Gönczi Tamás
Katalógusnév | Gönczi Tamás |
---|
Könyvei 8
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magyarságtudományi Füzetek – Kisenciklopédia Magyarok Világszövetsége
Népszerű idézetek
Sokkal több szerencsével járunk a hajnal szavunk érzelmezése, fogalma kapcsán. A napkeleti mitológiai emlékek a hajnalt a fényanya harcosának nevezik. Ő az, aki megküzd a sötétséggel és elűzi az éjszakát úgy, hogy elé áll, és azzal, hogy ő megjött, az éjszaka, a sötétség „eltakarodik”. Hasonló, ha nem is szó szerint ugyanez vehető le a kánaánita és a sumer vallási töredékekben is. Kandra a vogul mítoszt hozza segítségünkre, ami úgy szól, hogy: „…a Napistennek atyja Numi Tarom, a felső ég, anyja Numik Taromnak a felesége, nevelőanyja pedig, aki őt a földön elhagyatottságában fölnevelte volt és a világ fényességévé teszi – a hajnal istennője: Kaltész istenasszony.” Ez utóbbit az alábbi neveken is szokták hívni: Kaltes, Kaltos, Káltos, Keltes, Keltés. Ez utóbbi azért érdekes, mert a pogány magyar hagyomány úgy tartja, hogy a Hajnal és az őt vezető, irányító és megtartó Hajnalcsillag nem más, mint a keltés, az ébresztés, a felébredés csillaga. Talán ezért is Keltés a neve, mert ő kelti fel éjszakai álmukból a földi élőlényeket, így az embert is. Kandra és Reszegi is úgy véli, hogy sem az északi, sem a finn, Kovács Péter hozzáteszi, hogy a sumer, déli ősnép sem tudta azt, hogy a hajnal tulajdonképpen a Nap nevelőanyja.
128. oldal, 5. fejezet: Pogány nappal, pogány éjjel
Gönczi Tamás: Pogány biblia Koppány hagyatéka – A Magyar Ősvallás Szakrális Öröksége
A hagyomány úgy tartja, hogy csak nagy ritkán lehet látni fekete vagy kék csillagot az égen. És azt sem látja mindenki. Fekete csillagot meglátni hirtelen gyászt, nagy szomorúságot jelent. A fekete csillag a hun-szkíta népek vallási hagyományában halálcsillag. A kék csillagról meg csak annyit maradt meg a legendáriumban, hogy kik kék csillagot látnak a nappali égen, azok szótlanok lesznek, és tartózkodnak minden változástól.
87. oldal, 4. fejezet: Nap, a Hold és a csillagok
Gönczi Tamás: Pogány biblia Koppány hagyatéka – A Magyar Ősvallás Szakrális Öröksége
Kevesen gondolnak bele, hogy minderről (az eredet-hagyományról, az androginmítoszról, a kozmikus fény teremtéséről stb.) a legkorábbi hírt nem Platóntól és a görög bölcselőktől, sem a szándékosan töredékessé, hiányossá tett gnosztikus hagyománytól kaptuk, hanem a pogány hagyománynak a tradicionális mesébe átmentett információiból és a verbális úton megörökített néphagyomány „nagyemlékezetétől” kaptuk. Ez a bizonyos ősmag a hagyomány szerint úgy szökik szárba, hogy a „folyékony hold”, vagyis a víz a földdel egyesülve iszapot, sarat szül meg. És az ősten ebből a sárból formálja a maga képire az embert, és környezetének a képére az összes többi élőlényt. Nos, ennek a mondatnak az eleje szinte szóról szóra belekerült a keresztény tanításba. Ezzel nem is mondunk semmi újat, de a mondat második része, konkrétan az, hogy Isten a „környezetének a képére tetemtette az összes többi lényt, az embert kivéve” – nos, az csak az európai tradíciót tekintve a pogány ősmítoszban van benne. És mindez külön hangsúlyt kap a magyar ősmesehagyományban éppen úgy, mint a védikus tradíciókban, a germán ősmítoszban, az etruszk vallásban egyaránt.
251. oldal, 8. fejezet: Koppány istenei és a magyar mítosz
Gönczi Tamás: Pogány biblia Koppány hagyatéka – A Magyar Ősvallás Szakrális Öröksége
A régiek tudták azt, hogy az örök dolgok átadására felkészült, emelkedett, „csendes” lélekre van szükség. S az emelkedett lélek csak a neki megfelelő, kiválasztott helyen, kiválasztott időben és a léleknek erejével nyilatkozik meg. A Pilis természetölelte rengetegében, egy csendes templom néma klauzúrájában, egy csillagos falusi estén a ház előtt a kispadon ülve, egy naplementétől titokzatos erdei séta alkalmával, s így tovább…
Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje Nimród a régi magyar múltban és az archaikus magyar hagyományban
Az igazt nem lehet tanyilni. Azt csak adni lehet, mint most én… én adom ugyi az urnak…
('Kurta' Kiss Ferenc, öregjuhász)
Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje Nimród a régi magyar múltban és az archaikus magyar hagyományban
– életfája, te tűzben fogant tűz
te mindennek örök eredője,
életnek szülesztője,
öregek szemfödője… –
Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje Nimród a régi magyar múltban és az archaikus magyar hagyományban
Nimród fehér lova
parazsat eszik
Nimród fehér lova
tűzön utazik
Nimród fehér lova
égen hadakozik.
Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje Nimród a régi magyar múltban és az archaikus magyar hagyományban
A mese, ezt ne felejtsük el soha, nem a szokatlan, kitalált, gyermekeknek szánt, felnőttek számára érdektelen dolgok gyűjteménye. A mesék csodálatos világa a gyerekek nyitott gondolatvilágához mérten beszél a létezés különösségéről, a világok törvényeiről, a jóról és a rosszról, a szépről és a csúnyáról, S valljuk meg, igen gyakran többet lát meg, többet mond el a mindenségről, az alsó és felső világok által elfogadott és azok által több okból is megszűrt, kordában tartott, a hivatalosság jegyében meg- és öncenzúrázott, ún. tudományos munkák, értekezések.
Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje Nimród a régi magyar múltban és az archaikus magyar hagyományban
Grelyer István igen jól ráérzett arra a tényre, hogy a „magyar nyelvnek és írásnak az idegen vallás (kereszténység) és idegen betűk (latin betűk) előtti vallásos hátterea régi indiai valláshoz és íráshoz (szanszkrit) igencsak hasonlatos.”
Gönczi Tamás: Pogány biblia Koppány hagyatéka – A Magyar Ősvallás Szakrális Öröksége
Már hosszú évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy a magyar népi műveltségben, konkrétan a magyar népi vallásosságban, a magyar néprajzi tradícióban és a mítosz- és mesehagyományban egyre csak pusztuló, kallódó, elvesző pogány magyar vallási hagyományokat, hagyomány-töredékeket, ahogy csak lehet, egy csokorba fűzzük, és átadjuk azoknak, akik mindezeket értéknek és örökségnek tekintik. Mintegy útjelzőnek, abban a nagy közös éjszakában, amivel a globális haladás gyökértelen modernsége ajándékozta meg múlt nélküli, önző világunkat.
15. oldal, Előszó