!

Giordano Bruno olasz

1548. (Nola, Olaszország) – 1600. február 17. (Róma)

Teljes névIordanus Brunus
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Giordano_Bruno
Életrajz

Könyvei 7

Giordano Bruno: A végtelenről, a világegyetemről és a világokról
Giordano Bruno: Két párbeszéd
Giordano Bruno: Giordano Bruno válogatott dialógusai
Giordano Bruno: Cantus Circaeus
Giordano Bruno: Cause, Principle and Unity
Giordano Bruno: On the Composition of Images, Signs and Ideas
Giordano Bruno: Giordano Bruno párbeszédei az okról, elvről és egyről és a Végtelenről, a világegyetemről és a világokról

Antológiák 6

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Pál József (szerk.): Hermetika, mágia
Falus Róbert – Szilágyi Péter (szerk.): A múzsák dicsérete
Benyhe János (szerk.): Dél-európai népek irodalma
Marx József (szerk.): Olasz reneszánsz komédiák
Rába György (szerk.): Olasz költők antológiája

Róla szóló könyvek 8

Michael White: Giordano Bruno – Az eretnek
Raffy Ádám: A máglya
Madarász Imre: Két máglya
Szemere Samu: Giordano Bruno
Karen Silvia de Leon-Jones: Giordano Bruno and the Kabbalah
Raffy Ádám: Ha Giordano Bruno naplót írt volna…
Giordano Bruno és az inkvizíció
Frances Yates: Giordano Bruno and the Hermetic Tradition

Népszerű idézetek

>!
lzoltán IP

ELPINO: Hogyan lehetséges, hogy a világegyetem végtelen?
FILOTEO: Hogyan lehetséges, hogy a világegyetem véges?
ELPINO: Úgy véled, hogy ez a végtelenség bebizonyítható?
FILOTEO: Úgy véled, hogy ez a végesség bebizonyítható?
ELPINO: Mily csapongása az elmének!
FILOTEO: Mily korlátozása az elmének!

62. oldal, Első párbeszéd (Kriterion, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: világegyetem, univerzum
2 hozzászólás
>!
lzoltán IP

(…) megtalálod az okát annak, miért alaptalan az a félelem, hogy bármi is elpusztul, vagy igazán megsemmisül, vagy elvész az üresben, amely azt semmivé bontja szét. Megtalálod a mindenség folytonos változásának az okát, amelynél fogva nincs rossz, melyből ne származnék jó, nincs jó, mely ne válhatnék rosszá, míg a végtelen mezőben az örökös változás mellett az egész szubsztancia mindig egy s ugyanaz marad. Ha ezt megfontoljuk és szem előtt tartjuk, akkor a balsorsban a fájdalom és félelem miatt kétségbe nem esünk, a jó szerencsében az öröm vagy remény elbizakodottá nem tesz; megtaláljuk tehát az igaz utat az igaz erkölcsösséghez, nagylelkűek leszünk, és megvetjük azt, amit a gyerekes gondolkodás nagyra becsül; nagyobbak leszünk bizonyára, mint azok az istenek, akiket a vak tömeg imád, mert a természet történetének igaz szemlélői leszünk, mert az önmagunkba íratott bele, és az isteni törvények engedelmes végrehajtói leszünk, mert azok szívünk szívébe vésettek bele. Fölismerjük majd, hogy innen az ég felé repülni ugyanaz, mint az égről ide; innen oda fölszállni ugyanaz, mint onnan ide; s éppúgy az egyik helyről lebocsátkozni a másikra ugyanaz, mint megfordítva. A többi csillag lakói éppúgy kerületben vannak hozzánk, mint mi hozzájuk képest; mi csakúgy középpont vagyunk nekik, mint ők nekünk; mi éppúgy csillagok fölött járunk és benne foglaltatunk az égben, mint ők.

54-55. oldal, Az ötödik párbeszéd tartalma (Kriterion, 1990)

>!
lzoltán IP

(…) a végtelen nem lehet az érzékelés tárgya. Aki tehát az érzékek útján akarja azt megismerni, hasonlít ahhoz, aki a szemével akarja látni a szubsztanciát és a lényeget; aki pedig azért tagad egy dolgot, mert nem érzékelhető vagy látható, annak tagadnia kellene a saját szubsztanciáját és létét is. (…)

63. oldal, Első párbeszéd (Kriterion, 1990)

>!
lzoltán IP

BURCHIO: Ha mégoly igaz is, én nem akarom hinni; mert ezt a végtelent sehogy sem bírja fölfogni a fejem, sem pedig megemészteni a gyomrom; ámbár, megvallom, szeretném, ha úgy volna, ahogy Filoteo mondja, mert ha szerencsétlenségemre megesnék valaha, hogy kibukom ebből a világból, mindig csak találnék talajt valahol.

