!

Gerhart Hauptmann német

Hauptmann Gellért

1862. november 15. (Obersalzbrunn, Lengyelország) – 1946. június 6. (Jagniatkow, Lengyelország)

Nemférfi
Életrajz

Könyvei 24

Gerhart Hauptmann: Bahnwärter Thiel
Gerhart Hauptmann: A bunda
Gerhart Hauptmann: A takácsok
Gerhart Hauptmann: A soanai eretnek
Gerhart Hauptmann: Vor Sonnenaufgang
Gerhart Hauptmann: Drámák
Gerhart Hauptmann: Henschel fuvaros
Gerhart Hauptmann: Bernd Róza
Gerhart Hauptmann: Vor Sonnenuntergang
Gerhart Hauptmann: A démon

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A világirodalom klasszikusai · Magyar könyvtár · Új termés · A kiválasztottak · Fővárosi szinházak műsora · Olcsó könyvtár

Antológiák 1

Lakatos István (szerk.): Évezredek eposzai

Róla szóló könyvek 1

Halász Előd: Gerhart Hauptmann

Népszerű idézetek

Kuszma P>!

A teremtő minden fűszer illatát, legfinomabb párlatát sűrítette a nő hajába, bőrébe és teste gyümölcshúsába, de az alakja, az anyaga páratlan volt. Alakja és anyaga: Isten titka. Az alak: önmagából kiinduló mozgás, nyugalmában és változásában egyaránt fenséges. Anyaga mintha liliom- és rózsaszirmok anyagából volna összekeverve, de szűziesebben hűvös és forróbban izzó volt, gyengédebb és mégis erősebb, ellenállóbb. Ebben a gyümölcsben elevenen pihegő mag volt, pompás, vibráló erek lüktettek benne, és amíg élvezte az ember, egyre több kéjt, egyre pompásabb, válogatott gyönyöröket nyújtott, anélkül, hogy veszített volna mennyei gazdagságából.

7 hozzászólás
plastpumpa>!

Streckmann: Leány, te elvesztetted az eszedet!
Róza: Akkor annál kevesebb a cipelni valóm!

plastpumpa>!

Róza: Aki sokat kérdez, sokat tudhat meg! Sokszor többet, mint amennyi jól esik neki.

Trudiz >!

Az elődöm kicsit gyönge volt. De én lassanként majd rendbe hozom a dolgokat.

plastpumpa>!

Ágost: Ki tudja, melyik szerelem erősebb: a boldog-e, vagy a boldogtalan.

plastpumpa>!

Róza: A te lelkedet is bizonyosan elég bűn nyomja. Leimádkozhatnál belőle valamit.

Fisu >!

Harry Crampton professzor müterme eg ynagyobb sziléziai város képzőmüvészeti főiskoláján. Tágas, magas terem, amelynek jobb oldalfalát két nagy müteremablak foglalja el. balra, elől és a háttérben ajtó. Mind a két ablak alatt egy-egy gót asztal. Megrakva kartontekercsekkel, ecsetekkel, akvarell szekrénykékkel, tubusokkal, palettákkal, féstőbottal, stb. festői rendetlenségben. Köztük diszül néhány bronz figura. A baloldali asztalon Herculánum részeg Faunja, a jobboldali a pompéjii Silénus. A középoszlopnál a két ablak között egy teljes emeri csontváz, a tarkóján, merészen hátracsapott müvészkalap. A hátsó falat gobelinek takarják, amelyek egész az alacsony perzsa divánig érnek. A diván előtt tigrisbőr, rajta gótikus imazsámoly. Az imazsámolyon hatalmas biblia disznóbőr kötésben. A fal többi részét a kis gót szekrényke és néhány gót templomi szék foglalja el.
A baloldali fal felső részét egy kartonfriz boritja. Szénrajz meg a maenadok táncát ábrázolja. Egyébként a falon összevissza lógnak olajfestmények és studiumok, mig lent egy gót ládán a belvederei Apolló és más mütárgyak sorakoznak egymás mellé. Az állványokon megkezdett képek, amelyek közül az egyiken Mefisztó és a tanitvány látható. A müterem padlóját jó szőnyegek takarják. Tabourettek, mindenféle formáju székek, és minden egyéb müteremberendezés. Gázvilágitás, Eltolható spanyolfal választja el a pamlagsarkot a müterem többi részétől.
Crampton professzor, lábait maga alá huzva a pamlagon fekszik. Alszik.
Középtermetü ember, a negyvenes évek derekán. Finom, vékonylkábu. Szénfekete haján török fez. Bajusza és sürü oldalszakálla szintén egészen fekete. Szeme kissé kidülledt, a tekintete gyakran sivár és merev, elárulja az italos embert. Ritkán néz arra, akivel beszél. Ha megszólít valakit, keresztülnézi. Járkálás közben lesüti a szemét. Öltözködésében elhanyagolt. Tölcséralaku nadrágját gyakran egy rántással fel kell huznia; bársonykabátja kopott, török papucsa kifakult.
A baloldali ajtón kopognak. A jobboldali ajtó mögött hallható, hogy emberek nyugodtan járkálnak. Köszönnek, nevetnek, székeket is tologatnak ide-oda..

Gerhart Hauptmann: Crampton mester komédia 5 felvonásban

Fisu >!

Egészen uj és különös területre jutsz e sorokon túl, olvasó: jól ismert, gyakorlati tárgyak meg fognak csalni, kisiklik alólad a talaj s ugy jársz mint Helriegel Mihály, ki néha maga is ijedten eszmél fel: hol vagyok? Az öregedő Hauptmann legszebb alkotása ez, ahol minden közel van és minden távol, ahol a reálitások és symbolumok között táncol előttünk Pippa.
Lukács György igy ir e darabról:
«Hauptmann érzésének az élettel szemben symboluma ez a mese. Valami ragyog és végigfut az életen. Talán a szépség – ki tudja? A Hauptmann érzés-symbolumait sohasem lehet oly pontosan kifejezni, mint pl. az Ibsen gondolatsymbolumait. Mindenki vágyódik utána és senki sem érheti el. A praktikus ember elveszti, még mielőtt az övé lett volna; a bölcs a távolból nézi – azért bölcs, mert lemondott mindenről – és önzetlenül akarja támogatni vándorutjában; akihez ő vonzódik, a müvész, az sem tudja megtartani, neki csak a képzeletében él, szereti, de tulajdonképpen nem bírja.