!

Gönczi Tamás

KatalógusnévGönczi Tamás

Könyvei 8

Gönczi Tamás: Pilisi titkok, pálos barátok
Gönczi Tamás: Piliscsillag, Napcsillag
Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje
Gönczi Tamás: Napúton
Gönczi Tamás: Pogány biblia
Gönczi Tamás: A Fekete Madonna titka
Gönczi Tamás: A Pilis titkai 1.
Gönczi Tamás: Ennek a világnak…

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magyarságtudományi Füzetek – Kisenciklopédia Magyarok Világszövetsége


Népszerű idézetek

Zoltán_Bálint>!

Sokkal több szerencsével járunk a hajnal szavunk érzelmezése, fogalma kapcsán. A napkeleti mitológiai emlékek a hajnalt a fényanya harcosának nevezik. Ő az, aki megküzd a sötétséggel és elűzi az éjszakát úgy, hogy elé áll, és azzal, hogy ő megjött, az éjszaka, a sötétség „eltakarodik”. Hasonló, ha nem is szó szerint ugyanez vehető le a kánaánita és a sumer vallási töredékekben is. Kandra a vogul mítoszt hozza segítségünkre, ami úgy szól, hogy: „…a Napistennek atyja Numi Tarom, a felső ég, anyja Numik Taromnak a felesége, nevelőanyja pedig, aki őt a földön elhagyatottságában fölnevelte volt és a világ fényességévé teszi – a hajnal istennője: Kaltész istenasszony.” Ez utóbbit az alábbi neveken is szokták hívni: Kaltes, Kaltos, Káltos, Keltes, Keltés. Ez utóbbi azért érdekes, mert a pogány magyar hagyomány úgy tartja, hogy a Hajnal és az őt vezető, irányító és megtartó Hajnalcsillag nem más, mint a keltés, az ébresztés, a felébredés csillaga. Talán ezért is Keltés a neve, mert ő kelti fel éjszakai álmukból a földi élőlényeket, így az embert is. Kandra és Reszegi is úgy véli, hogy sem az északi, sem a finn, Kovács Péter hozzáteszi, hogy a sumer, déli ősnép sem tudta azt, hogy a hajnal tulajdonképpen a Nap nevelőanyja.

128. oldal, 5. fejezet: Pogány nappal, pogány éjjel

Gönczi Tamás: Pogány biblia Koppány hagyatéka – A Magyar Ősvallás Szakrális Öröksége

Zoltán_Bálint>!

A hagyomány úgy tartja, hogy csak nagy ritkán lehet látni fekete vagy kék csillagot az égen. És azt sem látja mindenki. Fekete csillagot meglátni hirtelen gyászt, nagy szomorúságot jelent. A fekete csillag a hun-szkíta népek vallási hagyományában halálcsillag. A kék csillagról meg csak annyit maradt meg a legendáriumban, hogy kik kék csillagot látnak a nappali égen, azok szótlanok lesznek, és tartózkodnak minden változástól.

87. oldal, 4. fejezet: Nap, a Hold és a csillagok

Gönczi Tamás: Pogány biblia Koppány hagyatéka – A Magyar Ősvallás Szakrális Öröksége

Kapcsolódó szócikkek: legendárium
Zoltán_Bálint>!

Kevesen gondolnak bele, hogy minderről (az eredet-hagyományról, az androginmítoszról, a kozmikus fény teremtéséről stb.) a legkorábbi hírt nem Platóntól és a görög bölcselőktől, sem a szándékosan töredékessé, hiányossá tett gnosztikus hagyománytól kaptuk, hanem a pogány hagyománynak a tradicionális mesébe átmentett információiból és a verbális úton megörökített néphagyomány „nagyemlékezetétől” kaptuk. Ez a bizonyos ősmag a hagyomány szerint úgy szökik szárba, hogy a „folyékony hold”, vagyis a víz a földdel egyesülve iszapot, sarat szül meg. És az ősten ebből a sárból formálja a maga képire az embert, és környezetének a képére az összes többi élőlényt. Nos, ennek a mondatnak az eleje szinte szóról szóra belekerült a keresztény tanításba. Ezzel nem is mondunk semmi újat, de a mondat második része, konkrétan az, hogy Isten a „környezetének a képére tetemtette az összes többi lényt, az embert kivéve” – nos, az csak az európai tradíciót tekintve a pogány ősmítoszban van benne. És mindez külön hangsúlyt kap a magyar ősmesehagyományban éppen úgy, mint a védikus tradíciókban, a germán ősmítoszban, az etruszk vallásban egyaránt.