62. oldal, Első párbeszéd (Kriterion, 1990)

>!
lzoltán IP

     FILOTEO: A világegyetemet egészen végtelennek mondom, mert nincs széle, határa, sem felülete; a világegyetemet nem tökéletesen végtelennek mondom, mert minden egyes rész, amelyet belőle fölfoghatunk, véges, és mert a számtalan világok, amelyeket magában foglal, végesek. Istent egészen végtelennek mondom, mert kizár magából minden határt, és mert minden attribútuma egyformán végtelen; istent tökéletesen végtelennek mondom, mert a maga egészében, végtelen és tökéletes módon van meg az egész világban és minden részében; ellentétben a világegyetem végtelenségével, amely csak a maga egészében tökéletes, de nem azokban a részekben – ha ugyan lehet a végtelenhez képest részekről beszélni –, amelyeket benne fölfoghatunk.

77. oldal, Első párbeszéd (Kriterion, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: világegyetem, univerzum
>!
lzoltán IP

(…) Plótinosz az éteri, aki „mintha csak szégyellte volna, hogy testben lakik” (Porphüriosz), a hellenizált Egyiptomból származott, és az athéni bölcsek gondolatait próbálta felújítani a válsággal küzdő Római Birodalom megmentésére. Tanítása szerint a világ emanáció révén jött létre az Egyből, amely alapja, de nem teremtője a világnak. Képszerűbben kifejezve úgy áramlik ki a világ Istenből, ahogyan a fény a Napból. Isten és az ember között az emanációk sora közvetít: az Egyből először a Szellem áramlik ki, majd a Szellemből a Világlélek, mely kapcsolatot teremt az érzékfölötti és az érzéki világ között. Így jönnek létre, ismételt emanációk révén, az emberi lelkek, az ideák és az anyagi világ dolgai. Plótinosz szerint a filozófia Istenhez mutatja az utat: a lélek végül titokzatos eksztázisban (révületben) egyesül az Egyistennel. Bruno megsejtette és kihasználta a lehetőséget. A plótinoszi emanációtan virtuálisan olyan értelmezésre ad lehetőséget, amely aláaknázza a kanonizált vallás alapjait, hiszen a különböző, egymásnak alárendelt létszférák az emanációk lépcsőin keresztül „kommunikálnak” egymással. Ebből következik, hogy nincs lényeges különbség az istenség és a „teremtett” világ között, ahogyan azt az egyház tanai állítják. Bruno ezt az eszmét fejleszti tovább egész a panteizmusig, amelynek maximája: „Natura est Deus in rebus.”

10-11. oldal, Egy lételmélet ismeretelméleti forradalma (Kriterion, 1990)

1 hozzászólás
>!
lzoltán IP

(…) Nincsenek határok és végpontok, szélek és falak, amelyek csökkenthetnék a dolgok végtelen tömegét. Örökké termékeny a föld és a tenger, mert örökké tartó a nap kisugárzása, s szüntelenül új táplálékot kapnak a falánk tüzek és új nedvességet az elpárolgó tengerek; mert a végtelenből az anyagnak mindig új tömege születik. (…)

57. oldal, Az ötödik párbeszéd tartalma (Kriterion, 1990)

>!
lzoltán IP

Giordano Bruno legmélyebb, legdöntőbb filozófiai élménye a világegyetem végtelenségének és a csillagvilágok számtalanságának felismerése. Ez az élmény egész filozófiájának a magva. A felismert igazság hirdetése élete legfőbb tartalma és halálának egyik oka.

(Szemere Samu)

5. oldal, Egy lételmélet ismeretelméleti forradalma (Kriterion, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: Giordano Bruno · világegyetem, univerzum
>!
lzoltán IP

(…) Bruno és más „haladó” kortárs világiassága csak az egyházzal lép ellentétbe, de nem a vallással. Bruno filozófiájában is találunk vallásos motívumokat, pedig a legtudatosabban szállt szembe az egyházi világnézettel.

6-7. oldal, Egy lételmélet ismeretelméleti forradalma (Kriterion, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: egyház · Giordano Bruno · vallás
>!
lzoltán IP

     Bruno – aki maga nevezte magát – szülőfalujára utalva – nolainak, tanait pedig nolai filozófiának, szembeállítva világnézetét a római egyház kozmopolita teológiájával – több mint két évszázados múltra és szellemi vívmányra visszatekintő filozófiai gondolkodás örököse. Az ő felléptéig olyan nevek, inspirációs források fémjelzik e gondolkodást, mint Cusanus, Lorenzo Valla, Marsilio Ficino, Pico della Mirandola és Telesio – hogy csak a legnagyobbakat említsük. (…)

8. oldal, Egy lételmélet ismeretelméleti forradalma (Kriterion, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: Giordano Bruno
1 hozzászólás