!

Göncz Árpád magyar

1922. február 10. (Budapest) – 2015. október 6.

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Göncz_Árpád

Képek 3

Könyvei 11

Göncz Árpád: Sarusok
Göncz Árpád: Találkozások
Göncz Árpád: Hazaérkezés
Göncz Árpád: Mérleg
Göncz Árpád: Kő a kövön
Göncz Árpád: Gyaluforgács
Göncz Árpád: Sodrásban I-II.
Göncz Árpád: Kristályrács
László György – Wisinger István – Göncz Árpád: Beszélgetések az elnökkel
Göncz Árpád: Magyar Médeia / Sarusok / Rácsok

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magvető Zsebkönyvtár

Fordításai 139

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
William Golding: A Legyek Ura
Mary Shelley: Frankenstein
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete
Agatha Christie: N vagy M
Colleen McCullough: Tövismadarak
J. R. R. Tolkien: Húrin gyermekei
J. R. R. Tolkien: J. R. R. Tolkien meséi
John Updike: Az eastwicki boszorkányok

Antológiák 1

Kardos György (szerk.): Körkép 81

Róla szóló könyvek 4

Dae Soon Kim: Göncz Árpád
Lengyel Krisztina – Preszl Éva: Térfogat
Dae Soon Kim: The Transition to Democracy in Hungary
László György – Wisinger István: Visszanézve

Népszerű idézetek

>!
n P

A hárs
Fiatal hárs volt, alig karvastagságnyi.
Teherautó ütötte el, a lökhárító cafatokban tépte le róla a kérgét, kitörte és odébb hajította vagy törzstávolságnyira.
Szétcsapott ágakkal, pucéran feküdt a járdán.
Hanyatt.
A teherautó elütötte, és továbbhajtott.
Cserbenhagyta.
Senki se terített rá újságpapirost.

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hárs
1 hozzászólás
>!
Zizzer

A férfi időközben utolérte, de nem lassított a léptén, csak lenézett rá, oldalt. – Néha azért kimondani is szabad valamit. – Majd: – Te néma voltál, mint a kő.
– És kemény, mi?
– Istentelenül.

(Mérleg) 26. oldal

11 hozzászólás
>!
n P

Az első
A várost ért első két bomba a jómódú író villájára és az Isten házára, egy templomra esett.
A megrendült író kiáltványt írt, s a romházat a köznek adta.
Isten nem írt kiáltványt.
A várost utóbb még számos légitámadás érte.

133. oldal

>!
n P

Kép
Sápadt fénycsápok a borult égen idegesen ide-odakúszó fénykörök két fénycsáp ollójában csillogó fénybogár ernyőn ledobott fürtös fényvirág alant lassan elnyúló sűrűn folyó árnyékok a ház sarkának gyászfekete vetülete az utcakövön a fénybogár körül bárányfehéren kibomló pamacsok villanó torkolattüzek sötét ágyúböffenések
repeszek szürke esőkopogása

133. oldal

>!
motyi11 P

A sebesült
Két kezét, két lábát leszakította a robbanás, melle összeégett.
Megvakult.
Amíg meghalt, egy hétig jajgatott ütemesen, éjjel-nappal.
Majdnem sikerült megmenteni.

136. oldal

>!
Zizzer

Hogy Apa jó, azt mindig tudtam. Zsó is tudta, talán méltányolta is, nevetett is rajta. Apának szíve is volt, esze is, neki sem ez, sem az. Mint ahogy a földnek se, a napnak se. Apa ember volt, s a végén belehalt…azt hiszem, az emberségébe, de úgy, hogy a nap is, a föld is vele halt. Én tudom, hogy a természettudomány kiröhögte, de egy görög, egy polinéz nem, az tudja, hogy a nap attól nap, hogy van kire süssön, és a föld, hogy élnek rajta. Meg belőle, persze. Ha nincs kire süssön, ha nincs ki felszántsa, mire jó? Mi értelme az egész istenkertnek, ha ember nincs?

