Gina B. Nahai amerikai iráni

A lányom arcához hajolok, és a fülébe súgom:
– Fordulj hátra. Ne félj a tudástól. Így végre békében élhetsz magaddal.

390. oldal (Magyar Könyvklub, 2001)

Megfordult háromszor a tükör előtt, és mindannyiszor elmondott egy-egy fohászt:
– Örökös napfény.
– Örökké tartó ifjúság.
– Egy aranyszemű leány, akinek nagyság rendeltetett.

131. oldal (Magyar Könyvklub, 2001)

Egy pillanatig azt gondolta, a nevén szólítja, tágra nyitja a száját, amelyet oly régóta szorosan csukva kellett tartania, és messze hangzón belekiáltja az éjszakába Teimúr nevét, felébreszti az egész házat, és szilánkokra töri a csendet – a fojtogató, elviselhetetlen csendet, amely mindannyiunkat bebörtönzött, és amely azon az áron tartotta fenn a béke látszatát, hogy minden ösztönt és minden vágyat megnyomorított. Már hallotta is a saját hangját, élesen, tisztán és erősen, mely most az egyszer kérni, követelni mer.

179. oldal (Magyar Könyvklub, 2001)

Vannak emberek, akik beleszületnek a száműzetésbe. És még akkor is magukkal hurcolják, ha közben nem mennek sehová.

379. oldal