251. oldal, 8. fejezet: Koppány istenei és a magyar mítosz

Gönczi Tamás: Pogány biblia Koppány hagyatéka – A Magyar Ősvallás Szakrális Öröksége

Farkasdal>!

A régiek tudták azt, hogy az örök dolgok átadására felkészült, emelkedett, „csendes” lélekre van szükség. S az emelkedett lélek csak a neki megfelelő, kiválasztott helyen, kiválasztott időben és a léleknek erejével nyilatkozik meg. A Pilis természetölelte rengetegében, egy csendes templom néma klauzúrájában, egy csillagos falusi estén a ház előtt a kispadon ülve, egy naplementétől titokzatos erdei séta alkalmával, s így tovább…

Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje Nimród a régi magyar múltban és az archaikus magyar hagyományban

Farkasdal>!

Az igazt nem lehet tanyilni. Azt csak adni lehet, mint most én… én adom ugyi az urnak…
('Kurta' Kiss Ferenc, öregjuhász)

Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje Nimród a régi magyar múltban és az archaikus magyar hagyományban

Farkasdal>!

– életfája, te tűzben fogant tűz
te mindennek örök eredője,
életnek szülesztője,
öregek szemfödője… –

Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje Nimród a régi magyar múltban és az archaikus magyar hagyományban

Farkasdal>!

Nimród fehér lova
parazsat eszik
Nimród fehér lova
tűzön utazik
Nimród fehér lova
égen hadakozik.

Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje Nimród a régi magyar múltban és az archaikus magyar hagyományban

Farkasdal>!

A mese, ezt ne felejtsük el soha, nem a szokatlan, kitalált, gyermekeknek szánt, felnőttek számára érdektelen dolgok gyűjteménye. A mesék csodálatos világa a gyerekek nyitott gondolatvilágához mérten beszél a létezés különösségéről, a világok törvényeiről, a jóról és a rosszról, a szépről és a csúnyáról, S valljuk meg, igen gyakran többet lát meg, többet mond el a mindenségről, az alsó és felső világok által elfogadott és azok által több okból is megszűrt, kordában tartott, a hivatalosság jegyében meg- és öncenzúrázott, ún. tudományos munkák, értekezések.

Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje Nimród a régi magyar múltban és az archaikus magyar hagyományban

Farkasdal>!

Grelyer István igen jól ráérzett arra a tényre, hogy a „magyar nyelvnek és írásnak az idegen vallás (kereszténység) és idegen betűk (latin betűk) előtti vallásos hátterea régi indiai valláshoz és íráshoz (szanszkrit) igencsak hasonlatos.”

Gönczi Tamás: Pogány biblia Koppány hagyatéka – A Magyar Ősvallás Szakrális Öröksége

Zoltán_Bálint>!

Már hosszú évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy a magyar népi műveltségben, konkrétan a magyar népi vallásosságban, a magyar néprajzi tradícióban és a mítosz- és mesehagyományban egyre csak pusztuló, kallódó, elvesző pogány magyar vallási hagyományokat, hagyomány-töredékeket, ahogy csak lehet, egy csokorba fűzzük, és átadjuk azoknak, akik mindezeket értéknek és örökségnek tekintik. Mintegy útjelzőnek, abban a nagy közös éjszakában, amivel a globális haladás gyökértelen modernsége ajándékozta meg múlt nélküli, önző világunkat.

15. oldal, Előszó

Gönczi Tamás: Pogány biblia Koppány hagyatéka – A Magyar Ősvallás Szakrális Öröksége