(Az örökség) 17. oldal

>!
Kecsüszo_geiko

Wisinger I. : Sokan ismerik azt a kijelentést, hogy önből a börtön csinált írót.
Göncz Árpád: Először is meg kell kérdeznem magamtól, hogy valóban író vagyok -e. Előző foglalkozásom kétségtelenül az volt, s ha vissza kell mennem valahova, „oda” megyek vissza. Az Írószövetségenk ma Magyarországon vagy hétszáz tagja van. A rossz nyelvek szerint a magyar irodalom kezdete óta összesen nem volt Magyarországon hétszáz író.
W.I.: Mi tesz valakit íróvá?
Csak arról beszélhetek, hogy ez velem hogyan történt. Három évig dolgoztam „odabent” fordítóként. Ezt a munkát igyekeztem, főleg formailag, igényesen elvégezni. A Churchill-emlékiratok, Kennedy- beszédek, második világháborús emlékiratok fordítását. Általában: szerettem olyan munkát kifogni, ami örömet szerzett, feladatot is jelentett.
W.I.: Melyik volt az első saját írása?
G.Á. : A Rácsok
W.I.: Börtönélmény?
G.Á.: Voltaképpen börtönélmény. Szegény Nyugati Laci története.
W.I.: Nem ismerem ezt a nevet.
G.Á.: Személyesen én sem ismertem, csak hírből. Ha jól tudom, tizenöt évet töltött börtönben. Kezdetben kommunista volt, egyébként zsidó, magyar és újságíró.
W.I.: Ez tizenöt évet ér.
G.Á.: Errefelé együtt tizenöt évet. Ezenkívül még igen-igen rossz költő is volt. Ha a Lipótot is beleszámítom, ahol végül is menedéket lelt, három nekifutásban az élete java részét zárt intézetben töltötte. Az utolsó falatját is megosztotta bárkivel, bárki után jó lélekkel cipelte a kiblit. Tiszta ember volt, hívő ember. A költeményei vécépapíron sokszorosítva jártak körbe a börtönben, és mindenki megértette őket. A hatóság is. Tudták, hogy „ ellenforradalmi irományok”, tehát eszük ágában sem volt Nyugatit kiengedni. Mikor meg már kiengedték volna, ő nem akart kijönni. Már senkije nem volt, semmi nem kötötte a külvilághoz. Ez egyébként nyolc-tíz év alatt bárkinél bekövetkezik. Az, hogy kijönnie már nehezebb, mint bent maradnia. Láttam ennek több példáját. Erős ember – személyiségének végleges torzulása nélkül – körülbelül öt- hét évet képes odabent elviselni. Itt a határterület a személyiségtől függ.
W.I.: Ön hat évet töltött bent.
G.Á.: Hat évet. Sőt valamivel többet. Szóval a Rácsok voltaképpen a nyugati Laci-jelenségről szól. Mikor elkészültem vele, megmutattam Gáspár Margitnak. Ő azt mondta, azt mondta, az istenért, rakjam a fiók legmélyére. Később látta, néhány rendező. Így nem lehet államfőről írni- mondták-, ilyen tiszteletlenül. Később, hogy mégiscsak érdemes volna megcsinálni, de csak úgy, ahogyan meg van írva, mert minden változtatás Isten ellen való vétek. Szóval a darab mindenkor mély érzékenységeket sértett. Csakúgy mint a Kő kövön című drámám. Népi érzékenységet, zsidóérzékenységet egyidejűleg. Sajnos, úgy látszik, képes vagyok mindenki érzékenységébe egyszerre belegázolni. A Magyar Meideiá-t Angliában visszautasították. Először az volt a kifogás ellene, hogy keletinek nyugati, nyugatinak keleti írás. Ebben volt is valami. Ha valamikor tudni fogom, hogy valóban író vagyok-e, az akkor lesz, ha látom, hogy ezek a drámák valóban egy adott történelmi korszak mindenkor aktuális mondanivalóját tükrözik. A magánéletbe ágyazva szólnak történelemről, vagy a történelembe ágyazva magánéletről, mivel mindegyik mérlegszerkezetű, mind a két félnek igaza van, és a néző dolga, hogy eldöntse, kinek van igazán? Netán mindkettőnek?
Ha tudom, hogy ezeknek, ha öt év múlva, ha hat év múlva is, de van valami-bármi megváltozott közvetítenivalójuk, nagyon boldog leszek. Eddig a jelek arra mutatnak, hogy van.

65-66. oldal

>!
padamak

De föl-fölriad hajnaltájt a barát is, a cölesztinus; kiveri a veríték, ha arra gondol, hogy Miklós végül mégsem tagadja meg eretnek hitét: mert a barát őszintén kívánja Miklós lelke üdvösségét, s azt is tudja: egy hitvalló halott eretnek hangosabb ellensége Isten Egyházának, mint egy eleven.

160-161. oldal - VIII. (Magvető Könyvkiadó, 1974)

>!
molke P

(…) a kalitkába az a madár tér vissza, amelyik már elfelejtett repülni. Vagy akinek ez is könnyebbség, mert maga köré még szűkebb kalitkát épített.

172. oldal; Rácsok, Harmadik felvonás

>!
molke P

Az ünnep attól lesz ünnep, hogy … megülik.

218. oldal; Mérleg, Második rész