!
Rákosi gondterhelten bólogat. Fenyocska pedig felteszi a lemezjátszóra Borogyintól a poloveci táncokat, és elkezdi ringatni a csípőjét, kicsit darabosan, mert kezdődő reumája van. Majd a piruló Rákosi szeme láttára ledobja magáról fényes szovjet pongyoláját. Alatta: habselyem kombiné! Az Állami Habselyemgyár terméke. Fenya Fjodorovna Kornyilova ezt szereti. Ebben érzi nőnek magát. Csoda, hogy a Habselyemgyár szocialista élüzem lett, tele sztahanovistával?
58. oldal
… Hogy lehetett ezt kibírni?
– Atlantisz-tudattal.
Jankó felvihogott.
– Az már megint micsoda?
– Azzal a tudattal élni, hogy őseid világa elsüllyedőben van, vagy már el is süllyedt. Te itt maradtál, magnak, és az a feladatod, hogy ne az értelmetlen és történelmietlen restaurációt szorgalmazd, vagyis Atlantisz kiemelését az időóceánból, hanem hagyjál valami nyomot az elsüllyedt világból magad után. Stílust, tartást, nemességet, jómodort, régi illemszabályokat, melyek egykor képesek voltak egész társadalmakat kordában tartani. Az elviselhetetlen világ elviselhetőségi koreográfiáját. A nem osztályértelemben vett, hanem a lelki úriemberség szépségét és etikáját. Egyszóval mindazt, amit az elmúlt fél évszázadban megbecstelenítettek és sárba tapostak.
77. oldal
GÖRGEY: Köszönöm, őrnagy úr. Egyébként Ön igazi gavallér volt. Tökéletes úriember,
ANDRÁSSY: Mire gondol?
GÖRGEY: Politikai fogoly létemre ön becsületszóra elengedett, hogy Bécsben élő Gida bátyámat meglátogassam.
ANDRÁSSY: Ez természetes.
GÖRGEY: És ha fogom magam és kereket oldok?
ANDRÁSSY: Egy Görgey Artúr?
GÖRGEY: Látja, ez veszett ki a mai világból. Bizalom a becsületszó erejében. Manapság elképzelhetetlen. Mondhatnám kihalt.
177. oldal [Andrássy Norbert gróf]
… egyszer csak megvilágosodott előtte, miből táplálkozik mindaz, amit a világ, ijedt borzongással, idegenkedve és mégis ájultan habzsol az orosz szellemiségben. Mindazt a sok rémületes csodát és kuriózumot, mely a középkori Avvakum protopópa emlékiratainak fanatikus keresztényi elvetemültségéből, Dosztojevszkij brutális embertenyészetéből, Muszorgszkij meg Sztravinszkij elemi erejű szent barbárságából árad, és olyasmit mond el az emberről, amit más nép más művészete még soha. Persze valószínűleg mind ilyenek vagyunk, illetve ez lappang lelkünk ledöngölt agyagrétegei mélyén, csak az oroszokon kívül senki nem beszél róla.
181. oldal
A szomorúság leülepedett, mint a felkavart por, hamarosan hétköznapi dolgokról kezdtek beszélgetni. Tulajdonképpen mindenki megkönnyebbült. És legitimizálta a „jobb neki így” gondolatával ezt a megkönnyebbülést. Anya noteszében tíz évvel később a következő bejegyzést találta Ádám ezen a napon: „Hűvös, napos idő. Dénes temetése. Utána család.”
71. oldal
A magyar történelemnek volt egy hagyományos képe, amely valahogy ránk maradt elődeinktől összes előítéleteikkel együtt. Amikor 1936-ban kijutottam Párizsba, akkor jöttem rá, hogy ezzel nem lehet az égvilágon semmit kezdeni, hiába szajkózzuk, ez csupán a mi magányos tam-tam dobszólónk, amit ott senki se ért. Más kérdés, hogy a szomszédaink saját előítéleteikkel ugyanígy járták a világot.
14. oldal [Kosáry Domokos]